Trebujeni és Kisinyov
Cím nélküli nagyobb térképen való megjelenítése
Reggel felébredek, és azt hiszem be van borulva, olyan bágyatagok a fények. Kilépve a sátorból már látom, hogy erről szó sincs, csak az erdő takar. Történjen is bármi, ez már csak szép nap lehet, mert tegnap este elfogyott a Patriot típusú Román idegméreg az utolsó cseppig. Végre új gyomorvédő után nézhetünk.
Gurulunk lefelé a leszázalékolt aszfalton (úgy 30-40%-a lehetett szilárd burkolat, a többi gödör), a motoros által szépnek leírt völgybe. Tényleg nem rossz, de a tegnap délutáni látványt nem taszítja le a trónról. A völgy alján lévő út viszont elsöpör mindent.
 |
| Űraszfalt (Fotó: Őrsi Bálint) |
Széles, kiváló minőségű, felfestett, és jelzőtáblával ellátott. Nem is értem igazán miért, mert nem vezet sehova. Megváltás volt a röcögős murvás utak után minden centi burkolt út. Két km múlva már Curchi településen vagyunk az apátságnál.
 |
| Curchi kolostorán |
Folyik még a felújítás, de az épületek nagy része készen áll. Semmilyen információs tábla sincs a fűre lépni tiloson kívül, de azt gyanítom, hogy e miatt épült az a flancos út. A két templom közül a nagyobbik barokk stílusú hagymakupolás, még dolgoznak rajta.
 |
| A Kolostort 1765-ben Jordanian Curchi alapította (Fotó: Pap Gábor) |
Beóvakodtunk megcsodálni az aranyozott csillárt és lámpatartókat. A másik templomban épp misét tartottak. Az emberek olyan sokan voltak, hogy többen a kapu előtt álltak, de lehet, hogy csak a bent rikoltozó pópa hangja elől menekültek ki.
 |
| Szépen gondozott a környezet (Fotó: Őrsi Bálint) |
Több épületen törökös stílusjegyeket véltünk felfedezni. Körbesétáltunk a szépen parkosított környezetben, átvágunk a templomba tartó jó nők áradatán és meg sem álltunk Orkhei széléig.
Itt búcsút intünk a jó aszfaltnak, és felkaptattunk az M2-es melletti úton. Egész sok autó jár a gyorsforgalmi úton, legalább is eddigi Moldáviai tapasztalatainkhoz képest. Mai dombjaink már közel sem olyan kegyetlenek, mint a tegnapiak, jóval alacsonyabbak és laposabb hatúak, de azért nem bánjuk, ha már fölérünk rajtuk. Egyiken leülünk az út szélén és a diófák alatt csipegetünk kicsit a mogyoró-diódarabos csokival bevont kakaós kekszünkből. Olyan jól megy, hogy az egész zacskó el is fogy.
Kerülendő a túl sok huplit, Brenestiig letérünk az aszfaltról, egy mezőgazdasági földek között kanyargó keményre száradt poros földútra.
 |
| Száguldás a diófák árnyékában (Fotó: Őrsi Bálint) |
Megtehetjük, mert van egy jó katonai alapú térképünk az országról, ami még ezeket is jelezi. A faluban újra aszfaltra váltunk, és a dombon fölkaptatva elérkezünk a Trebujeni leágazóhoz (nemzeti emlékhely). Ez az utolsó pillanatban került be a programba, mivel akkor botlottunk bele Google Earth-ön az itt készült képekbe, de nem bántuk meg.
 |
| Folyókanya |
A képek többet mutatnak, de akik nem látták, azok képzeljenek el egy össze-vissza kanyargó, hatalmas íveket leíró folyócskát, ami nem szélesebb 5-6 méternél. Legalább úgy kanyarog, mint egykor a Tisza. Ez a folyócska 50-100 mélyen belevájta magát a mészkő alapkőzetbe, a kanyarok külső ívén sziklafalakat, a kanyarok belső ívén sziklaszirteket létrehozva.
 |
| Remetebarl |
Mindehhez tartozik egy erősen mediterrán hatású növényzet, két kis faluval, a sziklafalakban barlanglakásokkal a sziklaszirten pedig egy kápolnával, egy sziklatemplommal, és egy kőből kifaragott kereszttel.
 |
| Remetebarl |
Jó két órát töltünk itt, alaposan körbejártunk mindent, és a sziklatemplom alatt meghúzódó kis faluban meg is ebédelünk.
 |
| Kőből faragott kereszt (Fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| Ígéretek szerint nemsokára a világöröks |
Nem volt más hátra a mai programból, mint eljutni Kisinócra (Kisinyov), és ott szállást keríteni estére. Érzésre egész gyorsan odaértünk, út közben két boltnál hidratálva. Menet közben két tirpák motoros okoz némi kellemetlenséget, az elsőt Moldáviában. A főváros közeledése az autóforgalom sűrűségén jól mérhető.
Hét óra felé begördültünk az állomásra, és indul a szállásvadászat. Egy órás kimerítő huzavona kezdődik. Ebben az országban egyszerűen nincsenek felkészülve a kis pénzű kirándulókra. Vagy szállodába mész, vagy ügyeskedsz. Mi ügyeskedni próbálunk, de ha nincs Szása az angolul beszélő helyi mérnök, akkor vagy a helyi taxis hiénák áldozatai leszünk, vagy a drága pályaudvari szálláson alszunk. Így viszont a csomagjaink a pályaudvar kamerás csomagmegőrzőjébe kerülnek, mi meg egy nyugdíjas orosz nyelv és irodalom szakos néni gondjaira bízzuk magunkat. Kiballagunk a megállóba. A veterán korú Ziu troli csak nagy sokára érkezik meg (valami balhé lehet a városban, mert rengeteg a rendőr, és a rendőrautó). Nevetséges 17 Ft-nak megfelelő helyi buznyákért váltunk jegyet a kallernél. Utazásunkat egy áramszünet, és egy áramszedő leugrás színesíti. Leszálláskor nincs közvilágítás, így a telefon lámpájával megyünk a lepukkant épületek között. Szegényes de rendben tartott lakásba lépünk. A vizes blokkot viszont csak erős idegzetűeknek ajánlanám.
 |
| A kád víztárolók |
A penészes falú potyogó vakolatú lyukban van egy WC, amit egy bögre vízzel lehetett lehúzni, egy mosdókagyló, aminek nincs lefolyója, és egy rozsdás oldalú kopott kád, amiben állandóan víz áll.
 |
| Sokkoló állapotú vizesblokk (Fotó: Őrsi Bálint) |
Mint kiderült azért, mert bármikor elzárhatják a vizet. A villannyal is nagyon spórol a néni, egyszerre csak egy égő éghet a lakásban.
 |
| Fekhelyünk (Fotó: Őrsi Bálint) |
Úgy tűnik a Szabófalvi tanárnak igaza volt, az Oroszok, miután elvesztették Moldáviát, és Transznyisztriába, bevették magukat (amin keresztül a gáz és az olaj érkezik az országba), azóta kényük kedvük szerint játszanak ezzel a szerencsétlen néppel.
Lavórból megfürödünk három nap után. Van egy kis kellemetlenség, mert a néni kijelenteti, hogy nem összesen 1700 a szállás, hanem fejenként. Kifizetjük, mert nem sok, de ez nem volt tisztességes. Vacsora gyanánt még fölboncolunk egy füstölt halat, aztán jóval éjfél után bedőlünk az ágyba. Állítólag Bálint még elmondja mi a holnapi útvonal, de erre én már nem emlékszem.
További képek
Információ Trebujeniről és Orheiről (Angol)
Kisinyov a Wikipedián
Érdekességek Besszarábiáról a Wikipedián
Moldva története Wikipediáról
Röviden a Podóliai-hátságról
Irány Odessza! Tizedik nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése