2010. december 3., péntek

Balkán bicajtúra 2010.07.26. hétfő 13. nap


Vissza Montenegróba!


Tamarja-Andrijevica nagyobb térképen való megjelenítése

Szabad ég alatt valahogy jobban alszik az ember. A szél is csillapodott éjjel, bár napfelkelte után ismét erőre kapott, vadul kergeti a felhőket.

Táborhely a sziklafal oldalában (Fotó: Pap Gábor)

Szembeszélben vágunk neki a jó 20 kilométeres emelkedőnknek Tepishtáig. Nem tudunk betelni a völgy látványánál. Minden kanyarban új élmény vár ránk.

Lenyűgöző a völgyet szegélyező sziklafalak látványa  (Fotó: Pap Gábor)
Néhol leomlott sziklák szegélyezték az utat (Fotó: Őrsi Bálint)

Albániának csak egy kis szeletét járjuk be, gyakorlatilag csak az Albán-Alpokot, de minden völgyben egy új világba csöppenünk. Valbonë, Theth, Bogë, Selcë-völgy mind gyökeresen eltér egymástól. Rettentő lassan haladunk, néha úgy érzem, mindjárt behajítom a szakadékba a bringát, annyira nem megy. A nehéz körülményeket jól érzékelteti, hogy a hágóig tartó szakaszt kb. 3 és fél-4 óra alatt tesszük meg. Ennyit még soha nem használtam az 1-es és 2-es fokozatot.

Kanyargó út, háttérben Selcë temploma (Fotó: Pap Gábor)
Az összefüggő zöld felület a falu kerjei (Fotó: Őrsi Bálint)
Falu a völgyben (Fotó: Pap Gábor)
Mászás közben feltűnően sok terepjáró és kisbusz hagy el minket, de nem turistákkal, hanem kiöltözött helyiekkel. Nem tudjuk mire vélni a dolgot, de fönt aztán mindenre fény derül. Egy utolsó meredély után feltűnik a hágó néhány kocsmával, rengeteg autóval és emberrel. Több autót felismerünk, tehát ide jöttek. Jó pár öszvér is ki van kötve a kocsma melletti fákhoz. Az emberek biztos, hogy nem esküvőre készülnek, mert annyira nincsenek felöltözve, de tiszta, elegáns ruhát hordanak egytől egyig. A kocsmában megtudjuk, hogy ma van a kápolna búcsúja. Ez láthatóan jó alkalom nagybevásárlásra, barátkozásra, párválasztásra, iszogatásra. Meglessük a kápolnánál zajló misét is.

Tepishtai életkép (Fotó: Pap Gábor)
Tepishta (Fotó: Őrsi Bálint)
Öszvérek a „parkolóban” (Fotó: Pap Gábor)
Szentmise a Búcsújáróhelyen (Fotó: Pap Gábor)
Terveztük, hogy túrázunk itt egy jót, de az idő közben befelhősödött ég makacsul tartotta magát, nem volt értelme útra kelni. Helyette leereszkedtünk a Vermoshi-völgybe, gondolkodási időt hagyva az időnek. Sajnos nem tért jobb belátásra, így a Vermoshi kirándulás is elmaradt, új célunk a Komovi-nyereg, immár Montenegróban. Majd ott megalszunk, és jókor korán megmásszuk a Kom Kuckit. Sajnos így megmaradt fejenként vagy 8000 Ft-nyi lekünk, ami lehet örök lesz.

Az utolsó bunker  (Fotó: Pap Gábor
A híd állapota hagyott némi kívánnivalót (Fotó: Őrsi Bálint)
Határátkelő (Fotó: Őrsi Bálint)

Elbumlizunk a világvégi határátkelőhöz, és újra aszfalt került kerekeink alá. Gusinjei-völgyben lefelé gyorsan haladunk, de száguldás közben nem feledkezünk meg kijavítani a hibás közlekedési táblákat. 5 felé visszaértünk harmadszor Andrijevicába.

Újabb javítanivaló tábla akadt az utunkba (Fotó: Őrsi Bálint)
A helyi étteremben eszünk egy hústálat, és bevásárlunk. Sokat időzünk, csak kevéssel hét előtt indulunk tovább.

Andrijevicai csalfa ebéd (Fotó: Őrsi Bálint)
Szűken lesz meg világosban a nyereg, annál is inkább, mert a borult ég miatt korábban sötétedik. Úgy öt kilométer után, mikor már éppen bemelegedünk, hirtelen elszakad Bálint lánca. Puff neki! Semmilyen eszközünk sincs a javításhoz. Próbálunk helyiektől segítséget kérni, akik egy közeli ezermesternek mondott nyugalmazott vadászpilótához irányítanak az eleredő esőben. Az ezermester azt jelenti, hogy van satuja, meg 5 szerszáma. A lelkesedéssel nincs gond, barátjával együtt már biztos iddogáltak is kicsit. Angolul csak kicsit tud, így nehézkes a párbeszéd. Minden igyekezetünk ellenére pilótából lett ezermesterünk összeüti a szakadásnál a láncot, és úgy próbálja meg fölrakni. Persze nem lehet, de ez nem töri le. Csak a lélekjelenlétünkön múlt, hogy a hátsó váltót ne szerelje meg végleg This is Balkan felkiáltással. Végül belátjuk mindnyájan, hogy ebből ma már nem lesz bicikli. Elindulunk vissza Andrijevica felé, és holnap keresünk valami megoldást. A vendégszeretettel nincsen gond, pilótánk megkávéztatna minket, és lelkünkre köti, hogy holnap nézzünk be, meséljük el mire jutottunk. Megköszönjük a lelkesedést ígérve a holnapi viszontlátást, és elindulunk. Nem könnyű egy hegyoldalba vágott, hétvégi házakkal szegélyezett út mellett sátorhelyet keresni a sötétben. Rajtam kitör valami gyomorbaj is, nem lehetett tökéletes az a délutáni hústál Lefekvés előtt kiemelt adag fertőtlenítőt kapok. Kényszerűségből egy kiásott házhelyen ütünk tanyát, tudva, hogy lesznek kíváncsiskodók. Nemsokára két kutyasétáltató öregasszony érdeklődését hárítja Bálint.