Érkezés Odesszába
A mai kellemes ébredést kissé beárnyékolja Bálint 2x2-es defektje. Még annyira felfújjuk a kerekeket, hogy a közeli vasútállomásig kibírja, ott mégiscsak kényelmesebb a szerelés.
Kb. egy óra betömni az összes akáctüske ütötte lyukat, közben pár vonatot lekapunk. 11 felé menthetetlenül megindulunk a város irányába. Nagy volt a forgalom, de nem érezzük veszélyben magunkat. A járművek keltette mesterséges szélcsatornában jól lehet haladni. Első célpontunk a vasútállomás, ott csak akad valamilyen olcsóbb szálláslehetőség, lehetőleg a közelben, mert a bicajok szétszerelve csomagokkal együtt nem lesznek könnyűek. Átvágunk az árnyas belvároson, el a piac mellett, és már ott is állunk a szépen rendben tartott pályaudvar előtt. Megkérdezzük az első taxist, hogy tud-e valami olcsó helyet. Ő mindjárt szóba elegyedik velünk, kiderül, hogy volt már Sopronban. A 300 méterre lévő Hotel Tokio Start javasolja, kb. 2400 Ft-nyi összegért. Az nekünk tökéletes, nem számítottunk ilyen jó árra. Átvágunk a piacon, a vidéki buszpályaudvaron, és már ott is állunk az egykori villamos kocsiszínből nemrég kialakított szállónál.
A szoba kicsi, franciaágy, hűtő, Tv, zuhanyzó és Wc a járandóság ezért a pénzért. Nekünk nem kell több. Ja, a bicajokat van hova rakni.
 |
| Defektjaví |
Kb. egy óra betömni az összes akáctüske ütötte lyukat, közben pár vonatot lekapunk. 11 felé menthetetlenül megindulunk a város irányába. Nagy volt a forgalom, de nem érezzük veszélyben magunkat. A járművek keltette mesterséges szélcsatornában jól lehet haladni. Első célpontunk a vasútállomás, ott csak akad valamilyen olcsóbb szálláslehetőség, lehetőleg a közelben, mert a bicajok szétszerelve csomagokkal együtt nem lesznek könnyűek. Átvágunk az árnyas belvároson, el a piac mellett, és már ott is állunk a szépen rendben tartott pályaudvar előtt. Megkérdezzük az első taxist, hogy tud-e valami olcsó helyet. Ő mindjárt szóba elegyedik velünk, kiderül, hogy volt már Sopronban. A 300 méterre lévő Hotel Tokio Start javasolja, kb. 2400 Ft-nyi összegért. Az nekünk tökéletes, nem számítottunk ilyen jó árra. Átvágunk a piacon, a vidéki buszpályaudvaron, és már ott is állunk az egykori villamos kocsiszínből nemrég kialakított szállónál.
 |
| Villamosre |
A szoba kicsi, franciaágy, hűtő, Tv, zuhanyzó és Wc a járandóság ezért a pénzért. Nekünk nem kell több. Ja, a bicajokat van hova rakni.
Jöhet a következő programpont: a piac.
Odessza egymilliós nagyváros, így minden nap van piac, mely különböző szekciókra van osztva.
Zöldséges, hús, hal, bolha, stb. Alaposan szétnézünk, megvesszük a kerékpárszállító óriás ukrán csöves szatyrot, szétnéztünk a mindenféle tengeri alkatrészt árusító halpiacon, és így tovább.
 |
| Bolhapiac (Fotó: Pap Gábor) |
Zöldséges, hús, hal, bolha, stb. Alaposan szétnézünk, megvesszük a kerékpárszállító óriás ukrán csöves szatyrot, szétnéztünk a mindenféle tengeri alkatrészt árusító halpiacon, és így tovább.
 |
| Tengeri alkatrésze |
Mivel idáig még nem volt gyomorrontásunk (pedig mindig helyi ételekkel tömtük magunkat) itt az ideje kihívni magunk ellen a sorsot. Veszünk kétféle húsos lángost, és helyben készült tejturmixot. Belapátoljuk, és hasfalrepedés közeli állapotban visszatámolyogtunk szobánkba. Kicsit ejtőzni kell strandolás előtt. Úgy 15 perc után összeszedjük magunkat, és elsétálunk a part felé. Odessza kisebb magaslatra épült, mely meredeken szakad le a tenger felé, így ha az ember le akar jutni, akkor mindenképp lépcsőznie kell. Najó nem feltétlen, mert a Patyomkin lépcsőnél van sikló, illetve van gagyi libegő is.
Ez utóbbit mindenképp ki kellett próbálnunk. Lent a parton bemegyünk az egyik szimpatikus helyre, és lefekszünk a napozóágyra. Kiderül, hogy fizetős, és nem is túl olcsó, de már mindegy, maradunk.
A homok kagylós, de nem vág, a víz tiszta, kissé hűvös. Életemben először fürdök meg a tengerben. Hat óra felé már lebukik a nap a magaslat mögé, kezd hűvösödni, úgyhogy útra kelünk.
Elballagunk a teherkikötőn át a személyi kikötőig, ahol a Patyomkin lépcső is van.
Kisétálunk a móló végéig, majd visszafelé az épülő színpadról lefényképezzük a híres lépcsősort.
Mikor már nagyon kiabálnak ránk lejövünk, és fölmegyünk a belvárosba. Hatalmas a nyüzsgés. Most jól elvagyunk, de egy hét ilyen típusú nyaralás nekem büntetés.
Hazafelé átszeljük a belvárost bevásárlunk, vacsorázunk, és megünnepeljük a megérkezést egy kissé halízű süteménnyel. Korán fekszünk, mert holnap időben kell kelni.
További képek
Odessza a Wikipedián
Patyomkin pácélos c. filmről a Wikipedián
Szergej Mihajlovics Eisenstein a Patyomkin páncélos rendezője
Patyomkin pácélos híres lépcsőjelenete
Híres Odesszaiak: Szvjatoszlav Richter zongoraművész
Irány Odessza! Tizennegyedik nap
 |
| Érkezés a tengerpart |
Ez utóbbit mindenképp ki kellett próbálnunk. Lent a parton bemegyünk az egyik szimpatikus helyre, és lefekszünk a napozóágyra. Kiderül, hogy fizetős, és nem is túl olcsó, de már mindegy, maradunk.
 |
| Tengerpart napozóágya |
A homok kagylós, de nem vág, a víz tiszta, kissé hűvös. Életemben először fürdök meg a tengerben. Hat óra felé már lebukik a nap a magaslat mögé, kezd hűvösödni, úgyhogy útra kelünk.
 |
| Teherkiköt |
 |
| Személyi kikötő a móló végéből (Fotó: Pap Gábor) |
Elballagunk a teherkikötőn át a személyi kikötőig, ahol a Patyomkin lépcső is van.
Kisétálunk a móló végéig, majd visszafelé az épülő színpadról lefényképezzük a híres lépcsősort.
 |
| Patyomkin lépcső (Fotó: Pap Gábor) |
Mikor már nagyon kiabálnak ránk lejövünk, és fölmegyünk a belvárosba. Hatalmas a nyüzsgés. Most jól elvagyunk, de egy hét ilyen típusú nyaralás nekem büntetés.
 |
| A lépcső előtti szobor (Fotó: Pap Gábor) |
Hazafelé átszeljük a belvárost bevásárlunk, vacsorázunk, és megünnepeljük a megérkezést egy kissé halízű süteménnyel. Korán fekszünk, mert holnap időben kell kelni.
További képek
Odessza a Wikipedián
Patyomkin pácélos c. filmről a Wikipedián
Szergej Mihajlovics Eisenstein a Patyomkin páncélos rendezője
Patyomkin pácélos híres lépcsőjelenete
Híres Odesszaiak: Szvjatoszlav Richter zongoraművész
Irány Odessza! Tizennegyedik nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése