Búcsú Odesszától
7 órakor kelés, reggeli, pakolás. 9-re végzünk vele, jöhet a keményebb rész, a bicajok szétszerelése. A vasúti csomagmegőrzőben 90 buznyák lenne a díj, a hotelban 95-ért estig maradhatunk. Utóbbi jobban hangzik, mert bár át kell majd vinni a cuccokat, de le tudunk zuhanyozni előtte. Jöjjön aminek jönnie kell. Kerék kikap, eltesz. Ez gyorsan ment. Egy óriás ukrán csöves szatyorba röhögve befért. A váz már nem ennyire vicces.
 |
| Bringák táska kompatibil |
Első lépésben zacskóba tett szennyes ruhát szikszalagozunk a váltókra védelmül, aztán egymáshoz rögzítjük a két vázat, és jöhetnek a szatyrok, de gond van, mert kettőbe nem fér bele. Némi agyalás után kivágjuk az egyik alját és 3 szatyorral teljesen becsomagoljuk az egészet.Helyieket megszégyenítő méretű csomag jött létre. Kínunkban röhögünk rajta, és lent hagyjuk, a macskás gondnok nénire bízva.
11-re végeztünk, még rengeteg időnk van 18:13-ig, a vonat indulásáig.
 |
| Hotel Tokio Star (Fotó: Őrsi Bálint) |
Elindulunk a városba sétálni, de előtte beverünk egy kis tejturmixot a piacon. Mondom kicsit. Na azért. Jók ezek a platánfák, kellemesen hűvös árnyékot adnak. Az operaháznál esküvő készülődik, ipari fényképezés folyik. Nem semmi, hogy Belorussziából idáig eljöttek ezért. Biztos szegények.
 |
| Az opera épülete (Fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| Díszes palota a belvárosba |
 |
| Az egykori könyvtár épülete, mely ma múzeum (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Szépen gondozott sétány (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| Pihenő kóbor kutyák (Fotó: Őrsi Bálint) |
A város látnivalóinak jelentős részét felkeressük, majd körsétánkat a strandon megszakítjuk egy órás búcsúfürdésre. A menetrend a tegnapihoz hasonló. Vetkőzés, óvatos tipli a kagylók között, fagyoskodás, rövid úszás, szárítkozás a napon. Ma legalább jó erősen süt a nap.
 |
| Fürdőzők (Fotó: Őrsi Bálint) |
Három felé itt az ideje, hogy visszatérjünk a hotelba, némi ebéddel a gyomrunkban. Erre természetesen a piacot szemeltük ki, de a pályaudvar előtt érdekes sült túrós tészta szerű valamit is árulnak, így abból is kóstolunk. Lehetne venni tejturmixot is, de azt majd inkább 200m múlva a piacon, harmadannyiért. Megvesszük a húsos lángosokat, a tejturmixos néni megismer már minket. Igen, most már tényleg nagy adagot kérünk. Leülünk egy bezárt zöld standra, ami alól 4 kutyaláb lóg ki. Egy kicsit gyanús a dolog, mert 2 napja is ez volt a helyzet, de végül megmozdul a láb halom, tehát akkor még él.
Vissza a hotelbe, zuhanyozni, és jön a nap legnehezebb része, átvergődés az állomásra.
Bálint felveszi a hátára a sátra, hóna alá csapja a bicajokat tartalmazó táskát, én meg egyik kezemben a kerekekkel, másikban a bicajos táskákkal egyensúlyozom. Megdöbbentő a látvány, és a súly is. Egyszerre legföljebb 30 méter a kapacitásunk.
 |
| Hurcolkodá |
Úgy negyed óra alatt sikerül megtenni a kemény 300 métert, de a jutalom nem martad el, mindenki tiszteletteljes döbbenettel néz a pakkunkra.
 |
| Mi nyertünk a csomagolás |
A pályaudvaron óriási a tömeg, 6-8 között rengeteg távolsági vonat indul. A miénk a Lembergen (Lvov) át Beregszászra tartó belföldi szerelvény, röpke 20 órás menetideővel, 17 kocsijával. Előröl az ötödikbe szól jegyünk. Minden vagonhoz külön kalauz tartozik, mienk egy őrmesterre emlékeztető néni. Odamegyünk, meglátja a csomagokat, és kijelenti, hogy két ember ekkora cuccal nem jön fel hozzá. Tuti pénzt akar. Helyi buznyákunk meg már alig. 2500 Ft-nak megfelelő a tarifa, ami elfogadható, főleg, hogy a vonatjegy olcsó. Kárpátaljai Magyaroktól sikerül váltani buznyákot, így még futni sem kell, végül időben zenére indul a vonat.
Két külön fülkébe kerülünk, Bálint kisgyerekes családhoz, én egy 2 gyerekes anyukához. Belegondolni sem merek, mi van akkor, ha későbbre halasztjuk a jegyvásárlást. Minden vagon teli. A Magyarokkal beszélgetve, képet nézegetve gyorsan megy az idő, fél 10 felé már azon kapjuk magunkat, hogy szinte mindenki alszik a kocsiban, úgyhogy gyorsan föloszlunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése