2013. október 14., hétfő

Bakonyi Barangolás 70 2013.


Bakonyi Barangolás 70 2013. nagyobb térképen való megjelenítései

 Hogyan eshet ilyen intenzíven az eső, mikor fölöttünk foltokban kék az ég? A választ nem várjuk meg, inkább nevezünk és várok míg eláll. Szöszmötölés közben Feri is megérkezik, együtt indulunk 8:20-kor. Előttünk Fridi és Athosz úgy negyed órával. Ha jól megy, talán utol is érhetem őket. Kilépve a kapun már süt a nap, száll fel a pára a hegyekről. Igazi őszi a hangulat. A múlt heti csípős idő alaposan kiszínezte a leveleket.
Átlagos gyakorlásnak szánom a mai napot. Cél a koncentrált, tudatos futás, helyes technikával, minél tovább. Ennek szellemében a Szentkút melletti emelkedőbe mindjárt bele is gyalogolok. Még nem melegedtem be kellőképp, csak fölöslegesen savasodna a lábam, ahogy tavaly. Agyamat valami leárnyékolhatja. Számtalanszor járt helyeken bizonytalandok el és megyek túl jelzés letéréseken az előttem járókat követve, vagy csak magam elé bambulva. 
Csúcs-hegynél idilli a hangulat. Fény-nyalábok világítják meg a gomolygó párát, a földön és a fákon sárga-vörös lomb. Unokanővérem két nagyobbik kisgyerekére gondolok, kiket apukájuk ma hoz első teljesítménytúrájukra. Ha az időjáráson múlik biztosan szép emlékekkel térnek haza.
Hamarosan leérünk a Gyugyorba. Az eső és a valami moszatféle miatt csúszósak a kövek, jobb óvatosan haladni, ahogy a később a többi köves-meredek részen is. A sár egyébként nem jelentős. Pecsétre várva megbeszéljük Ferivel, hogy innen ki-ki megy a maga tempójában. Neki az enyém merénylet lenne. 
Üzemmeleg a rendszer, beállok az ilyenkor megszokott pulzustartományomra. Élvezetes így pólóban és rövidnadrágban. Nem gondoltam volna, hogy idén még ilyenben lesz részem. Tellnek a kilométerek, de pár hiba becsúszik a tájékozódásba, Mikor 10 percen belül harmadszor előzök meg egy kutyás párt megígérem nekik, hogy több ilyen már nem lesz.
Zirc külvárosa csendes, szemben a központtal, ahol zajlik a szombati bevásárlás. Gyorsan átvágok a Pintér-hegyen, aztán Borzaváron is. Könnyűek a lépteim. 
Évről-évre ugyanazok a hegyeket, ugyanazok a kilátásokat várnak a túrán mégsem tudom megunni. A Szépalma fölötti látványt sem. Kőris-hegy várj mindjárt jövök! Idén még meg sem másztalak..
A százhalom sírmezőnél pár éve megritkították az erdőt azóta nem látszanak a tumulusok. Pedig milyen megkapó látvány volt, a számtalan kis halmocska az öreg bükkös árnyékában. Ilyenkor mindig megérintett a történelem szele. Milyen keveset tudunk azokról akik ezeket az emlékeket állították!
Bödön-kút felé a zöld jelzés továbbra sincs jó állapotban, igen hosszú és keskeny rizsföldet helyeztek el az út helyén. Mint a Zempléni piros sávon a Rákóczi-fa után. Talán csak egyszer, a tavalyi száraz nyár után nem láttam itt vizet.
A frissítőponthoz épp 10-es átlaggal érek. Úgy öt perc megy el tartály töltögetéssel, izó bekeveréssel, beszélgetéssel. Fél szelet üres sós kenyérrel a kezemben indulok tovább. A Kőris-hegy első mászása rövidebb, de meredekebb. Ahol tehetem belekocogok. A vártnál hamarabb érem el a csúcsot. Lefelé a kék barlang jelet nem kedvelem különösebben. Meglehetősen meredek és morzsalékos a lejtő, én meg nem merem ereszteni neki, a Mátra 115-ön is pórul jártam. Az aszfaltra már újra lehet csapatni. 
Visszaérek a zöld sávhoz. Épp Feri jön szembe. Nem fest valami jól, panaszkodík, hogy eddig minden kijött belőle. Jobbulást kívánva a Barátok útján Bakonybél felé kanyarodok. A zöld kereszten érem be Bálintot és Tincát. Én lassítok, ők gyorsítanak, pár percet maradok velük beszélgetni, régen találkoztunk. A Száraz Gerence-vögy aszfaltján búcsúzok, a célban folytatjuk. A falu szélén intek Attilának és kollégáinak, majd sikeresen benézve a jelzés letérését kis kerülővel térek rá az erdészeti útra. Egész meredek, de futható. A Hideg-völgyben viszont már bele-bele kell gyalogolni. Vörösföld tájsebétől újra a gyors haladásé a főszerep. Királykapunál a pontőrök mondják, hogy első vagyok. De akkor hová lettek Fridmannék? Dimenziókapuba léptek? 
Öreg-Kecskeakol-árokig helyenként az egykori kisvasút nyomvonalán vezet a piros sáv. A letérés eltéveszthetetlen, a régi híd maradványánál kell jobbra fordulni. 
Jól futható egyenletes meredekségű emelkedő vezet a Witt kilátóhelyig, ahonnan kellemes panoráma nyílik a Gerence-völgyre. Visszatérek az piros sávra és helyenként jókora susnyáson átvágva ereszkedem tovább. Örömteli, hogy újrafestették a jelzéseket ezen a szakaszon. 
Gerencepusztánál nagy a nyüzsgés, kirándulók, gyerekzsivaly, gumikerekes kisvonat, stb. 
Felsétálok a lépcsőkön az Odvas-kőig, majd a barlang fölött újra futásra váltok. Pulzusmérőm megbolondul, nem ad jelet, így érzésre megyek. Jól megy az emelkedő, talán kétszer kell röviden belegyalogolni. Az aszfalton gondolkodom egy újabb sétán, de meglátom az utolsó hajtűkanyart, akkor meg már minek. 
Megkapom utolsó pecsétemet, és kicsit beszélgetek a pontőrrel. Gyakorlatilag csak le kell ereszkedni a célig. Lehet futni bátran, kivéve az aszfalt egyik hurkának levágásánál, ott jobb az óvatosság. Megyek is becsülettel. Sok kirándulót hagyok el, legtöbbjükkel már találkoztam ma. Az iskolába 7:15-el csörtetek be. Edzésnek remek. A kellemes fáradtság megvan, de maradt tartalék.



Linkek: