Hazatérés
Öt óra tájékán valakinek megszólalt az ébresztője. A következő pillanatban fölnézek, és csak én fekszem a fülkében. Kinézek, a szürke ég alatt egy peront és állomás épületet látok. Aha, akkor ez Lemberg lesz. Átfordulok a másik oldalamra, de már nem megy az alvás. Elindul a vonat, leülök az ülésre, és bámulok ki az eső áztatta hegyekre. Nyolc után átjön Bálint is. Reggelizünk, és baráti árban rendelünk teát a kalauz nénitől.
 |
| Teáscsésze a vonaton (Fotó: Őrsi Bálint) |
A Kárpátok vízválasztójához közeledve egyre látványosabb a vasúti pálya: ívek, viaduktok, alagutak követik egymást. Lenyűgöző, de a vonat lágy ringása teljesen elálmosít.
 |
| Völgyhíd (Fotó: Őrsi Bálint) |
Szundítok egyet, és mire újra felébredek, már a nagy hegyek elmaradnak, egyre inkább kinyílik a táj. Munkácsra érkezünk, a vonat jelentős része leszáll, mi a következő megállóig Bátyúig maradunk. A szigorú kalauz néni egész megenyhült az út végére, még arra is rájön, hogy kerékpár volt a hatalmas szatyrainkban.
Bátyún gyors szerelés, csomag felhegesztés, és maradék Ukrán buznyák elverése a program.
 |
| Szerelés (Fotó: Őrsi Bálint) |
Két óránk van az innen 30 km-re lévő tuzséri állomás elérésére, de van közben egy határátlépés is. Nagy lelkesedéssel vágunk neki a távnak, már kissé elgémberedetünk a 18 órás vonatozásban. Mintegy fél óra múlva a Lónyánál az Ukrán oldali határállomáson vagyunk. A vámos csak intett, hogy menjünk tovább a határőrhöz. A határőr ért magyarul. A következő beszélgetés zajlott le:
- Ez a Kucsurgan határátlépő mivel határos?
- Transznyisztria és Ukrajna.
- Transzilvánia?
- Nem, Transznyisztria, a Dnyeszteren túli Szakadár Köztársaság.
- Ez Moldávia nem?
- Papíron senki nem ismeri el, de 19 éve léteznek, van határőrségük is.
- Hmm… még nem hallottam róluk.
Ez volt a betetőzése ezzel az abszurd országgal kapcsolatos tapasztalataimnak. Egy ország, ami nem ország, de borzasztó komolyan veszik magukat, és a velük határos Ukrajnában a határőr sem tud róluk.
Gyorsan kiléptetnek, irány a magyar oldal. Itt már kicsit komolyabb az ellenőrzés, a vámos komolyan megvizsgált minden autót. Szerencsére minket gyalogosként soron kívül ellenőriznek. A határőr itt is nagyot néz, amikor meglátja egzotikus pecsétjeinket. A vámos sem volt különösebben kötekedő, pedig találhatott volna húsárút (ebédre vettünk egy vákuumcsomagolt szalámit) amit simán lekapcsolhatott volna, de jobban érdekelte a pia, meg a cigi, olyat meg nem hordunk. Fél órán belül átjutunk. Jöhet az óraátállítás. kb. 25-ös tempót tartva, kényelmesen 15-20 perccel a vonat előtt az állomásra érhettünk. Megyünk az oldal-toló szélben, ahogy lehet, azonban Lónyánál a Tiszai pontonhídnál újabb meglepetés ér minket. Az alacsony vízállás miatt a hidat szétszerelték, komp üzemel. Óriási szerencsénkre indulás előtt 2 perccel érkezünk. Még 3 perc csúszás, és lőttek a korább vonatnak.
 |
| Átkelés Lónyánál (Fotó: Őrsi Bálint) |
A révdíj kemény 50 Ft/fő. Pont szarvasmarha árban vagyunk. Az átkelés 10 percig tart, kezd karcossá válni a vonat elérése. Mindent beleadva kb. 3 perccel a vonat előtt megérkezünk, és Bálint még pecsétet is tud szerezni. Gyorsnak mondott személyvonatunk felújított Bhv kocsikból áll, így kifejezetten kulturált körülmények közé kerülnek a biciklik és mi is. Zuglóig jókora punnyadás van az ingerhiányos alföldi tájon, meglehetősen sok utassal.
A korábbi hazaérkezés következő sarkalatos pontja a Zuglói érkezés. Ha pontos a vonat, akkor 15 percünk van átérni a részben lezárt, de buszok által használható Tököli úton a Keletibe. A vonat pontos, mi pedig gyorsak, csomagokkal 30-35 körüli tempóban döngetünk, megelőzve még a buszt is. Megvan a Szombathely-Sopron gyors, ismét kulturált kerékpárszállítóval. Hazáig már sok érdemleges nem történt, végül 20:20-kor, 26 órával odesszai indulásunk után győri talaj volt a kerekek alatt… További képek
-Vége-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése