Balkáni bicikli buhera
Andijevica-Komovi nagyobb térképen való megjelenítése
A béna hely ellenére, jót aludtam. Ebben szerepe lehetett az emelt adagú rakinak is. Az idő elég gyorsan változik, hol borús, esőre álló, hol süt a nap, de hűvös van.
Egy házhelyen töltöttük az éjszakát (Fotó: Őrsi Bálint) |
Visszatérünk negyedszerre is Andrijevicába. Én kerékpározva, Bálint rollerezve. A helyi rendőrségen érdeklődünk, hogy van-e a közelben biciklibolt, vagy szerviz. Szervizet ajánlanak, ami gyanús, hogy csak autókra szakosodott, de még fél óra van nyitásig, addig a parkban múlatjuk az időt. Taxi minden esetre van, ha nem drága, akkor Berane az utolsó mentsvárunk.
A parkban vártuk meg a szerviz nyitását (Fotó: Őrsi Bálint) |
Félelmünk beigazolódott, csak autókat szerelnek a műhelyben, de a bringám, és Bálint cuccait otthagyhattuk megőrzésre. Bálint szekerével megcélozzuk a taxis csoportot. 10 euróért vállalják oda vissza fuvart, várakozással (15 km-re van a város) Ezt mi jutányosnak érezzük, és nem alkudunk. Bedobjuk a bringát a kombi golf csomagtaterébe, és elindulunk. Hamar ott termünk Berane szélén, és a taxis néhány ismerősét megkérdezve eljutunk a helyi piacra. Lazán bekocsikázunk a standok közé, és megállunk egy mindenféle műszaki terméket áruló mellett. A csavaralátéttől a hegesztőtrafóig minden kapható volt. Láncból kétféle van, az egyiken fel van írva, hogy 15-18 sebességesre való, a másikra semmi. Természetesen mindegyik kínai. Megvesszük az elsőt, már csak az a kérdés, hogyan rakjuk fel?
Másik úton hagyjuk el a piacot és véletlenül, vagy szándékosan –ki tudja- egy kerékpárszervizbe botlunk. Végtag kommunikációt alkalmazva méretre rövidítettjük a láncot, és felrakatjuk. A körülményekhez képest jó. A fokozatok egy része működik, összekopással majd javul a helyzet, ha mégsem akkor ott van még Podgorica tartalékban. Nem számítottunk ilyen gyors megoldásra, tizenegy felé már ismét a nyereg felé tekerünk.
Visszateki |
Benézünk tegnapi ezermesterünkhöz, de csak felesége, és édesapja van otthon. Behívnak minket kávéra, és teasüteményre. Meglepő, hogy alig pár közös szóval, meg némi kreativitással mennyi mindenről lehet beszélgetni. Odakint időközben eleredt az eső, csak fél egykor indulunk tovább, újra napsütésben. A nyeregig jól haladunk, bár érzem a gyomorbaj okozta gyengülést. Miután egész jó idő kerekedett, beiktatjuk a programba a Kom Vasojevicki megmászását. Közelebb van, mint a Kom Kučki, de csak huszonegypár méterrel alacsonyabb. A nyeregből elméletileg út visz a menedékházhoz, de a térkép nem elég pontos, így egy másik nyeregben a fák közé rejtjük a bringákat, mi pedig a turistaúton elindulunk. Szép füves gerincen érjük el a turistaházakat, mint kiderült, ide jött az aszfaltos út is, amiről letértünk.
Kom Vasojevick |
Érdekes, hogy a Kom Kučki szinte állandóan felhőbe burkolózik, míg a Vasojevicki csak nagy ritkán. Nehéz fényképezni ezt a felhős-mozgalmas témát előtérbe kerül a HDR.
Kilátás a hegy oldalából (Fotó: Pap Gábor) |
Kom Vasojevick |
Oldalgerin |
Nem volt nehéz feljutni a csúcsra, a turistaút kikerülte a sziklás részeket, remek kilátást nyújtva a bércekre. Veszett hideg szél fúj a csúcson.
Kom Vasojevick |
Kom Vasojevick |
Kom Kučki (Fotó: Pap Gábor) |
Minden létező ruhát fölveszünk, de így is csak húsz percet maradunk, aztán lehúzódunk egy szélvédettebb helyre enni. A felhők egyre fenyegetőbben tornyosulnak dél felől, és buknak át a Kučkin, ne húzzuk az időt, nem hiányzik az eső. Sajnos mi hiányzunk neki, lefelé kapunk egy bő másfél órás áztatást. Eltűnik mindegyik hegycsúcs, mi pedig csak arra koncentrálunk, nehogy megcsússzunk a felázott meredek ösvényen.
Lefelé eleredt az eső (Fotó: Őrsi Bálint) |
Búcsúzóban a Komovitól (Fotó: Pap Gábor) |
Mire újra leérünk a turistaházakhoz eláll, de hideg van. Lemegyünk a bringákhoz, és úgy döntünk itt alszunk éjjel, mert van hely. Meleg az nincs, de majd csak lesz valahogy. Azt mondják Podgoricában 35 fok van. Most el tudnám viselni.
További képek
Balkán bicajtúra. Tizenötödik nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése