A méltán népszerű és közkedvelt Obcsinák hegység átszelése
Cím nélküli nagyobb térképen való megjelenítése
Ezen az éjszakán sem kellett megküzdenem a hálózsákomban dúló meleggel, pedig a hosszú nadrágom is bedobtam a végébe. A szokásos 5:30-as időpontban megszólal a vekker, de a kelést elodázzuk hatig. Először hidegnek tűnt a levegő, de nem volt vészes. Azt már meg sem említem, hogy a napfelkelte a naplementéhez hasonlóan szép. Először reggelizünk a sátorban.
 |
| Bringák és a Radnai havasok (Fotó: Őrsi Bálint) |
Pakolás alatt sok fénykép készül, majd behajtjuk a tegnapi emelkedő jutalmát, a 30 km változó esésű lejtőt Carlibabáig. Eleinte jó is a gurulás, aztán valahogy nem megy a bicikli, az erőtől sem duzzadtam éppenséggel.
Barbibaba házai, és az arcok is másabbak az Erdélyihez képest. Ez már a vízválasztón túli vidék (egykori Magyarország határán túli).
 |
| A vízválaszt |
A szépen kialakított faluközpont parkjában, Bogdan Voda kocka alakú szobra alatt tízóraiztunk. Most egy jó időre elhagyjuk az aszfaltot, és a murvás közúton megkezdjük az Obcsinák hegység átszelését (Bálint által nemes egyszerűséggel Transzobcsináknak nevezett úton). Festői a völgy, az út pedig elfogadható minőségű kerékpárjainknak. Mindössze néhány helyivel találkozunk. Elkerekedet ábrázatukból tudomásul vesszük, hogy nem sok idegen jár erre, pláne nem biciklivel, sisakban, és láthatósági mellényben. A tájékozódást néhány tábla, és Bálint térképe segíti.
 |
| A völgyekben végig lakottak, és ameddig a lejtő meredekség |
A semmiből hirtelen előtűnik egy tractorul, két emberrel. Alapjában mi gyorsabbak vagyunk, de sokszor megállunk fényképezni, így mindig utolér minket. A hágó előtt váltunk velük pár szót, azt hiszik Olaszok vagyunk. Elbúcsúzunk, ők mennek az Ukrán határ felé, mi pedig a hágón át Izvorul Sucavei felé. A hágóban már a környékre jellemző laza település szövet fogad minket. Egy-egy ház körül hatalmas méretű legelő és kaszáló van körbekerítve, az utak pedig úgy lettek kialakítva, hogy csak a házakhoz juthatunk rajtuk, ahogy fogynak a házak, úgy gyengül az ösvény, végül az utolsó házhoz vezet az út.
Két csúcsot szemeltünk ki megmászásra, az első a Hrob, érdekes sziklaalakzatokkal. Egy szimpatikus házban lakók gondjaira bízzuk a bicajokat, akik szívesen vállalják a feladatot. Meredek emelkedő vezet föl a csúcsra. Út nincs, de a talaj kellemesen puha. Vörös, és kék áfonya lassítja mászásunkat, út közben egy áfonyafésűs emberrel is összefutunk.
 |
| Áfonyaszed |
Fent a csúcson kimászunk a konglomerátum sziklára, és úgy döntünk nem érdemes továbbmenni, a kilátás innen is fantasztikus, ami újabb hegyeket láthatnánk, azok valószínűleg felhőben vannak, és sok időt vesztenénk az oda-vissza úttal. Mászás helyett a szélárnyékos oldalon leülünk a fűbe, és megebédelünk.
 |
| A kiszemelt sziklacsúc |
Visszafelé a házak között vágunk át, a falusiak tekinteteitől kísérve, majd fölkapjuk a bicajokat, és leereszkedünk, a Román Közútkezelő KHT kezelésében lévő Uniós források bevonásával felújított főközlekedési utakon. Magyarul a gidres-gödrös kövesútba a helyiek néhány talicska földet döntöttek, a tömörítést az arra járókra bízva.
 |
| Izvoarele Sucavei (Fotó: Őrsi Bálint) |
Leérve az útkereszteződésbe az éppen ott tengődő törzstől érdeklődünk az útvonal változatokról. Két választási lehetőség áll előttünk. Mehetünk a hivatalos közúton (továbbra is murvás), az 1200-as hágón át Brodina felé, vagy az Ukrán határ mellett haladva egy darabig másik úton közlekedve is elérhetjük a mai célt. Először úgy tűnik, hogy az utóbbi út átmegy Ukrajnába, de korridorként lehet rajta közlekedni, aztán a rendőrrel (kézzel-lábbal) a kereszteződés közepén folytatott kupaktanácskozásba bevonásra került Adrian, a helyi erő, aki tört angolsággal elmagyarázza, hogy erről szó sincs, ez egy tök szokványos út, ami szintén megmássza a hegyet, csak olyan ramaty minőségű, hogy még ők sem járnak arra a földcsuszamlások miatt. Bálintnak a nem ajánlott út a szimpatikusabb, nekem a hivatalos (ezen lett tervezve is az út). Ha van átkelés, vagy korridor, akkor belemegyek a másikba, de ennek hiányába ez csak önszivatás. Nem tudunk dönteni, így pénzfeldobás dönt, a javamra. Persze a rendőr, meg a falusiak nagyot néztek mit csinál két hülye biciklis –még mindig- a kereszteződés közepén.
Tehát akkor neki a hágónak. Elhagyva a patak által elmosott hidat egy fél órás kemény kaptató következik
.
 |
| A dombtető után már csak gurulunk! (Fotó: Pap Gábor) |
Ha nehezen is, de tolás nélkül fölközlekedünk rajta, és az út menti kereszt tövében hagyva a bicajokat néhány tehén gondjaira bízva azokat, fölmászunk a tőlünk északra lévő füves tetejű Pohonisra. Visszafelé teletömjük magunkat áfonyával és málnával a felhősödő ég alatt, majd a keresztnél még egy keksz is áldozatul esik feneketlen étvágyunknak.
 |
| Kereszt a hágóban. Alkalmas a kerékpárok letámasztá |
Beszélgetünk egyet a tehenekkel, és jöhet a lejtő.
Sok hála nem volt az ereszkedésben, az út katasztrofális állapotú, a völgy is egyre csúnyácskább lesz. Felső Brodina már nem tetszik, sok a hegyek oldalában a vízmosás, az eróziós nyom, és a földcsuszamlás. Nem lehetnek túl régiek a károk, több vízmosás végénél dolgoztak betontámfal építésén munkások nem túl nagy lelkesedéssel. Mondjuk este hat felé már engem sem vetne szét a munkavágy…
Váratlanul egy menetrend szerinti busz tűnik fel göröngyös földúton. Már nem vagyunk messze a tervezett napi céltól, de ebben a pillanatban megdördül az ég, és elered az eső. A közeli székely kapu alatt ússzuk meg az elázást. Körül-belül fél egy óráig tart a zuhé, de legalább elveri a port, és még egy hármas szivárványt is megcsodálhatunk.
 |
| A székelykap |
Megközelítjük 2 kilométerre Brodinát, majd egy oldal irányba kiágazó úton elindulunk fölfelé sátorhelyet keresni. 500 méterrel följebb, egy az út mellett kialakított pihenő helyre lelünk, közel a patakhoz. Éppen akkor ered el újra az eső, amikor befejezzük a sátorverés már rutinná váló műveletét. Vacsora után még megfürdünk, és mosunk a jeges vizű patakban. Megéri a vacogás, mert sokkal jobb a közérzetünk lefekvés előtt.
 |
| Míg puhul a tészta a levesben, van idő naplót írni (Fotó: Őrsi Bálint |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése