Kirándulások innen, oda: Piros 85 2013.

Piros 85 2013. nagyobb térképen való megjelenítése

Két év kihagyás után újra. Lamentálás futás előtt: Vajon mire leszek elég? Kemény, de egyenletes futást tervezek. Idő? Hát nem tudom. Pulzusra megyek, nem tudok saccolni. Erőnlétileg elérem, sőt talán kicsit meg is haladom a 2009 őszi-2010 tavaszi csúcsformámat. Mellettem szól egy sor azóta megszerzett tapasztalat frissítésről, tempóról. A 8:59 egy kellemes 5 perces javítást jelentene.

Rajt után egy kb. 10 fős boly úgy tűnik el a horizonton, mintha állnék. Meg sem fordul a fejemben, hogy velük tartsak, az nem az én játszóterem, egyébként is lassú kezdő vagyok. Felzárkózok Speróhoz és Istvánhoz. 5-10 ütéssel Magasabb a pulzusom az elképzeltnél. Kivárok, izzadásig, akkor lesz majd pontos az érték. Húsz perc múlva sincs változás. Nem érzem megerőltetőnek a tempót, mikor combom már érzi az emelkedőt, akkor tempósan belegyalogolok pár percet.

Kivárok Kevély csúcsáig. Minden esetre nem megyek 5 ütéssel az elképzelt határ fölé. Agyamban kikapcsolok minden, nem a futással összefüggő gondolatot. Speróék lassan elmaradnak, JB-re zárkózok fel. Furcsállom a dolgot, ő gyors kezdő, lehet már az elején elszúrom? Kicsit erőlködik a napocska, de a felhő és a pára ma erősebb. Péntek után csúnyácska az idő, de futásra kiváló. Öltözetem pont megfelelő. 47 perc a csúcs.

Lefelé előreengedem Balázst azzal, hogy én úgyis lassú leszek, de ma kellően koncentrált vagyok csak pár lépésre maradok le. Csikóváraljai ponton én frissítek leggyorsabban, átveszem a kis csoport vezetését. Kicsit érzem a combom a gyors ereszkedés után, de hamar elmúlik.

Tölgyikrekhez 1:40-el érek. Kb. 2 perc javítás. Nem biztos, hogy jó ez így, Dobogókőig korábban is jól mentem, lassulás inkább Kopár után volt. Most már mindegy, Dömösig zömmel ereszkedünk. Szőke-forrás völgye jó tempóban fogy el, külön köszönet a készséges túrázóknak. Valószínű most érkezett egy busz: rengeteg ember jön szembe az aszfalton. Ezt megúsztam, kellemetlen lett volna kerülgetni az egynyomos ösvényen.

Dömös: 2:30. Négy perc javítás. Gyorsan töltök a tartályba, pohár innivalóm és falatnyi kenyerem már menet közben lapátolom be. A temetői letérést majdnem sikerül benézni, JB kiabál vissza. Együtt kezdjük meg a kaptatást. Taktikám a korábbiakhoz hasonló, kocogás váltva tempós sétával. Az arányokat az emelkedő meredeksége, a pulzus és lábam reakciói határozzák meg. Lassan, de biztosan távolodok. Szakó-nyeregnél futókat vélek fölfedezni. Kicsit közelebb érve látom, hogy Zenyik Robi az. Azt hittem már fényévekre jár. Meg is jegyzem neki. Panaszkodik, hogy görcsöl a lába. Együtt érünk a pontra.

Dobogókő: 3:28. Nyolc perccel javítás. Meglep, hogy kevesebb, mint egy óra alatt felértem. Nem időzök sokat, kellemetlen szél fúj. Nem kedvelem a lejtőt szentkereszt felé, valahogy mindig szétzilál, ezúttal viszont gond nélkül csapatok. Megható az apróságok szurkolása.

Túl vagyunk a legintenzívebb szakaszon. Kopárig nincs nagy terror, de huncut a terep. Aki Dobogókőig elfutotta, és itt sem figyel, annak a Kakukk-hegy utáni remekül futható részen jelentős lassulással kell szembenéznie.

Csévi-nyerget elhagyva meglátogatom a könyvtár olvasótermét, így Robi és egy Hévízgyörök feliratú pólóban futó srác (sajnos a nevét nem tudom) időlegesen visszaelőz. A mészégetőknél újra utolérem őket, és az éppen csak kocogó Hajduska Balázst. Iluska-forrásnál kezdek elnyúlni a társaságtól, a bánya utáni ereszkedésnél pedig már egyedül vagyok. Kopár előtt Csanyáék szurkolnak, már nem tudom hányadszor. Nagyon lelkesítő, köszönet érte!

Kopárcsárda: 5 óra kereken. Gőzöm sincs mennyi javítás, de úgy tűnik beférhetek 9 óra alá. Kicsit mindig félek a Kakukk-hegy felé az eltévedéstől, pedig pofon egyszerű a dolog. Az emelkedőn jobbára gyalogolok, ez a meredekség futva túl sokat kérne tőlem. Gurul a szekér lefelé. Pilisszentivánon az úttörésnél visszapillantok, de senkit sem látok.

Hosszú-árok bejáratáig szokott lenni egy holtpontom, valahogy sosem akart fogyni a táv. Most elmarad, pedig nem volt sekélyebb a homok sem. Lehet, hogy vak vagyok, de most láttam először az útról az Ördög-tornyot.

A frissítőpont asztala csak úgy roskadozik a mindenféle jótól, de erősnek kell lennem. Csak bevált dolgokat eszek. Az úttörésig jó tempóban közlekedek, onnan az emlékfalig nagyjából felerészt gyalogolok. Talán egy kissé erőltethetném a kocogást, de a pulzus és a lábam azt mondja: ne tedd! Egészen beborul az ég, szinte szürkületi a sötétség a fák alatt. Üdvözlöm az erdő őrét és nejét, majd Győri Petiéket a ponton. Nagyszénás csúcsán csendesen szemetelni kezd az eső. A derékhúzódásom miatt felvett sztreccs vesemelegítő már kissé nyomja a hasam, de egyébként jól szolgál. Újabb olvasótermi látogatást fontolgatok, de még nincs itt az ideje. A pont előtt intünk egymásnak Nagy Istvánnal.

Nagykovácsi plébánia: 6:12 (14:42). 15:27-kor értem ide 2009-ben de akkor 9-kor volt a rajt, tehát nőtt az előnyöm. Egyre jobban esik. A semmiből Ispi jelenik meg. Hol hagytam el? Ő is abban a csoportban volt, akik elhúztak az elején. Arra számítok, hogy megelőz, de a falu végén újra egyedül maradok. Emelkedőkön már tényleg lassulhattam valamelyest, de János-hegy előtt nem akarom szétcsapni magam. Kezd kissé csúszkálni az agyagos talaj, de még kezelhető a helyzet. Juliannamajorhoz érve csendesedik az eső. Valahol itt érem el a hét órát. Ennyi szokott lenni a leghosszabb otthoni hétvégi futásom. A fennmaradó időt kölcsönbe kérem testemtől. Fekete-fej pillanatok alatt megvan, ahogy a Hárs-hegy oldala is. János-hegyi betérőt majdnem benézem, de segítők rám kiabálnak. Indulhat az utolsó előtti kaptató. Érzésre kicsit nehézkesen indul a mászás, de egy olvasótermi látogatás megoldja a gondokat.

Erzsébet-kilátó: 7:33. Molyolok a víztöltéssel, aztán spuri tovább. Villám szakasz következik Makkosmáriáig. Vörös az ég alja, hamarosan lenyugszik a nap, nagyjából 1 órám lehet a teljes sötétségig. Igyekezni kell, mert a Budaörs feletti rész a legkellemetlenebb tájékozódásilag.

Makkosmária kegytemplom: 7:56. Olyan 6-7 km a cél. Az világosban nagyjából 40 perc. Bedobom a gyeplőt a lovak közé, nincs mit tartalékolni. Csupán egy-egy meredekebb szakaszon, és bizonytalanabb ponton gyalogolok bele. Vészesen fogy a fény. Túl vagyok a kritikus elágazókon, a bányában még éppen látni, a közvilágítást meg már bekapcsolták. Ránézek az órámra, és látom, hogy bőven 9 órán belül kerülök. Felszabadultan futok a célig, végül 8:31-nél áll meg az óra. 33 perc javítás.