Este bátran megettük minden kajánkat, reggelire fél szelet/főnyi müzlit hagyva, mert Bálint tapasztalata szerint Romániában a legutolsó faluban is nyitva van a bolt vasárnap akár este 9-ig. Máramarosszigetig (70 km) nem találtunk semmit. Rengeteg külföldi rendszámos (főleg Olasz, Angol, Spanyol, Ír) kocsi húz el mellettünk, új, nagy hodályok sorakoznak az utak mentén némelyik 3-4 emeletes, és szerintem ízléstelenek. Egy eget verően giccseset tanulságképp lefényképezek.
Hután rengeteg díszes népviseletbe öltözött ember igyekszik a templomba, idős és fiatal egyaránt. Megállunk fényképezni. Itt még nem sejtettük, de a mai napon lépten-nyomon népviseletbe öltözött emberekkel találkozunk a falvakban. Errefelé még él a hagyomány és a vasárnap szigorú betartása.
 |
| A neoprimití |
Hután rengeteg díszes népviseletbe öltözött ember igyekszik a templomba, idős és fiatal egyaránt. Megállunk fényképezni. Itt még nem sejtettük, de a mai napon lépten-nyomon népviseletbe öltözött emberekkel találkozunk a falvakban. Errefelé még él a hagyomány és a vasárnap szigorú betartása.
 |
| Fiatal pár (Fotó: Őrsi Bálint) |
Feltűnik, mennyire sok az épülő és a nemrég befejezett ortodox templom. Meglehetősen sablonos épületek ezek, 2-300 év múlva úgy fognak talán ezekre is tekinteni, mint a mi falvainkban a 17-19. században épült egyen barokk, és klasszicista templomainkra. Ha egyet láttál, láttad mindet. Azt minden esetre nem értem, mi szükség van egy faluban 3 ilyenre. Ennyire befolyásos és gazdag Romániában az ortodox egyház?
Még a faluban megkezdődik a szerpentin, alólunk pedig szépen kifogy a nem túl bőséges reggeli. Szerencsére szilva és almafák állnak az út szélén, gyümölccsel csillapítjuk éhségünket. A hágó nem túl magas, kb. 600 méteren fekszik, de az odáig vezető út hosszú, és kacskaringós. Lassan kibontakozik a környező táj. A hegyek és a közte meghúzódó kis medence fürdik a délelőtti napfényben.
 |
| Hutai hágó (Fotó: Pap Gábor) |
A hágóban van Máramaros és Szatmár megye határa. Kis pihenőt tartunk a szeméthalmokkal körülvett pihenőpadok egyikén. Beseperjük jutalmunk, lejtő a Tisza völgyéig. Nem kell sokat tekerni, gyorsan elmegy ez a tíz kilométer és találkozunk az első három nyelvű (Román, Magyar, Ukrán) helységnév táblával is. A völgybe érve a Tiszát csak néhány pillanatig látjuk, de a kísérő füzesek és üde rétek még egy darabig velünk maradnak. Máramarosszigetig folyamatosan emelkednénk a völgyben, de az út hol felkapaszkodik egy kisebb dombra, hol leereszkedik onnan, változatosabbá téve a tekerést.
Szaploncán betérünk a vidám temetőbe. Itt is éppen mise van a templomban. A pópa szörnyen énekel… mindent. Olyan, mintha a tökeit satuba fogták volna és a szorítás mértékének változtatásával érnék el hangmagassága változását. Rengeteg a turista, és a népviseletbe öltözött helyi, akik fényképezni is engedik magukat. A belépti díjért cserébe nem egy jegyet, hanem egy-egy képeslapot kapunk. Szimpatikus megoldás. A fejfák tényleg érdekesek, kék az alapszínük, az elején egy festett faragással az elhunytról (általában a foglalkozásával, vagy halálával kapcsolatos a kép) és első szám első személyben íródott ironikus élettörténettel.
 |
| Szaploncai vidám temető (Fotó: Pap Gábor) |
Sok a pásztor, a favágó, de van itt traktoros, aktakukac, TV szerelő, és szövőnő is. A sok látogató miatt elfogadható minőségű és méretű mellékhelység is épült, a mi nagy megelégedésünkre.
Bálint kicsit elcsoffad a megyeszékhelyig tartó úton, de egyre a város szélére érünk. Megkeressük a vasútállomást, és a mellette lévő boltból feltöltekezve bőséges ebédet fogyasztunk el a peronon.
Áttekerünk a belvároson, és az Iza völgye felé kanyarodunk. Tipikus Erdélyi táj következik szépen karbantartott kaszálókkal, legelőkkel, a hegyeken fenyvesekkel. Az út jó minőségű, folyamatosan emelkedő. Megjelennek az első faházak, és fatemplomok. Mi a két legrégebbit nézzük meg Barcánfalván, és Jódon. Az előbbinél még a freskót restauráló mestert is megleshetjük kicsit munka közben.
 |
| A 18. században épült barcánfalv |
A völgyben egyébként vasárnap lévén mindenfelé kint ülnek az emberek családostól a ház előtti padon, és beszélgetnek, a fiatalok pedig mennek a táncházba. Ipari mennyiségű szép lányt látunk, na meg esküvő is volt minden faluban 3. Estére az egész Iza völgy egy 30 kilométeres buli zónává fog alakulni. Hajnalra még a patak is 40 fokos lesz, és nem Celsiusban.
 |
| n+1-ik esküvői menet (Fotó: Őrsi Bálint) |
Jód meglátogatásához kicsit le kell térni a főúrtól egy borzalmas minőségű (kráter kráter hátán) aszfaltosnak mondott mellékútra. Bent a faluban népzenei találkozó és turisták áradata fogad minket. A skanzennél és a fatemplomnál szerencsére alig vannak. A 14. századi fatemplomot még éppen nyitva találjuk. Lenyűgözők az építészeti formák és a freskók.
 |
| Minden csupa fa (Fotó: Pap Gábor) |
Vissza a főútra, még föl kell jutni a hágóba, ahol aludni terveztünk. A völgy végében feltűnik Nagy-Pietrosz, a Radnai-havasok legmagasabb csúcsa. Átverekedjük magunkat néhány esküvői meneten, lefényképezünk a lemenő napnál egy viadukton áthaladó vonatot, és szürkületre majdnem felérünk a hágóba.
 |
| Késő délután a hágó alatt (Fotó: Pap Gábor) |
Van egy 4 kilométeres szakasz ahol nincsenek házak az út két szélén, csak lekerített kaszálok. Az egyik ilyenre beemeljük a szekereket, és a patak fölötti tenyérnyi sík magaslaton lesátrazunk. Fürdünk és mosunk a kegyetlen hideg Izában, majd behúzódva a sátorba megisszuk a nap végi teát, és vacsora után beverjük a szunyát.
További képek
Irány Odessza! Harmadik nap
További képek
Irány Odessza! Harmadik nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése