2010. november 30., kedd

Balkán bicajtúra 2010.07.23. péntek 10. nap


Biciklivel a karavánúton 


Tropoje-Valbonë nagyobb térképen való megjelenítése

Békés napsütésre ébredtünk. Nyugalmat áraszt a tópart, és a környező hegyek. Én nem, de szerintem Bálint sem. Nem sok szó esik. Mégiscsak Valbonë-Theth karavánút-turistaút átkötés lesz 1800-as hágóval a befutó. Este még a Shalai családfő sokkolásban egyeztünk meg, de Bálint meggyőzte magát, és engem a másik helyességéről. Bármi is lesz, ma ráfaragás a program.

Napfelkelte a tóparton (Fotó: Pap Gábor)
Reggelizünk, beszedjük a száradó holmikat, aztán a főútig képet kapunk az Albán közutak általános állapotáról.

Ízelítő az albán utakból (Fotó: Őrsi Bálint)

Igyekszünk kiélvezni a pompás burkolatot, mert ilyen még Boga környékén lesz egyszer, aztán a határig semmi.

Fantasztikus simaságú aszfalton száguldottunk a hegyek felé (Fotó: Pap Gábor)

Megjelennek az üldözési mánia emlékművei, a bunkerek is. Minden apróbb stratégiai ponton akad belőlük legalább 1-2. Egy nagyobb csoportot felderítünk.

Bárhol bármikor találkozhatunk velük (Fotó: Pap Gábor)

Bajram Curri bekötőútjánál helyreáll a rend, ismét vesekőtörő minőségű a burkolat. A városban váltunk leket, és bevásárolunk annyit, hogy 2 napig kitartson.
Kissé nehézkes a kenyér beszerzése, végül Bálint egy helyi segítségével 3 garázstetőn, 2 pincehelységen, és egy panellakáson átvágva, néhány ismeretlen eredetű folyadékkal feltöltött tócsát megkerülve eljutott a város egyetlen pékségébe. Egyébként minden körülményes errefelé, jó 1 óra alatt intézzünk el dolgainkat. Tízóraizunk a padkán, szemben az elkeserítő állapotú társasházakkal, háttérben fantasztikus hegyekkel, és elindulunk az ismeretlenbe.


Azért nem ez volt a jellemző, igaz csak ebben az egy városban jártunk (Fotó: Őrsi Bálint)
A társasházak a családiakkal ellentétben borzalmas állapotban voltak (Fotó: Őrsi Bálint)
Tízórai a belvárosban (Fotó: Pap Gábor)
Meglepő érzés újra jó úton tekerni, egészen a Valbonë völgy torkolatáig, onnan ugyan murvás, de aszfaltozás előtt álló, tehát hiányoznak a szokásos öklömnyi méretű kövek.

Jó úton a Valbonë-völgy felé (Fotó: Pap Gábor)
Valbonë-völgy torkolata (Fotó: Pap Gábor)

Ennek ellenére nem haladunk gyorsan, forróság van, és erősen emelkedik, Bálint defektje csak ráadás. Szerelés közben segítségünkre van egy helyi gépkezelő is, aki puszta kézzel szedi le a külsőt e felniről… Ezek után persze csak nyugodtan bólogathat arra, hogy mi a kecskeösvényen tervezünk Thethbe jutni.

A gépkezelő puszta kézzel szedte le a kereket a felniről (Fotó: Őrsi Bálint)

Feltűnik, hogy a falvak, és a családi házak mennyivel rendezettebbek, mint a városban látott társasházak. Vajon miért? Valbonë falu előtt útépítő brigádok dolgoznak, a széles folyómederben. Az Albán-Alpok a turisták hatására láthatóan fejlődik, bár nem fénysebességgel.

Tehenek az úton (Fotó: Pap Gábor)
Valbonë (Fotó: Pap Gábor)

Közeledik a vad csúcsokkal tagolt völgykatlan vége, egyre nehezebb haladni, ideje ebédelni.

A völgyfeneket felső részén apró kövek borítják (Fotó: Őrsi Bálint)

Szembe jön egy nagyzsákos cseh párocska, akik Thethből jöttek. Jól beszélnek angolul, azt javasolják fogadjunk öszvért és vezetőt Rrogamban, másképp lehetetlen a vállalkozás. Megköszönjük a tanácsot, és nem fogadunk, bár a feszültség tovább nő bennünk. Öt óra tájban kezdjük meg a felkapaszkodást a hágóba. Mindjárt a faluban nehéz köves terep fogad minket, alig lehet haladni. Te jó ég mi lesz följebb?

Rrogam (Fotó: Pap Gábor)
Elvadult kertek között (Fotó: Őrsi Bálint)

Szerencsére az első ijesztgetés után javul a helyzet 1-2 km erejéig. Közben szembe jön egy birkanyáj a pásztorral. Elől a gazda, hátul a kutya, mint zárás Szerinte nem érünk át világosban. Nem is ez a szándékunk, valahol a vízesésnél megalszunk.

Birkák az ösvényen (Fotó: Pap Gábor)

Egyre meredekebb a hegyoldal, végül a bringák tolása lehetetlenné válik. Levesszük a táskákat, és kétfordulós taktikát alkalmazunk. Bálint a kerékpárokat, én a táskákat cipelem.

Egy idő után már csomagokkal sem lehetett tolni a bicikliket (Fotó: Pap Gábor)

Naplementekor elérjük a vízesés fölötti rétet. Innen jól látszik a hágó is, kb. 300m szint. Nem vagyunk egyedül, egy cseh katolikus ifjúsági közösség már tábort ütött (Itt mindenki cseh?). Nem kis meglepetést okozunk körükben tervünkkel. Jót beszélgetünk velük, majd egy tenyérnyi sík területen lesátrazunk. Várakozásainkkal ellentétben sokkal kevesebb küzdelemmel értünk ide, az átkelés ötlete lehetetlen kategóriából átlépett a küzdelmesbe.

Alkonyat a táborhelyen (Fotó: Pap Gábor)


További képek
Enver Hoxháról a Wikipedián
Valkán bicajtúra. Tizenegyedik nap