2014. február 28., péntek

Zöld 45 2014.


Zöld45 2014. nagyobb térképen való megjelenítése

LeFaGySz helyett. Merthogy betelt a nevezési lista. Merthogy Szentlélekről nem érnék vissza bálba.
A ganaj borítékolható. Az egész hét csapadékos volt, pénteken minimum száraz időnek kellett volna lennie ahhoz, hogy kicsit szikkadjon, ehelyett megint esett. Reggel már csak időnként szemerkél. Nem a sár gond, inkább a cipőtalp. Alapból sekély volt bordázata, de most, hogy haláltusáját vívja végképp nincs mivel a talajba kapaszkodnia.

7:55-kor indulok. Lefüggönyözték a tájat, az alacsonyan ülő felhőktől még a Széchenyi-hegy sem látható, pedigegy karnyújtásnyira van. Az idő viszont enyhe. Ördög-orom és az első pecsét begyűjtve. A házak majdnem a gerincig fölkapaszkodtak. Vajon 50 éve itt még erdő lehetett? Némi aszfaltozás után a Budapest terepkupáról ismerős oldalazós ösvényen ereszkedek a Széchenyi-hegy lábához. Már itt csúszkál kicsit a cipő, visszaveszek. Amúgy sem akarok erőlködni. A csütörtöki futás valahogy nem esett olyan jól, mint szokott, most is van bennem egyfajta ólmosság. Nem hiszem, hogy a Kiss Péter emléktúra nyomai, inkább egy kis kialvatlanság vegyítve ásványianyag hiánnyal.

Kedvelem a zöld háromszög szerpentinjét, jól futható. Hamarosan már az adótorony melletti réten vagyok. Jöhet egy hosszú városi szakasz. Virágos-nyeregig nem kell félni a sártól, ellenben viszonylag sok a szint. Elméletileg ismerem a zöld sávot, a libegőnél mégis félremegyek.

Eseménytelenül, befelé figyelve fogy alattam az út. Pulzus energetika rendben, állapotom fokozatosan javul. A felhők kissé feljebb szállnak, de a kilátópontok továbbra is üzemen kívül vannak, Árpád-kilátónál sincs miért megállni. Szépvölgyi útnál benézem a jelzés letérését, párszáz méterrel később kapok észbe. Persze alternatív úton is visszatérhetnék a zöldre, de inkább visszafutok. Az a hivatalos útvonal. Átbukunk a Hármashatárhegy gerincén és kezdődik egy kellemesen futható szakasz. Másnak is tetszik a hely, itt találkoztam a legtöbb emberrel, egyébként -teljesen érthető okokból- kihalt minden.

A Virágos-nyergi Boróka büfében csak pecsétért állok meg, van mindenem. Nem sok izó fogyott a párás időben, simán kihúzom vele Nagykovácsiig. Tök-hegy alatt fogad az első sarasabb szakasz. Erdőjáró gépek szántották az utakat, fokozottan kell figyelni minden lépésre. A sík és emelkedő nem gond, inkább a lejtőn (ahol lehetne átlagot javítani) vagyok bizonytalan. Egyébként 9,5 körüli a sebességem. Mindent egybevetve elfogadható.

Solymár feletti mezőn fokozatosan romlik az út állapota, a Szarkavári lejtőn egészen tragikussá válik a helyzet. Szerencsére nem hosszú. Elbizonytalanodom, hogy van-e pont a várban, de csak a faluban van. Keresnem kell egy darabig, pedig mintha tojáson is lett volna. A Zsíros-hegyre vezető útra viszont jól emlékszem, és elég jól is futható. Nagykovácsiban némelyik háznál már virágzik a hóvirág és az erdei kankalin. A plébániánál találkozom Boszival. Úgy 20 percet beszélgetünk, közben elmajszolok egy zsíros kenyeret, meg 2 pohár teát. Ezzel már elleszek a célig.

Elindulok a számomra jobbára ismeretlen úton Budakeszire. Az átlagom 9 alá esett, de ezt csak úgy tájékoztatásul írom le. Az erdő széléig a zöld sávot jól ismerem. A Nagy-Kopaszra vezető zöld háromszögön talán 2009-ben jártam utoljára szemből. Nem valami jók a jelzések, ennek ellenére saját hibámból tévedek el. A földbe vert karóra festett jelzés alatt ott a nyíl, csak figyelmetlen vagyok. Elmegy pár perc, mire újra a helyes útra találok .

Ködbe burkolózik a Csergezán kilátó, nincs értelme fölmászni. Elindulok a zöld háromszög másik ágán, de egy kötélre feszített papír más irányba terel. Kisvártatva újra találkozom a pontőrrel. Most épp nem én tévedtem, a tábla van rossz helyen. Vissza a helyes irányba A zöld kereszt és a piros háromszög közös szakaszát még valamennyire ismerem, de a zöld kereszt számomra teljesen ismeretlen. Óvatosan haladok kezemben az itinerrel, de a megtépázott út is lassításra ösztönöz. Kritikusabb helyeken tábla segít, Budakeszi határáig minden passzol. A mamutfenyőknél még nincs senki. Megyek tovább, már közel a cél. A település határában kissé félremegyek, de aztán némi szövegértelmezés újra segít. Szembetalálkozok a pontőrrel, és begyűjtöm a hiányzó pecsétet. Már csak a Két Jóska sörözőt kell megtalálni. Nem adja magát könnyen, de a CBA környékén 10 perc bolyongás után zöld ágra vergődök.
Szövegértési versenyen nem indulok…



Adatok saját mérés szerint:
Táv (eltévedés mentes): 42,6 km
Szint: 1475 m

Linkek:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése