Irány Odessza! 2009.08.17. Hétfő 3. nap

Irány Odessza! Második nap

Nagy-Pietrosz és a Borsai hágó

Cím nélküli nagyobb térképen való megjelenítése

Nem aludtam túl jól az éjjel, hideg volt a hálózsákban, főleg a lábam fázott. Megint csak reggeli nélkül megyünk, de csak Borsáig kell kihúzni, az elég nagy település, és hétfőn minden nyitva kell, hogy legyen.

Reggel a kaszálón (Fotó: Őrsi Bálint)

Hamar fölérünk a hágóba, és gyors, fogvacogtatóan hűvös ereszkedés jön a túloldalon.

A völgyben elzötykölődünk a forgalmas úton a városig, közben egy megszűnt vasutat is megnézünk. A folyó kanyarulatában a levegőben lógnak a sínek. Hihetetlen látvány. 

Sin a levegőben, Borsa határában (Fotó: Őrsi Bálint)

A belvárosban bevásárolunk és leülünk egy padra kajálni. Nagy a nyüzsgés, de nem értem munkanapon miért bandázik ennyi ember a téren. Mintha a Moszkva téri munkaerőpiac lenne kicsiben. Egy kéregető kér tőlünk kaját, adunk neki. Ha pénzt kért volna, akkor elhajtjuk, de ezt nem költi piára.

Jön a terv kritikus része. Föl akarunk mászni a Pietroszra, de ahhoz biztos helyen kell hagyni a bringákat. Ezt leginkább szálloda portáján, vagy étteremben tartjuk elképzelhetőnek, persze némi fizetség fejében. Az első szállodánál elhajtják Bálintot, de a kissé giccses kinézetű Western és Erdélyi elemekkel dolgozó étteremben sikerrel jár. A bicajokat a szemeteskukák mellett egy zárt térben hagyhatjuk, irány a csúcs.

Borsa 600 méteren van, a hegy 2300 méternél kicsit magasabb. El lehet képzelni, hogy tornyosul a sziklás csúcs a település fölé. A kék jelet kell követnünk, mely jobb állapotban van a vártnál. Hosszan haladunk a meredek utcákon, egyre nagyobb telekkel rendelkező házak között, míg végül elérjük az utolsó lakott tanyát. Elkezdődik az áfonyával és vadmálnával gazdagon meghintett szakasz. Nagy önuralom kellene, hogy ne álljunk meg falatozni. Nekünk csak kicsi van, így megállunk egy rövid időre. Sok forrás fakad a hegy oldalában, így bőségesen elégnek bizonyul az egy kulacsnyi víz. Út közben lehagyunk és szembetalálkozunk emberekkel. Gyorsan haladunk, de időről időre megállunk fényképezni, és megcsodálni a panorámát. 

Pietrosz gerince (Fotó: Pap Gábor)

Nem is olyan régen vihar lehetett errefelé, derékban eltört fák csonkjai meredeznek az ég felé , mellettük az új csemeték már telepítésre kerültek. Fölkapaszkodunk a szekérúton a meteorológiai állomáshoz, ami a tengerszem közelében fekszik. Szép kis katlan ez, három oldalról hegyek és kőfolyások határolják, a negyedikről a Máramarosi hegyek zárják le a kilátást. 1600-on vagyunk, de már érezni, hogy hűvösebb van. Nem kell még öltözködni, mert rövid keskeny ösvényen a kövek között fölszerpentinezünk a 2200 méteren lévő nyeregbe. Megelőzünk, egy helybeli fiatalokból álló csapatot, akik trikóban, rövidnadrágban, modern tánczenére másznak hegyet.

A nyeregben már kezd felhősödni az ég, a csúcs pedig teljesen felhőbe takarózik. Néha azért annyira feloszlik a felhőzet, hogy tudunk fényképezni. Hideg van, még a kabátom is fölveszem. 3,5 óra alatt fölértünk, 30 perccel jobb, mint a tervezett.

Hegyek (Fotó: Őrsi Bálint)

Visszaindulunk, az ereszkedés megy, mint a karikacsapás, 2,5 óra alatt elérjük az éttermet. Út közben az egyik forrást szétbombázta egy markoló tereprendezés során. Hálából, amiért őrizték a biciklinket, megebédelünk, korrekt mértékű borravalót hátrahagyva. Helyi borjú ragulevest, és tejfölös húst eszünk kukorica prószával. Jól főztek, kegyetlenül eltelünk.

Amikor keveredik a vadnyugati és az erdélyi stílus (Fotó: Őrsi Bálint)

Még bevásárlunk estére, és irány a nap második hágója, a Borsai, a maga 1400 méterével. Bálint bejelenti, hogy ő itt lassú lesz, és sokat meg fog állni fényképezés ürügyén. Ehhez képes igen jól bírja, de fényképezni való is akad bőven. 

Délutáni hangulat háttérben a Sárkány szikláival (Fotó: Őrsi Bálint)

A hágó előtt kb. 2 km-el én kezdek elgyengülni, de a csoki rendbe tesz. Naplemente előtt nem sokkal érünk a hágóba, ahol 1-2 vendéglátó-ipari létesítményen, és egy ortodox templomon kívül csak egy emlékmű és egy székely kapu van. Fényképezés után feljebb tekerünk párszáz métert a füves hegytetőn, és az egykori Árpád-vonal valamilyen harcálláspontja mellett verjük föl a sátrunkat. 

Ez volt a legszebb táborhelyünk (Fotó: Pap Gábor)

Igyekszünk nem feltűnést kelteni, mert a szomszéd hegyen áfonyaszedő cigányok tanyáznak, nem kellene összetűzésbe kerülni velük. Gyönyörű a naplemente, és az alkonyat is, nem lehet vele betelni. A különösen fényes csillagok alatt hideg éjszaka vár ránk.

További képek
Irány Odessza! Negyedik nap