Korán, már a 4:20-as személlyel útnak indultunk. Kalauzunk elismerően bólogat Bálint csemege Halipuszta-Csenger jegyei felett.
 |
| Indulás Győrből a hajnali személlyel (Fotó: Pap Gábor) |
Még igazán fel sem tudom fogni ezt az egészet, olyan távoli ködbe vesző, és izgalmas kalandnak ígérkezik. Soha nem voltam ilyen messze keleten. Rengetegen próbáltak meg jobb belátásra téríteni minket, de hajthatatlanok voltunk. Az elmúlt napokban, amikor az úthoz szükséges felszereléseket megvásároltuk, az eladók rendkívül veszélyesnek tartották a Kárpátoktól keletre fekvő területeket, ahol már talán embert is esznek, de minimum pillanatok alatt kirabolják az arra tévedő idegent, pláne ha kerékpáros.
Mi is bizonytalanok vagyunk, sokat latolgattuk az esélyeket, és arra jutottunk, hogy Romániától nem kell félni, ott már mindegyikünk többször járt, és nem voltak rossz tapasztalataink. Bálint Ukrajnai útjain jó emlékeket őriz a hatóságokról. A sötét ló Moldávia és Transznisztria. Alapvetően abban bízunk, hogy az útvonal túlnyomó részt mellékutakon halad, ahol csak helyi lakosok, vagy még azok is csak ritkán járnak, így a hatóság előfordulási (és lehúzási) valószínűsége kicsi.
Déliből tekerés a Nyugatiba az éppen ébredező városon keresztül, beszállás a Cegléd felé induló vonat kerékpár szállító vagonjába.
Sok kerékpáros szidja a MÁV-ot a mostoha körülmények miatt, de nekünk igazán nem lehet okunk panaszra egész magyarországi utunk során (4 átszállás 5 vonat) európai körülmények között utaztunk.
Hosszú zötykölődés után 3 óra felé szállunk le Csengeren, indulhat a túra kerékpáros része.
 |
| Innen már legurulunk a tengerpart |
Először réves átkelés jön a Szamoson Komlódtótfalu felé, illetve jönne, de nincs révész. Bálint bemászik egy kicsit a régi hídpillérek mellett, de nincs esély az átkelésre. Átkiabálok a túlparti fövenyen napozó lányoknak, ők sem láttak a révész kunyhónál senkit. Kénytelenek vagyunk a főúton megközelíteni a határátkelőt. Nem vészes a dolog, szombat délután lévén autóval alig-alig, teherautóval egyáltalán nem találkozunk. Gyors az átlépés, és néhány száz méterrel a határátlépő után kezdődnek az igazi kalandok. Autós térkép által jelzett mellékutak felhasználásával kerüljük ki Szatmárnémetit, és a forgalmat. Bekanyarodunk az első mellékutcába balra, megkérdezzük a helyieket, erre van-e Atya. Mondják, hogy igen, de az út nem jó. Az nekünk tökéletes. Atyáig tényleg elég gáz, egy elhagyott felgazosodó mezőgazdasági út féleségen vergődünk a tehénszar gázlók között.
 |
| Atyáig nem sok út volt (Fotó: Pap Gábor) |
Elhaladunk az első gulya mellett, nem kis meglepetés okozva a gulyásnak, és a teheneknek. Talán még a tejük is elapadt a látványunktól. Atyán a falu széli házban lagzi van. Nagyon szegény és elhagyatott vidéken járunk. Az út minősége kissé javul, ez azt jelenti, hogy már van keréknyom, és előkerültek a közúti táblák. A tehenek alaposan szétjárták az utat veszettül ráz, a szargázlók mennyisége is konstans, tehát sok.
Kispelleske szélén vályogból épült putrisorba botlunk rengeteg kutyával. A katonai sátor alapterületű vakolatlan düledező falú házak sorakoznak hevenyészetten feldobott szalma, vagy nádtetővel, mintha egy kisgyerekre ötször nagyobb sapkát húztak volna a kelleténél…
Nem merek megállni fényképezni. A lehangoló látvány folytatódik az egykor szebb napokat látott református templommal. Jó volt elhagyni a falut.
Széles, egyenes hajcsárúton gurulunk tovább, két oldalon kukoricaföldek sorfalával. Feltűnnek a távolban az első hegyek is. Elérünk egy kis betonlapokból összerakott zötyögős útra, ami egy üzemen kívüli öntözőtelep mellett vezet el. Úgy mennek rajta az olasz rendszámos vendégmunkás mercik és bimmerek, mintha autópálya lenne. Kiérve az aszfaltra Bálint szól, hogy van egy méretes nyolcas a hátsó kerekemben. Mrmph, túl keményre fújtam a kereket, ez már így marad a tengerpartig...
A vasútállomáson, míg Bálint vonatot fényképez, és pecsétel, felmérem a károkat, és engedek a kerékből levegőt.
Ismét úttalan utak várnak ránk mezőgazdasági földek között, ez már nem közút, ezeket Bálint Google Earth-ön nézte ki. A módszer tökéletesen beválik elérjük a főutat. Újabb vonatlesés, és pecsételés jön.
Már csak 10km, meg egy szerpentin van hátra. A kis dombot látványos kanyarokkal győzi le a jó minőségű út, még pont nincs lámpára szükség. A tetőn egy földúton 200 méterre eltávolodunk a közúttól, és az erdő szélén ütünk tanyát szép kilátással a hegyekre.
 |
| Kilátás az első napi sátorhelyr |
Még a hozott anyagokat pusztítjuk, de már most elkezdjük a kezelést a pálinkával. Hasmenés és gyomorfertőzés ellen minden nap esti vacsora után betöltünk egy felest. Egyikünk sem szereti, de a cél érdekében mindent.
További képek Irány Odessza! Második nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése