2011. április 18., hétfő

Gerinctúra a Besszádokban 2011. március 14. hétfő, 4. nap

Gerinctúra a Besszádokban 3. nap

Hármashatár és a többiek

Besszádok 4. nap nagyobb térképen való megjelenítése
Háát, nem vártam a bakancshúzást reggel. De hiába húzod az időt, egyszer eljön annak is az ideje. Igen, hideg és vizes volt.



Reggeli nagygenerál (Fotó: Őrsi Bálint)
Gondoltuk ma már tényleg tuti biztos a szívás. A hármashatár vidéke Lengyelország délkeleti, gyéren lakott része. Nem lehetnek járt ösvények, hiába Nemzeti Park. Hát de, méghozzá annyira, hogy több turistával, is találkoztunk hétfő ellenére. Olyan könnyedén gyalogoltunk mint egyik másik napon sem, de kezdjük az elején. A Kremenec csúcsáig (ami a hármashatár) csendesen ballagunk, sok kilátás nem volt, a fények is elég bágyatagak, erősen borul nyugat felől. Maga a hármashatár nem egy nagy eresztés, a csúcs előtt nem sokkal áll egy három oldalú csiszolt gránit oszlop, minden oldalon az adott ország címerével, és a csúcs nevével saját nyelvükön. Se kilátás, se más. Pár fénykép, megyünk tovább, immár a lengyel-ukrán határsávban.


Kremenec (Fotó: Pap Gábor)


Nem gyakori eset, hogy az unió külső határán ezt megtehetjük, itt is csak azért, mert a jelzés itt halad. A határsáv formailag kissé eltér az itthon megszokottól, sáv két szélét egy-egy beton kerítésoszlop jelzi, az ukrán kék-sárgára, a lengyel piros-fehér sávosra festve. A lengyel további érdekessége, hogy két zománcozott tábla is van rajta, egy a címernek, egy az oszlop számának. Tetszetős darabok, jól mutatnának otthon. Ezen két oszlop között van a tulajdonképpeni határt jelző kő.


Határsávban a Nagy-Rawkára (Fotó: Pap Gábor)

Lengyel határoszlop (Fotó: Őrsi Bálint)

Ukrán határoszlop (Fotó: Őrsi Bálint)


A Nagy-Rawkáig követjük a határsávot, de aztán a jelzés a csúcs felé fordul, a határ, és egyben a Kárpátok vízválasztója délnek. Kb. az Uzsoki-hágóig nem járható a gerinc. Itt akár abba is hagyhatnánk a túrát és mehetnénk haza, de Lengyelország ebbe az eldugott részébe nem egyhamar jövünk vissza, érdemes hát alaposabban szétnézni.


Tiltott gyümölcs  (Fotó: Pap Gábor)


A Rawka gyorsan megvan, Korlát segít a meredek részeken, a túlzottan kijárt ösvényeken pedig fa palló óvja a talajt. Még egy Uwaga Lawini! táblát is kapunk. Ez utóbbi azért túlzás. Átellenben a Polonina Caryńska kopasz gerince uralja a láthatárt. 


Kis-Rawka, háttérben a nagy (Fotó: Pap Gábor)

Lavinaveszély (Fotó: Őrsi Bálint)

rány a Polonia Caryńska (Fotó: Pap Gábor)


Nem olyan jó érzés, hogy először le kell battyogni a 900 méteren lévő nyeregbe, hogy újra felmászhassunk. Kiérve az erdőből egy turistaházat pillantunk meg. Idővel jól állunk, betérünk hát egy teára. Kellemes idő van odabenn, és még egy jó térkép is kapható a környékről. Találkozunk két járőrözésre készülő határőrrel.


Deszka borítású ösvény (Fotó: Őrsi Bálint)

Turistaház a Wyznianska-nyeregben (Fotó: Őrsi Bálint)


A nyeregben szélcsend van, bezzeg odafönn. Ahogy egyre feljebb jutunk, úgy erősödik a szél. A gerincen már viharos. A növénytakaró alapján úgy vélem nem szokatlan az erős nyugati szél errefelé. A magasabb hegyek felső része minden előzmény nélkül, a lombhullató öv után áfonyás-füves rétbe vált át. Az a kevéske cserje, vagy fenyő ami a réten megél, az mind erősen tépázott, ágaik főleg a nyugati oldalról hiányoznak.


Kilátás a Polonina Caryńska oldalából (Fotó: Pap Gábor)

Panoráma az úttörésben (Fotó: Pap Gábor)
Az elágazóhoz felérve a szélcsendes oldalon lerakjuk a táskát, és kisétálunk a csúcsra. Nem egészen érthető, miért van szélcsend a csúcson, mikor idáig rendesen taszigált. Zsákokkal némileg még rosszabb is a helyzet. Becsületére legyen mondva legalább egyenletesen fújt, így beledőlve különösebb gond nélkül haladunk.
Szívesen megnézném mikor őszi szinekben pompázik a gerinc, igazán látványos lehet. Most sem rossz, csak a tél végi olvadós- hófoltos kép kissé fakó. Erre a borult idő még rátesz egy lapáttal. Érzem, hogy ma túlsúlyban lesznek a fekete-fehér képeim.


Polonina Caryńska gerince (Fotó: Pap Gábor)

Csúcspad (Fotó: Őrsi Bálint)

Erős szél fújt a gerincen (Fotó: Őrsi Bálint)

A deszkákhoz drótháló van kívülről erősítve, hogy a gyepre ne lépjenek (Fotó: Pap Gábor)
A legoptimistább terveknél is gyorsabbak vagyunk, így még Ustrzyki Górne előtt megállunk ebédelni egy tágas esőháznál. Fa zsindely, padok, asztal. Üröm, az örömben, hogy valaki az asztal előtti mozgatható padot vécé ülőkének nézte. Ezt igazán nem kellett volna...


Esőház (Fotó: Pap Gábor)

Teli hassal baktatunk a faluba, és örömmel látjuk, hogy mégiscsak jár a buszunk, tehát nem kacsa a hír. Ez hazajutásunk egyik sarkalatos pontja a sok közül. Biztos ami biztos a buszmegálló táblájáról ellenőrizzük. Valóban jár, ez jó. A mai napból négy kilóméter és 300 méter szint maradt hátra, ennyire van a szállásul kinézett esőház a Tarnica oldalában.


Buszmegálló Ustrzyki Górneban (Fotó: Pap Gábor)


Elindulunk a aszfaltúton felfelé, közben megelőz minket egy kék kis Fiat Panda. A Nemzeti Park bejáratánál ott áll a kisautó, sofőrje pedig fél vállal támaszkodik az információs táblának. Megszólít minket, mutatja az igazolványát, hogy civil ruhás határőr. Kikérdez honnan jöttünk, hova tartunk, hol alszunk. Elmondjuk, hogy Mezőlaborc felől a gerincen jöttünk, és az esőházban alszunk, mert holnap még megmásszuk a Tarnicát, és úgy megyünk haza. Elkéri az útleveleket, visszavonul az utóba, és hosszasan molyol. Közben többször látjuk adóvevőn beszélni, kétszer kiszáll és leíratja velünk üres lapra a születési adatokat, címet. Gondolom ellenőrzés gyanánt. Jó tíz percig várunk a szitáló esőben, mire visszakapjuk az okmányokat és mehetünk tovább. Szigorú az ellenőrzés, dehát ez az Unió külső határa, tehát érhető. Ezen morfondírozunk, mikor az ösvényre kanyarodás előtt alig száz méterre egy határőrségi terepjáró jelenik meg. Ő is megállít minket, kezdődik előröl a procedúra. A fiatal határőr már nem olyan engedékeny, mint civil ruhás kollégája, nem enged minket tovább azzal az ürüggyel, hogy tilos a Nemzeti Parkban sátrazni 500 Zloty büntetés jár érte (kb. 35.000 Ft). Nehezen hihető, hogy ennyire aggódna a természetért, valószínűbb, hogy a határ közelében késő délután már nem ajánlott tartózkodni. A sátrazási tilalomról piktogrammok nem voltak kint, de mi úgyis csak bivakolnánk. Próbálunk erősködni, de hajthatatlan, szálláson alhatunk csak. Nem rosszindulatú, visszavisz minket a faluba, és még a keresésben segít. Nem vagyunk könnyű esetek. Van összesen 130 Zoltynk (9100 Ft), amiből még buszozunk is kell. Hajnal háromkor akarunk kelni, négykor útnak indulni. Holnap háromkor indul a busz, a tervezettnél hosszabb lesz az út, valahol időt kell nyerni. Hosszas telefonálgatás után a templom mellett egy kapunk szállást 1400 Ft/fő áron. Kiszállva az autóból látom, hogy a kis kék autó megy fel a park bejárata felé, tán figyelni. Csak nagysokára keveredett elő egy fiatal srác, mikor belépünk a házba. Egy kukkot sem tud más nyelven, annyit megért, hogy szállást keresünk. Felhív valakit, aki kicsit beszél angolul, így lerendeződik a dolog. Valami lelkigyakorlatos, vagy katolikus pihenőház lehet, mindenfelé katolkus szentképek, plakátok a falon. Két egyszemélyes szobát kapunk zuhanyzóval. Valószínűleg a vezetők használják. Kissé kellemetlenül érezzük magunkat, hogy ennyi pénzért két külön szoba jár, mondjuk, hogy egy készemélyes is bőven elég. Félreérthette kicsit, mert fejcsóválva mutogatott, hogy csak külön lehet aludni.
Hát jó, majd megoldjuk a felkelést. Visszavonulok szobámba, ahol egy rózsfűzért tartó szobor, II. János Pál arcképe, és az utolsó vacsora fába faragott mása díszítik a falat. 

Szoba (Fotó: Őrsi Bálint)

Kihasználva az alkalmat lezuhanyzok, és kirakom a ruhákat száradni, majd a közösségi terembe beülünk főzni, ahol a lengyel egyházmegyék, és II. jános Pál utazásairól szóló térképek lógnak a falon.

Vacsora a lelkigyakorlatos házban (Fotó: Őrsi Bálint)

Első(bb) segély (Fotó: Őrsi Bálint)

Hét tájékában a határőr srác is bekukkant. Le vagyunk ellenőrizve. A kis kék autós látta, hogy nem próbáltunk visszamenni a parkba, most pedig ő is látta, hogy más úton sem próbálkoztunk. Nem tudom mi lett volna, ha nem talál itt, hajtóvadászat a hegyen? Korán fekszünk, holnap hosszú nap vár ránk.

Linkek