2010. november 14., vasárnap

Irány Odessza! 2009.08.28. péntek. 14. nap


Dnyeszterfehérvár


Odessza-Dnyeszterfehérvár nagyobb térképen való megjelenítése

Soha nem fogom megszokni a korai kelést, de most muszáj van. Hatkor már a biciklin ülünk úton Dnyeszterfehérvár felé. Még kellemes hűvös a levegő, és így esély van a korábbi vonat elérésére. A várakozásokkal ellentétben végig aszfaltos az út, a szintemelkedés felejthető, és csomagok nélkül csakúgy röpülünk. Odessza után keresztezünk egy kikötő öblöt, majd haladunk dél felé.

A Sukhyi limány hídja (Fotó: Őrsi Bálint)

Kikötő a Sukhhyi limányon (Fotó: Őrsi Bálint)

Balról tenger, jobbról sztyeppe.
Mindenkinek fölhívom arra a figyelmét, hogy még távol az otthonától se engedje el túlzottan magát, mert bárhol találkozhatunk honfitársainkkal. Mi a puszta közepén, egy facsoportnál tartott megállónknál futottunk egy autónyiba. Éppen a bokrok közül térek vissza, amikor megáll mellettünk egy autós útbaigazítást kérni. Bálint serényen integetve mennyé’ arra, aztán fordulj balra utasításokat ad ki, mikor megszólalt a sofőr: Ti is Magyarok vagytok? Hát igen. Ők meg Kárpátaljáról jöttek. Beszélgetünk kicsit, aztán elbúcsúztunk. Innen még egy érdekes középen felhúzható híd van a Dnyesztert befogadó limány torkolatánál, amit nem használhatnak túl gyakran, ha már a dilatációt is leaszfaltozták.

Dnyeszterfehérvári öböl felvonható hídja (Fotó: Őrsi Bálint)

Bent Dnyeszterfehérváron elő dolog a jegyvásárlás hazafelé. Már majdnem ott vagyunk az állomáson, amikor nagy dudálások közepette Vengerski, vengerski üvöltéseket hallunk. Hátrafordulunk, és meglátjuk a tegnapi taxisofőrt a vasútállomásról.
Jöhet a Magyar vonatkozásokkal is rendelkező erőd, mely a Limány partján áll, egy magaslaton.

Várárok (Fotó: Pap Gábor)


Belső vár (Fotó: Pap Gábor)

Kissé keskeny a mellvéd melletti út (Fotó: Őrsi Bálint)


A belső udvar panorámája (Fotó: Pap Gábor)

Hatalmas jószág egy belső és egy legbelső várral, jó állapotban, rengeteg emberrel. Valami furcsa oknál fogva sokan kényszer éreztek, hogy a vár legkülönbözőbb pontjai előtt pózoljanak. A csajok pucsítottak, a bástyák, és a várfal tetején, előtt, a pasik meg lazán támasztották a várfalat, nehogy kidőljön.
Már a kezdetek óta arra vágyunk, hogy egy igazi utcai hússütőnél, vagy hamburgeresnél ebédelhessünk, de eddig még csak egy árva kolbászsütővel sem találkoztunk. Most viszont belebotlunk egy saslikosba. Ezt nem lehet kihagyni! Muszáj kihívni a sorsot magunk ellen.

Húúús! (Fotó: Őrsi Bálint)

Ettünk és kíváncsian várva a hatást, visszatérünk az állomásra. A korábbi vonattal visszamegyünk Odesszába, és ott bicajostul, táskástul irány a strand.
Motorvonat (Fotó: Őrsi Bálint)

A motorvonat tágas belsőtere (Fotó: Őrsi Bálint)

A vagonban váratlanul kényelmesen elférnek a kerékpárok, Ukrajnában akkora szatyrokkal járnak az emberek, hogy a vagon két végében 3 ülésnyi üres hely van számukra. Érdekes dolog az utas ellátás is: szatyros emberek járnak körbe a vagonokban lángost, italt, keresztrejtvényt árulva, sőt még zenei szolgáltatás is van. Hihetetlen.
Két órával később leszállunk a pályaudvaron és irány a part. Leparkolunk egy ingyenes részre, belevetjük magunkat a hűvös habokba, majd fürdőlepedőinken elterülve napozunk.

Bringák a parton (Fotó: Őrsi Bálint)

Szépen hangzik, de a valóságban a bicajok lezárása után a következő történik: leóvakodunk a kagylós homokban a partra, 15 percig fagyoskodunk a kb. 3 centis vízben, mire elszánjuk magukat az úszásra, és 5 perc után kijövünk megszárítkozni a napon, ami már erősen lebukóban van a magaslat mögé.

Tengerpart délutáni fényekkel (Fotó: Őrsi Bálint)

A forróságot viszont garantáltan nem érezzük már. A napfény egyre inkább a tenger felé vándorol, mi pedig követjük, mert árnyékban hűvös van. Ezt az előttünk zajongó kamaszok közül az egyik igen takarékosan öltözködő lány kihívásnak vélhette, mert nagy figyelmet fordít arra, hogy szebbik felét nagy pontossággal felénk mutassa kihívó pózban. Mi ezen jót szórakozunk, majd mikor már eléggé megszáradtunk visszamegyünk a Hotelba.
Itt az ideje valami kaja után nézni. A piac nagy része már bezárt, csak a nagybani működik teljes gőzzel. Úgy tűnik most érkezett egy hajónyi alma, szilva, és banán. A minimum tétel 25 kilós láda, de nagy nehezen előkerült egy kistételes árus is. Ha már normál piac nincs, akkor irány a bolt, veszünk nyers pácolt halat, meg ezt-azt, csak a gyomorrontás kedvéért.
Már igazán elfogyhatna ez az Artemida gyomorvédő…