2010. december 2., csütörtök

Balkán bicajtúra 2010.07.25. vasárnap 12. nap

Albánia veleje 


Theth-Tamaja nagyobb térképen való megjelenítése

A vihar elkerült minket éjjel, Bálint szerint pár csepp azért hullott.

Emlékmű a hágóban (Fotó: Pap Gábor)

Én nem aludtam túl pihentetően, fejem felé lejtett a terep, de megfordulni lusta voltam. Párás hűvös a reggel, nem látni le a völgybe, csak akkor, ha a felhők pár perc erejéig felemelkednek, akkor is homályosan. Reggelire mindössze egy kevés kenyerünk maradt üresen, azt esszük paprika porral. Ülünk büdösen Albánia egyik legeldugottabb pontján, csöves ruhákban, kaja nélkül, egy emlékművön. Nem úgy nézünk ki, mint aki nyaralni jött ide. Indulás előtt még beszélünk pár szót a nemrég felkelt német családdal. Csak később jut eszembe, nem is fényképeztem le őket.

A veterán tűzoltóautó (Fotó: Pap Gábor)

A hágó úgy 2 km-re van, nem sokkal magasabban az emlékműnél. Kilátás tiszta időben látványos, de a köd csak a hágó után oszlik fel.

A hágó felé nem sok kilátásban volt részünk a köd miatt (Fotó: Őrsi Bálint)
Síremlék az út mellett (Fotó: Pap Gábor)
Bogë-völgybe vezető úton (Fotó: Pap Gábor)

Hihetetlen, de az út minősége tovább romlik, és ez még nem is a legalja. Már nem köves-murvás, hanem sziklás. Albániába csak terepbringával szabad menni, annak is legyen puha, ballonos gumija! Zötyögünk lefelé a szerpentinen, közben találkozunk két kerékpáros csapattal is. Az egyik autóval viszi föl a bringákat, a másikak cucc nélkül teker Bogából a hágóba, és vissza. Felszerelésük mint egy versenyzőé, sebességük, mint egy anyatetűé. A Bogë-völgy hangulata merőben más mint Valbonëé, vagy Thethé. Ez egy szárazabb vidék, nincs állandó vízfolyása, a mediterrán hatás lefelé egyre jobban érvényesül. Ez a falvakon is lemérhető, a kőkerítések, házak, tetők, szőlősök, veteményesek hangulata Olaszországot idézi.

Bogë-völgy (Fotó: Pap Gábor)
Bogë felé (Fotó: Pap Gábor)
Bogë közepén a Szkander bég forrás melletti kocsmánál, ahol élelmiszer is kapható. A Thethbe tartó kisbuszok is megállnak itt pihenni színesebbé téve az álmos hegyi falu mindennapjait.

Szamarak a kocsmánál (Fotó: Őrsi Bálint)
Szkander bég (Kasztriótai György) forrás (Fotó: Őrsi Bálint)

Vásárolunk, és kint az asztaloknál pót-reggelizünk. A tulaj látva ezt, mindjárt szalvétát is ad. Nem valami jó a kenyér, fűrészpor jellege van. Evés közben nézegetjük a buszból kikászálódó családfők, és kirakat túraruhába öltözött kirándulók egyvelegét. 
Sajnos a szemétkezelés nem megoldott, de még a gyűjtés sem nagyon. A konzervdobozt, és egyéb hulladékot egy mélyebb gödörbe kell hajítani, amire rájárnak a környék kutyái. A felgyűlt hulladékot aztán felgyújtják, elássák, vagy vízbe szórják. 
Elérkezik a várva-várt aszfalt, kiváló minőséggel, golyó lyuggatta közlekedési táblákkal. Száguldás közben arról beszélgetünk, milyen vagány via ferrata utakat lehetne errefelé kialakítani minden különösebb nehézség nélkül.

Nem dárdával ütötték a lyukakat... (Fotó: Őrsi Bálint)

A kocsmák immár nem csak élelmiszerboltként, hanem benzinkútként is szolgálnak. A kedvencemnél az ivó egyik ablakán lett kivezetve egy törődött gumicső, töltőpisztollyal a végén. Szerintem a csövet rá lehet kötni a sörcsapra is, kinek-kinek ízlése szerint. 
A levespor ismeretlen fogalom errefelé, már a harmadik boltban néztek ránk teljesen értetlenül, pedig jó lenne, mert kifogytunk. Jólesik esténként a meleg sós folyadék, hiányozna. 
Jó magaviseletünkért ráadást kapunk burkolt útból, a Zagora-Rrapsh Starja között kinézett mellékút jelentős része érthetetlen okokból leaszfaltozásra került. Egyébként már egyértelműen mediterrán a vidék. Bokros hegyoldalak, keskeny utak menti kőkerítések, kőtámfalas teraszos művelés, ciszternák, alacsony hajlásszögű cseréptetős házak mindenütt. Megjelennek a szőlők, fügefák, tujafélék.

Teraszos művelés (Fotó: Pap Gábor)

Betérünk egy boltba zöldséget venni. Az eladónak még a szája is tátva marad tőlünk. Egy űrlény sem okozhatott volna nagyobb meglepetést. Lehet annak néztek, ingyen kapjuk az árut. 
Továbbtekerve északnyugaton feltűnik a Shkodrai-tó, uralva a látképet, miközben lassan elkezdjük a kapaszkodás, egy 7-800 méter körüli hágóba. Pont a legmeredekebb szakaszon fogy el az aszfalt, utána valami borzasztó minőségű az út, ha egyáltalán annak lehet nevezni. Többször le kell szállni tolni. Ez így igen keserves lesz. Hátunk mögül egyre erősödő zúgást hallunk, valami jármű jön. Nagysokára feltűnik egy régi szakadt Mercedes kisbusz, és csigalassúsággal döcög el mellettünk. Nem tudom, hogy nekünk, vagy a kisbuszban ülőknek rosszabb-e.

Teraszos művelés (Fotó: Pap Gábor)

Az emelkedő után elérünk egy faluba, ami templomával, és kolostorával akár Olaszországban is lehetne. A vezetékes vizet 3 éve vezették ide osztrák támogatással, a nem működő közkút emléktáblájának tanúsága szerint. Megállunk a kocsmában ebédelni, kisebbfajta felfordulást okozva az emberek között.

Utcakép egy világvégi faluban (Fotó: Pap Gábor)
Talán apátság lehet (Fotó: Pap Gábor)
Pihenő a kocsmánál (Fotó: Pap Gábor)

Ketten azonnal átadják a helyüket lesöpörve az asztalt, kerül pohár az üdítőnek, kés és szalvéta az almához. Ezt a vendégszeretetet nem lehet tanulni. Belakunk kekszből, kell is, rengeteg energiát felemészt a küszködés. Váltunk pár szót a helyiekkel, de többnyire csak olaszul tudnak. A további útra annyit mondanak a fejüket fogva, hogy „brútó”. Azon nevetünk, milyen lehet az út, amit egy albán is rossznak tart? Szerencsére nem rosszabb, mint volt, ahhoz már robbantani kellene. Kár, hogy felhős az ég, nehéz jó képeket készíteni. Megkóstoljuk a fügét, de nem jó, a ringló is éretlen.

Ezen aztán élvezet tekerni (Fotó: Őrsi Bálint)

Rrapshnál elérjük a Hoti felől érkező aszfaltozott utat. A Selcë-völgybe levezető szerpentint már nagyon vártuk. GE-n láttunk róla néhány képet, részben e miatt teszünk kitérőt Vermoshi felé. Élőben a látvány valami egészen megdöbbentő. A murvás út kimegy egészen a folyóvölgy legszéléig, majd éles kanyarral a völgy oldalában 800 méter szintet veszítve leereszkedik a folyópartra. A hatást fokozza, hogy vihar készülődik. Nehéz géppel jó képet készíteni.

Selcë-völgy (Fotó: Pap Gábor)
600 méter szintkülönbséget hidal át az út  (Fotó: Pap Gábor)

Szembe jön egy legkevésbé sem bizalomgerjesztő külsejű menetrend szerinti busz, látszik rajta, hogy minden ló erőlködik a motorban. Ereszkedés közben többször megállunk szájat tátani. Ezért a bringa, mint az autó, gyakorlatilag bárhol megállhatok fényképezni. A völgyben belépünk egy különös világba.

Cemi folyó (Fotó: Pap Gábor)

Mintha nem is Európában, sőt, mintha nem is a Föld nevű bolygón járnánk! 2-300 méteren vagyunk, fölénk tornyosulnak az 1500-2000 méter magas hegycsúcsok, és a több száz méter magas barázdált sziklafalak. A völgyben, ahol egy kis helyet hagy a folyó település van öntözött teraszos kertekkel. Kis zöld oázisok a kőtengerben.

Sziklafalak a völgyben (Fotó: Pap Gábor)
Oldalvölgy (Fotó: Pap Gábor)

Elértük Tamarjat, az első komolyabb települést, ahol beülünk a vendéglőbe vacsorázni. Mivel eredeti tervekkel ellentétben nem szálltunk meg Thethben, hirtelen túl sok Albán lekünk lett, félő volt, hogy a nyakunkon marad, mivel visszaváltani gyakorlatilag lehetetlen. Rostonsült húst eszünk sok zöldséggel, és szalma krumplival, elfogadható áron bőséges adagot.

Tamarja (Fotó: Pap Gábor)
Bőséges ebéd (Fotó: Őrsi Bálint)

Fél nyolc felé jár, mikor továbbindulunk a viharos szélben. A folyó mellett akarunk aludni, mert a fürdés nem halogatható tovább.

Alkonyat a völgyben. Sehol egy sátorhely (Fotó: Pap Gábor)

A híd előtti kanyarulatban találunk is egy kis lelelő féleséget, alig pár négyzetméter. Sátrat nem verünk az erős szél miatt, helyette egy jókora szikla árnyékába húzódva alszunk a szabad ég alatt. A szélnek előnye is van, reggelre minden mosott ruha megszárad, és nincs pára.

További képek
Szkander bégről a Wikipedián
Balkán bicajtúra. Tizenharmadik nap