Cím nélküli nagyobb térképen való megjelenítése
A kietlenséget ellensúlyozandó, szép napfelkeltében van részünk a prérin. Préri? Nem is sejtem, hogy mi vár ránk Szabófalva után. Ez ahhoz képest maga a paradicsom.
 |
| Hajnal a döglött kiskutyán túl, kukoricafö |
Kifele menet az útra még egy pillantás vetünk a döglött kiskutyára, akit reggelre félig eltüntettek a nyüvek. Az aszfaltos út elfogadható minőségű, a forgalom fokozatosan gyérül. Zömmel a dombhátakkal párhuzamosan haladunk, de az út időről időre felkapaszkodik, a domboldalba, majd leereszkedik onnan. A Mohácsi vasöntöde kútjait szépen díszített kerekes kutak váltják.
 |
| A kút, aminek a vize elég sárga volt ahhoz, hogy ne igyunk (Fotó: Pap Gábor) |
Az egyikből húzunk vizet, de pisisárga színére tekintettek inkább tovább szomjazunk. Szerencsére egy faluval odább egy feszület alatt találunk csapot.
Liteni viszonylag nagy település, megpróbálunk gumit szerezni. A helyiek segítőkészek, de csak hümmögnek kérdésünkre, jobb híján elküldenek a helyi Tsz üzembe, ahol egy garázsban autójavító működik. A szakik tökig olajosan derékig merültek egy mállott Dáciában. Segíteni nem tudnak, de Páskánban mindenképp kell lennie. Szerintük. Ezt még egy helybeli angolul kifogástalanul beszélő középkorú úr is megerősíti.
Mellénk szegődik a vasút egy időre, ezt kihasználva a Dolhosai állomáson tízóraizunk. Az út szétválik, mehetünk a főúton végig aszfalton, vagy maradhatunk a bizonytalan burkolatú mellékúton, ami felkapaszkodik a domboldalra. Természetesem a mellékutat választjuk, ami az ementáli fajtából faló. Félkemény (jó sok rajta a bitumen), és nagylyukú. Néha a sok kráter között aszfalt is feltűnik. Probotáig kirázódik a vesekő nagyja. A faluban az út a kolostornál ér véget, legalábbis az aszfalt. Innen ismét két irányba lehet menni, de az egyik irány át van húzva. Akkor arra nem megyünk, ha már Romániában is azt mondják, hogy rossz az út, azt illik komolyan venni. Mielőtt tovább indulnánk, megnézzük a kolostort, ami szintén a világörökség része.
 |
| Probotai kolostor bejárata (Fotó: Pap Gábor) |
Ez a legdélebbre fekvő bukovinai kolostor. A templom, és a kiszolgáló épületek fallal lettek körülvéve. Valószínűleg egykor védelmi funkciót is betölthetett, vagy az egyháznak is lehetett hasonló szerepe, mint az ispánnak nálunk. Az épületegyüttes szépen fel van újítva, a környezete parkosítva, jobban tetszik, mint a putnai. Látogató alig, a belépődíj becsületkassza alapon működik.
 |
| Hasonlóan szépen karbantart |
Tiszta mélykék az ég, süt a nap. Kiváló idő fényképezéshez. Bent a templomban az apáca csak kicsit tud angolul, de így is sok érdekességet megtudunk.
 |
| Mennyezet (Fotó: Pap Gábor) |
Például azt, hogy az ortodoxoknál három apszis van egymás mögé elhelyezve, illetve a középső apszisban a falon egy naptár van az összes nap külön freskóként megfestve. Nem lettek restaurálva, csak letisztítva. Lenyűgöző látvány.
 |
| A fal csak tisztítva lett, a festés eredeti (Fotó: Pap Gábor) |
Hosszan elidőztünk, ideje továbbindulni, a következő megálló már Páskán, de addig még egy jó órát zötykölődünk először murván, majd ementáli aszfalton. A városban megkezdjük a gumi vadászatot. A második autószervizben azt javasolják, hogy a vasútállomás közelében lévő piacon próbálkozzunk. Kapva kapunk az alkalmon, mindig izgalmas dolog külföldön piacra menni.
 |
| Páskáni tömbház (Fotó: Őrsi Bálint) |
A randa betonházak közé szorított kis árucsere központban találunk egy névtelen külsőt 1000 Ft-nak megfelelő összegért, ami talán kibírja Odesszáig. Veszünk még ebédre valót, meg egy sárgadinnyét későbbre.
 |
| Páskáni piac. (Fotó: Őrsi Bálint) |
Végre enyhíthetem zöldséghiányomat, belakmározunk a kéregetőktől, és kutyáktól sem mentes vasútállomáson fekete olajbogyóból, és paradicsomból. Épp bent áll a Moszkva-Szófia járat Bálint nagy örömére. Ebéd végére megnő a hasfalrepedés veszélye, nehézkesen szállunk nyeregbe, de már csak 30 km Szabófalva.
A terv az, hogy kiérve a településről, egy alkalmas fa árnyékában az út szélén kicseréljük a kereket. A gondolat jó, de van egy bökkenő: errefelé nincsenek fák, legföljebb a falvakban néhány gyümölcsfa, meg a távolban kisebb erdőfoltok, de ezen kívül kukoricások, legelők, ameddig a szem ellát. 10 km-t kellett zötykölődni azért, hogy a vasúti átjáró előtt találjunk egy kis erdősávot, ami enyhet nyújt a perzselő hőségben.
 |
| Jó 20 km-t kellett tekerni az első árnyákig, ahol kicserélhe |
Egy óra alatt kicseréljük a gumit, olajozunk, és betermeljük a dinnyét. Szabófalváig agyat kikapcsolva törünk a vesekövet az ingerszegény tájon, majd feltűnik a láthatáron egy óriási templom kettős tornya. Átóvakodunk a forgalmas főúton, és bemegyünk a szépen rendbe rakott faluba. Ez a legészakabbra fekvő csángó település a Kárpátokon túl, ahol még néhányan beszélik a Magyar nyelvet. Nagy az élet a faluban, rengeteg fiatal és felnőtt él társadalmi életet az utcán. Megpróbálunk idősebbekkel szóba elegyedni, akik még talán értik a magyar szót, de csak mérsékelt sikert aratunk. Egy idős bácsi nagy nehezen el tudja magyarázni, hol találunk jól beszélő embert. Látszik rajta, hogy nagyon mélyről, még valahonnan a gyerekkori emlékeiből kell előkotorásznia a szavakat.
Az útleírás pontos, nemsokára a helyi tanító takaros háza előtt állunk. A felesége nyit ajtót, aki a csángó magyart beszéli, de kiküldi a férjét maga helyett. Vele könnyedén szót értünk, sajnos szállást nem tud ajánlani nekünk a faluban, így az udvarban sátrazás elmarad, de ajánl egy jó helyet a forrásoknál a falu alatt, ahol a helyiek mosni szoktak, és vendégül lát minket egy finom ebédre. Zöldséges ragulevest, Orda sajtot, kenyeret és süteményt kapunk.
 |
| Ebéd a tanító házánál (Fotó: Őrsi Bálint) |
Evés után beszélgetünk egyet a tanítóval, aki elmondja, hogy alig beszélik már erre a nyelvet, és ő a falusiakat sem nagyon ismeri, mert hosszú ideig üldözték és kiközösítették származása miatt. Valószínűleg ezzel a generációval a nyelv kihal, és csak a katolikus hit mutatja majd, hogy egykor kik is laktak erre. Nagyon szeretne egy emlékházat létrehozni a faluban, hogy a lakosság legalább ismerje meg a gyökereit, de támogatók híján erre jelenleg nincs sok esély.
Fény derül arra is, hogy miért van ennyi főleg olasz rendszámos autó és félbehagyott építkezés Romániában: Sokan vendégmunkásként dolgoznak az év nagy részében külföldön, és csak augusztusban térnek haza egy hónapra, ilyenkor építkeznek, nagytakarítanak stb. Jó tanácsokkal lát el minket Moldáviával és Ukrajnával kapcsolatban, azt mondja, nincs mitől félnünk, arrafelé, ez egy kicsit megnyugtató. Dióhéjban megismerjük a moldáv-román viszony lényegét is.
Búcsú után csöndben tekerünk el, mindegyikünk fejében az imént elhangzott szavak kavarognak. Átvágunk a tehéncsordán és pár perc múlva már a domb aljában állunk a forrásoknál. A helyiek egy keresztutat alakítottak ki a végén egy meglehetősen giccses rozsdamentes kémény béléscsőből készített jó 6 méteres kereszttel, és egy beton medencével, amiben térdig ér a hideg víz. A medencébe a hosszabbik oldalán több csövön ömlik a víz, szabályos kiosztásban több betonasztal áll, a mosást megkönnyítendő.
 |
| Szentkút, mosoda (Fotó: Őrsi Bálint) |
Annak ellenére, hogy nyolc óra is elmúlt még mindig mossák a szőnyegeket. A medence mögé fölverjük sátrunkat (senki sem törődik velünk), és megesszük a faluban vásárolt jól kinéző, de ízetlen zselét, iszunk az elfogyott gyomorvédő pálinka helyett vásárolt Patriot típusú szeszesitalból. Maga volt a palackozott fagyálló. Már a szaga is büdös volt, hát még az íze. Csak a hasmenés elkerülésének vágya lebegett a szemünk előtt, amikor lecsúsztattuk a garaton. Szerencsére volt egy kis sós elnyomni az utóízt. Legközelebb akkor iszok ilyet, ha pisztolyt nyomnak a tarkómnak. A sötét beálltával a mosók hazamentek, mi pedig küzdöttünk magunkkal. Nem volt csábító ajánlat a lehűlt levegőben jéghideg vízben pancsikolni, és egy hülye korcs is kint ugatott. 2 napja fertőtlenítettünk legutóbb, a meleg miatt elég büdösek is voltunk. Végül összeszedtük minden akaratunkat és nagyjából folyamatos szitkozódás mellett beálltunk egy-egy betonasztalra, és nekiláttunk a mosás-mosakodás lélegzetelállító műveletének.
A szeánsz kicsit izgalmasabbra sikeredett, mint szerettük volna. Épp egy szál illetlenségben szappanosan álltam a betonasztalon, amikor az úton megláttunk két lámpát közeledni. Hatalmas kapkodás kezdődött, egyikünk sem akarta, hogy az asztal tetején egy szent szobra előtt pucéran kerüljön reflektorfénybe. A fények bementek a szomszéd keresztúthoz, majd elsétáltak felénk. Nekem nem sikerült felöltözni, így egy darabig a jeges vízben guggolva lapítottam, nehogy a rám világítsanak. Szerencsére nem történt semmi. Valószínűleg a helyi rendőrök járőröztek.
Rossz hír, hogy Bálint vadonatúj külsőjén repedés jelent meg, ami a nap végére szélesedett. Valószínűleg anyaghibából származik. Holnap mindenképpen szereznünk kell egy újat, mert ezzel nem jutunk messzire. Szabófalván láttam egy boltot, ami kerékpárokkal is foglalkozik, talán nyitva lesznek 8 felé már.
További képek
Szabófalva a wikipedián
Csángók a wikipedián
Moldvai csángók a wikipedián
Lakatos Demeter a csángó költő
Lakatos Demeter versei
Irány Odessza! Hetedik nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése