Cím nélküli nagyobb térképen való megjelenítése
Reggel szép napsütésre ébredünk, de kifejezetten hideg van. Kicsit még lustálkodunk, de 6 előtt megérkeznek a mosók, és munkához látnak. Nem csak szőnyeget, nagykabátot farmert is hoztak.
 |
| Hajnal a Szentkútná |
Pakolás közben nem találom száradni kiakasztott törülközőmet. Arrébb teljesen véletlenül botlok bele a porban. Az ostoba korcsa elvitte, és most jó koszos. Még szerencse, hogy nem rágta szét. Összecihelődünk, és felküzdjük magunkat a meredélyen. Már most fáj a bal combom, valószínűleg a tegnapi napon sikerült megrándítani. Nem túl jó előjel, ma keresztbe vágunk át a dombokon, a Moldáv határ felé. Bent a kerékpárt is áruló bolt már nyitva van, és még külsőjük is akad. Ez is 1000 Ft-nak megfelelő buznyákért megy, de már nevet is véstek bele. Wanda King remélhetőleg kitart a célig.
Románvásár (Roman) településéig annyiban változik a tegnapi elkeserítő útállapot, hogy a kráterekbe fröccsentettek némi aszfaltot.
 |
| Ide már jutott aszfalt a kátyúkba (Fotó: Őrsi Bálint) |
A vasúti átjáróban két vonatot is elkapunk, köztük az első tehervonatunkat Romániában. A reggeli csúcsforgalomban nehéz átvergődni a négysávos úton a vasútállomáshoz, de nem lehetetlen. Vonatlesés, pecsételés Bálint túrafüzetébe, és előrehozott tízórai mellett lelkileg megpróbálunk ráhangolódni a várhatóan viszontagságos útra. Jászvásár (Iasi) méretes települését északi irányból mellékutak, és Google earth-ön kinézett szántóföldi utak aktív igénybevételével kívánjuk kikerülni.
Eleinte nem rossz a dolog, a Szeret hídja után az aszfalt jó minőségű, a dombok meredekek, de erdők szántóföldek és legelők optimális keveréke teszi változatossá a tájat. Még útbaigazítást kérünk egy benzinkutastól, és célba vesszük Bogichát. A meredek emelkedő közepén hirtelen elfogy az aszfalt, marad a széles kövesút majd 1-2 km után hirtelen újra aszfalt kerül alánk, szuper minőségben. Az álomút egészen a falu közepéig tart ezt követően marad a murvás út.
Egy árnyas erdőn átvágva megállunk lecserélni Bálint kerekét. A páskáni bármelyik pillanatban széteshet. No name piacos gumi élt 100 km-t… Szerelés közben befáslizom a combom, placebo gyanánt.
 |
| Agyő páskáni no name gumi! (Fotó: Őrsi Bálint) |
Azt még nem sejtjük, hogy ezen az erdőn kívül még egyszer elhaladunk egy másik mellett, és ezzel az erdőt, mint növénytársulási formát jó 60 km-re elfelejthetjük. Néhány nyárfát leszámítva kizárólag a falvakban találkozunk csenevész gyümölcsfákkal. Több olyan dombtető is volt, melyről szétnézve csak kiégett füvű legelőt, és némi kukoricást láttunk. Tavasszal, amikor minden zöld, és virágzik a rét, biztos nagyon szép, de így augusztus végén minden ki volt sülve, és porzott a határ. Be nem fordultunk, mert a társaság erőt ad, de egyedül nagyon megterhelő lehet.
Nitrya településén még a kövesút is kifogy alólunk, homokos szekérúton kapaszkodtunk föl a dombhátra.
 |
| Ez közút lenne? jobbra a km kő arra utal! (Fotó: Őrsi Bálint) |
Egykor lehet, hogy országútnak számított, mert láttunk kilométerkövet is. Fönt a tetőn találkozunk egy csapat lóval, akik sorfalat álltak fekvő társuk mellett. Különös látvány. Stornestiig maradt a szekérút, majd ismét jön a köves országút. A földút kevésbé ráz (esőbe persze fordul a kocka a murvás út javára), de erőt ad a meglepődött falusiak arckifejezése, és a tudat, hogy így tényleg meg lehet ismerni a vidéki Romániát.
 |
| Helyi lomizó (Fotó: Őrsi Bálint) |
Podu Iloayey kies települése előtt pozitív élmények árasztják el agyunkat, újra aszfalt kerül alánk, és látunk egy kisebb erdőfoltot is. Megállunk ebédelni a vasútállomáson, és elverjük maradék leijeinket. Néhány srác felfigyel ránk, alaposan kikérdeznek, honnan jövünk, hova megyünk.
Piknik után rövid aszfaltozás, és átkelés a zsúfolt főúton. Itt már tényleg születni kell a túloldalra. Rosszabb lett volna itt tekerni, mint a földutakon…
Nagy Román nihil második félidő. Ismét előjön a nem tudjuk honnan jövünk, hová tartunk érzés.
 |
| Nem riadunk vissza a szántóföld |
A meleg, és a dombok mértéke csökkenőben, jobban haladunk, mint délelőtt. Keresztezzük egy gyér forgalmú vasút alagútját, és hamarosan a megpillantottuk a Zhyzhyia folyó völgyét. Olyan a látvány, mint egy nagyon régi földrajz térképen a madártávlati kép. Elérve a dombtetőt felgyorsulnak az események, láthatóvá vált a Prut széles völgye, mely egyben a Román Moldáv határ is. Kicsit még kacskaringózunk a lejtőn egy falu felé, majd néhány km meglepetés aszfalttal, és pár hátezekmegmitkeresnekittend arckifejezésű falusival arrébb ott állunk a határra vezető út szélén. Az út széles, a forgalom kicsi, hamar elérkezik rajta a határ. A Román határőr szép angolsággal megkérdezi honnan jövünk, és hova megyünk. Természetesen ő is furán néz tervünk hallatán, pedig már a táv több mint felén túl vagyunk, és kezd elérhető közelségbe kerülni a cél. Érzésre. Átgurulunk a Prut fölött, mely leginkább a Mosoni-Dunához hasonlít, kellemes folyóparti illatot árasztva, és jön a Moldáv határ.
 |
| Mintha a Mosoni-Dun |
Hi Zdob si Zdub! A belépés simább a vártnál, nem kell hajolni, a rektális kesztyű sem kerül elő, sőt még a csomagjainkban sem turkálnak. Pénzt váltunk, majd átlépünk a műszaki határon is. Jöhet a boltkeresés. Már teljesen kiszáradtunk a hőségben. Az első túl közeli a határhoz, biztos hiénáznak, a másodiknál már messziről futnak felénk a kéregető gyerekek, alig lehet kikerülni őket. A harmadik kocsmabolt már nyugisnak tűnik. Míg Bálint vásárol, én kint állok a biciklikkel. Egyszer csak ott áll előttem egy kéregető forma szakadtruhás gyerek, bal szeme alatt csúnya sebbel, és mond valamit. Integetek, hogy nincs nálam pénz. Elmegy, de pár pillanat múlva visszatér egy dinnyével, és megint motyog valamit. Én megint integetek, hogy tényleg nem kell semmi, Bálint úgysem kedveli a dinnyét, csak a sárgát. Ekkor egy középkorú ember elkezd integetni, hogy ez ajándék, vigyem csak. Megköszönöm, és kicsit szerencsétlenül állok a dinnyével. Bálint kijön azt hiszi vettem a gyümölcsöt, de elmesélem neki mi történt. Ő is megköszöni, erre kezükbe akarnak nyomni egy újabbat. Ezt már nem akarjuk elfogadni, de az ember felbontja nekünk, és nekiállunk beszélgetni, falatozni.
 |
| A helyiek nagyon ellenséges |
A beszélgetés kézzel-lábbal történik. Az evés is. Az itteniek számára teljesen képtelen ötlet ilyen útra vállalkozni, csodabogaraknak tartanak minket. Gyorsan fogy a dinnye, ideje tiplizni. Még egyet akarnak adni az útra, de ezt már tényleg nem fogadjuk el. Széles diófákkal szegélyezett úton hagyjuk el a falut. Aranysárga fényben fürdenek a szelíden hullámzó szántóföldek, és gyümölcsösök. A táj igazi felüdülés a túlsó oldal kopársága után. Keresztezzük a vasutat, majd a második falunál lekanyarodunk. Leereszkedünk a völgybe, melynek aljában tóvá duzzasztották a patakot, felkapaszkodunk a következő dombra, és egy szekérút mellett a diófák alatt ütünk tanyát. A lemenő nap fénye még ott táncol a fák levelein, de a túloldalon már sötét az ég, jelezve a közelgő estét.
 |
| Alkonyat a táborhelye |
Langyos az idő, jó esik a vacsora, és ezt a kellemes érzést még a Patriot hátborzongató íze sem tudja lerombolni.
További képek
Moldávia legismertebb zenekara a zdob si zdub
Moldova a Wikipedián
Irány Odessza! Nyolcadik nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése