Balkán bicajtúra 2010.07.24. szombat 11. nap

Balkán bicajtúra. Tizedik nap

Dzsembori a világ végén


Valbonë-Theth nagyobb térképen való megjelenítése

Ismét napsütéses meleg a reggelben van részünk. Bővebben reggelizünk a szokásosnál, nem lenne jó elfogyni a hágó előtt. Kb. fél órával korábban indulunk a cseheknél.

Reggel a vízesés feletti réten (Fotó: Pap Gábor)

Eleinte még lehet tolni a kerékpárokat, de a szerpentinhez érve helyreáll a rend, Bálint beáll kerékpárszállítónak, én londinernek.

A völgykatlant lezáró vonulatok (Fotó: Pap Gábor)

Karavánúton (Fotó: Pap Gábor)

Hamarosan szembejön egy Ír fiatalember Theth felől. Leírhatatlan a tekintet, ahogy ránk néz. Ezt az egész hercehurcát, pusztán ezért a nézésért megérte volna végigcsinálni. Közvetlenül a hágó előtt van egy viszonylag rövid kellemetlen szakasz, de fél 11-re felérünk, egy német csapattal együtt.

Bálint bringája a hágóban (Fotó: Őrsi Bálint)

Megpillantva a Theth-völgyet, lehullik a teher lelkünkről, megcsináltuk! Minden valószínűség szerint első kerékpárosként feljutottunk a Valbone-hágóba. Körbenézünk, fényképezünk, majd tovább borzolva a kedélyeket előkapjuk az erre a pillanatra tartogatott sárgadinnyénket.

Az elmaradhatatlan csúcsdinnyézés (Fotó: Pap Gábor)

Elsőként kerékpárral a Valbonë-Theth hágóban (Fotó: Egy bácsi)

Fürdünk a napfénybe, néhányan gratulálnak, de a többség inkább a szeme sarkából lopva figyel minket. Eljöttünk oda biciklistől-táskástól, ahova mások vezetővel jönnek egész napos túra keretében. Készül néhány látványos kép egy túrázó segítségével, majd elindulunk lefelé.

Indulás lefelé (Fotó: Pap Gábor)

Néhány you are crazy-vel arrébb már toljuk a bicikliket, helyenként pedig még fel is ülünk rájuk. Már majdnem azt hittem, hogy simán begurulunk Thethbe. mikor a rét után jön egy igen kellemetlen kőfolyásos letörés.

Alpesi rét (Fotó: Pap Gábor)

Nehéz megtartani a bringákat, de még egymagunkban sem lenne könnyű dolgunk. Erre biztos nehezebben kapaszkodtunk volna fel. Nagy üggyel-bajjal leérünk egy útra, és kezet fogunk, ez már a miénk. Indulunk a faluba, illetve a Grunas vízeséshez. Bálint már jó előre szól, hogy hurka-kolbász turisták által fertőzött területre érünk, ne lepődjek meg semmin, de arra nem számítottam, hogy mindjárt néhány gyereknek öltözött pióca tapad ránk. Elég erélyesnek kellett lenni ahhoz, hogy lekopjanak, de jött helyettük másik a templomnál.

Thethi templom (Fotó: Pap Gábor)

Kezdtek az agyunkra menni, már az is megfordult a fejünkben, hogy kihagyjuk a vízesést, és megyünk egyből Boga felé, úgyis eléggé befelhősödött az ég. Végül nem így döntöttünk, helyette alaposan elrejtettük a hegyoldalba a bringákat, és felmásztunk a Grunashoz.

Közúton a Grunas vízesés felé

Grunas vízesés (Fotó: Pap Gábor)

Jól tettük, szépen kisütött a nap, és igazán jó képeket lehetett készíteni a szivárványos zuhatagnál. Eredetileg ennyit terveztünk mára, de még csak 5 óra felé járt az idő, kár lenne a völgyben aludni drága szálláson, inkább legyen a későbbiekre némi tartalékunk, és tekerjük föl a Bogëi hágóba. A GE-n látott emlékműnél meg lehet aludni. A hosszú kapaszkodás előtt bőséges ebédben részesítjük magunkat, majd nyeregbe pattantunk. A bicikliébe könnyebben, a hegyébe kissé nehézkesebben.

A közút minősége vetekedett a rossz állapotban lévő erdei szekérútéval, de ez errefelé megszokott, csak nekünk jelentett élményt. Tartva az újabb piócáktól nem térünk vissza a faluba, hanem egyből nekiveselkedünk a szerpentinnek. pedig élelmiszer tartalékaink kritikus szintre csökkentek, és holnap vasárnap. Talán Bogëban lesz kocsmabolt, addig csak kihúzzuk valahogy. Hosszú és meredek a felfelé vezető út, de érzésre haladunk. Ez úgy értendő, hogy a kilométerórám, mely ismeretlen oknál fogva Theth előtt nullázta magát, a 6,1 km/h-s értéknél már emelkedő átlagsebességet jelzett. Több helyről szép kilátás nyílik a Katlan fölé tornyosuló csúcsokra, különösen a Harapitre.

A pásztorkutyákkal jobb vigyázni (Fotó: Pap Gábor)

Harapit csúcsa (Fotó: Őrsi Bálint)

Alkonyat a Bogëi hágóba vezető úton (Fotó: Pap Gábor)

Egy szamócázós pihenő közbeiktatásával két és fél óra alatt feltalicskázzuk magunkat az emlékműhöz, és letelepszünk. Valami front jöhet: feltámadt a hideg szél, beborult, és alaposan lehűlt a levegő. Minden meleg ruhánkat magunkra vesszük, még a hajléktalan szürke cérnasapkám is előkerül.

Theth-völgy (Fotó: Pap Gábor)

Éhesek vagyunk a sok szinttől, de nincs elég kajánk. Valami kell reggelire is. Elkezdjük melegíteni a levesnek valót, közben azon röhögünk, milyen szerencsétlenül nézhetünk ki. A szürkületben hirtelen teherautó hangra leszünk figyelmesek. Nemsoká feltűnik Bogë felől egy öreg Magirus tűzoltó. Meglepetésünkre nem helyi tűzoltók azok, hanem egy német család. Nem segélyt hoztak, hanem ezzel vannak Albán körúton. Eztán nekem senki ne mondja, hogy nekünk vannak őrült ötleteink! Megállnak, és megkérdezik messze van-e még Theth. Mondjuk, hogy nem tanácsos sötétben továbbmenni, megkérdezik, hogy alhatnak-e itt. Természetesen igen a válasz, nekünk csak az emlékmű talapzata kell. A pár gyakorlott mozdulatokkal parkolja le a járgányt úgy, hogy az vízszintesben legyen. Kő kerül egy kerék alá, a többit pedig kiékelik, látszik, hogy nem először csinálják. Meginvitálnak minket ez kis salátára, mi pedig élünk az a lehetőséggel, és elfogadjuk. Letelepszünk beszélgetni a lelkes férjjel, akinek a lánya fordít, míg az anyuka a vacsorát készíti. Épp belemelegszünk a társalgásba, amikor megáll egy autónyi ukrán és bolgár barlangász. Ők nem aludni, csak fényképezni álltak meg. Pár perc alatt egy kis fesztivál kerekedett itt fenn, óriási élmény.

Néhány fénykép után magunkra maradunk a németekkel, és finom salátájukkal. Néhány villám látszik nyugat felől, egyenlőre dörgés nélkül. Alkalmi szomszédunk felajánja, hogy alhatunk a teherautó alatt, ha gondoljuk. Én élek a lehetőséggel, úgysem lesz ilyenre sok lehetőségem.

További képek
Balkán bicajtúra. Tizenkettedik nap