2014. március 3., hétfő

Kóválygás a Budai hegyekben


Budai-hegység 2014.03.02. nagyobb térképen való megjelenítése

Volt egyszer egy Falasok(k) túra. Gondoltam vasárnapi futásnak jó lesz (adatokat linkeltem alul) A térkép fölé hajolva aztán variálni kezdtem. Az Antónia-árok után a zöldön kellene menni Virágos-nyeregig. Múlt heti Zöld 45 erre járt, igaz szemből. Snassz lenne repetázni. Majd megyek a nagyjából párhuzamos sárga sávon, ott úgyis ritkán járok. Hmm… az rövidebb és kevésbé szintes mint a zöld. Valamit ki kell találni. Virágos-nyereg után a sárga helyett mehetnék a kéken Hűvösvölgyig. Az Újlaki-hegy kimarad, de a Hármashatár-hegy magasabb. Hűvösvölgytől aztán visszatérek a sárgára és a Nagy-Hárshegyen át kocogok Szépjuhásznéhoz. Ez így már nem sokban emlékeztet az eredeti túrára, de jó lesz.

Reggel nincs olyan szép idő, mint szombaton volt, a felhők mögül csak szűrten süt a nap, de kirándulásra tökéletesen alkalmas. Elég sokan vannak a buszon is. Örülök a kirándulóknak, jó lenne, ha minél többen töltenénk a hétvégét erdőben/mozgással.

Szépjuhásznénál élesítem a GPS-t, aztán 10:45 magasságában elindulok a piros sávon. Kicsit csodálkozom a Hárshegyi körút emelkedésén, néhol egészem lelassít. Persze még hidegek az izmok. Elérem a padokat, ráfordulok a helyenként kellemetlenül köves lejtőre. Koncentrálok, hogy időben reagáljak minden helyzetre. Piroson 85-ön már bevált a módszer. Most sem panaszkodhatom, de sokat tudnék csiszolni a technikámon, ha többet gyakorolhatnék. Keresztezve a Hűvösvölgyi utat átrágom magam a rövid, de intenzív Fekete-fejen. Emelkedőkön hagyom elszaladni a pulzust, csak akkor sétálok, ha már nagyon zsibong a lábam. Vörös-pocsolyás hát felé nem rövidítek a réten, ahogy régen a Falasok tette, maradok a jelzésen. Nem biztos, hogy rossz döntés, a rövidítés felső végét nem látom, csak sűrű bozótszerű fiatalost.

Fél óra után érzem, hogy bemelegedtem, pulzusmérőm is hihető adatokat ír. Rushboy régi beszámolója jut időről-időre eszembe. Utoljára együtt futottunk itt. Kíváncsi vagyok, hogy most milyen időt megyek az Antónia-árok végéig.

Elmellőzve néhány nagyobb kirándulócsoportot rátérek a piros háromszögre. Meglátszik a pár napos esőszünet, kifejezetten jó a talaj keménysége, sár csak elvétve akad. Érzésre ez a szakasz a legjobb. Lelkileg szinte egybeolvadok a természettel. Békémből csak a Nagy-Kopasz körül piknikezők zaja szakít ki. Megállás nélkül megyek tovább.

Olyan 10 km/h az átlagom, nem lennék elégedetlen, ha a végén is ennyit mutatna az óra. Nagykovácsiig tovább javul sebességem, a jó tempójú lejtőn. Kiérve a zöld sávra szemközt a Kutya-hegy és a Nagy-Szénás vonulata terpeszkedik. Kissé még fakóak és kopárak így tél után, de hamarosan üde zöldbe öltöznek majd. Faluszélen egyből balra térek a sárga sávra. A templomhoz nincs miért befutni, pont ugye nincsen, vizem pedig még van elég. Majd valahol máshol töltök, bár magam sem tudom hol.

Egyenletes az emelkedő. Ez tűnik a legmagányosabb résznek, bár itt is akad néhány kiránduló. Rátérek a kék keresztre és nekiállok a tetőre vezető kissé meredekebb szakasznak. Az első tisztáson eszembe jut egyetlen BHMTCS túrám. Épp abban az évben nevezték el hivatalosan a rét enyhe kiemelkedését Kutyaszénás csúcsnak.

Nagy-Szénás csúcsa alá erősen fújtatva érkezek. Szemből egy család ereszkedik alá. Az elől csámborogó két 4 év körüli gyerek közül az egyik egyáltalán nem barátságos hangnemben beszól: “nem futsz elég gyorsan!”. Köszi. A füves tetőn teljes körpanoráma nyílik. Messze nem látni -párás az idő- de a Csergezán kilátót azért felfedezem. Átváltok a piros sávra és lerobogok a Hosszú-árokba. Csak a Keresztbe dőlt fáknál lassítok, gátfutó azért nem vagyok. Gyorsan elérem a sárga sávot és az Antónia-árkot, amin aztán fölkaptatok. Intenzív szakasz, tetszik. Egyedül ott gyalogolok bele, ahol a meredek partoldalon kikecmergünk az árokból.

Maradok a sárgán és a Hárshegyig letérek az egykori Falasok útról. Ott most jönne egy gyors lejtő Szarka-várig, itt maradunk a gerincen, kevés szinttel, Solymár keleti végéig. Átlagom stabilan 10,5 km/h körüli. Tartani is kell, ha a végén is 10-es átlagot szeretnék. Virágos-nyeregtől jön majd egy intenzívebb szakasz és a víztöltés-izóital bekeverés is időt fog igényelni.

Hamarosan befutok a Jegenye-völgybe. Táskám már egész könnyű, nem lehet sok tartalékom, kezdem figyelni a kutakat. Mintha a közút keresztezésénél lenne kút, esetleg a Rózsika-forrásból tölthetek. Egyiket sem veszem észre, de nincs kedvem nagyon kutakodni, majd csak lesz valahogy. A völgy végén újra visszakapaszkodok a meredek hegyoldalba. Legutóbb 2012-es Budapest Terepkupán jártam erre szemből. Beszűkül az ösvény, elérem a Kötők padját. Most is szép a kilátás.

Kissé elővesz a fáradtság, vagy inkább a vízhiány? Most már sokkal jobban kell koncentrálnom, hogy helyesen lépjek. Virágos-nyeregnél a kékre kanyarodva már szörcsög a tartály, jelezve, hogy hamarosan kifogy. Hármashatár-hegyen végleg kiürül. Nem lesz így nagy élmény az utolsó óra. Kissé elkedvetlenedve bukok át a csúcson. Felettem paplanernyősök köröznek, mint keselyűk a préda fölött. Ereszkedés közben kezd derengeni, hogy mintha a Fenyőgyöngyénél lenne kút, és igen! 5-10 perc elmegy a tartály kihámozásával, töltéssel és visszapakolással. Nos igen, a hátamon a házam módszer már csak ilyen.

Induláskor húzok egy nagyot a tartályból, de még elég darabos a víz, nem oldódott fel az izó. Átlagom még éppen 10 fölötti. Kétségbe vonom, hogy tartható az elképzelésem, Hárshegy elég lassú lesz. Egyenlőre viszont az Árpád-kilátóhóz kaptatok fel egész könnyedén, majd jön a Glück út. Igazán szépen kiépített a sétány egészen Hűvösvölgyig.

Már csak csak az utolsó emelkedőt kell leküzdeni. Kemény, de nem gyilkos tempót diktálok átlagom viszont vészesen fogy. Lefelé kicsit kellemetlen a lejtő, sok a kiránduló is, nem merek ész nélkül száguldozni. Ránézek órámra és látom nem lesz meg az 50 km. Pár pillanatig gondolkodom mi legyen, aztán úgy döntök elindulok lefelé. Addig megyek, míg nem jön a busz, vagy nem lesz meg a terv. Alig 200 méterrel Szépjuhászné alatt lehagy a 22-es járat. Jobb híján addig megyek, míg az egyik megállóban meglátok pár embert. Bízva abban, hogy nem vakon jöttek ki a én is megállok. A terv minden szempontból teljesült és még éppen van idő nyújtásra is.



Adatok saját mérés szerint:
Táv (eltévedés mentes): 51,46 km
Szint: 1488 m

Linkek: