Ha azt mondom, hogy nem könnyen jött össze az idei túra, akkor finoman fogalmazok. A bizonytalanságból mindketten alaposan kivettük a részünket.
Tavaly sok gond volt Bálint bringájával annak ellenére, hogy költött rá túra előtt. Megrendült benne a bizalma, nem szívesen indult volna vele hosszabb útra. Ha újat vesz, akkor új táska is kell, mert az szintén gyász. Eddig úgy 200 ezer Forintos kiadás, és még el sem indultunk. Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy rég volt igazán hosszú nagyzsákos túrán (amit szintén szeret), akkor igazán nehéz a döntés. Egy-két túráért érdemes ennyit kiadni? Részemről nem volt akadálya sem a zsákos, sem a kerékpáros túrának, bár nagyzsákozni nem voltam sokat, de a Besszádokban bebizonyosodott, hogy nem okoz gondot. Hazafelé a vonaton úgy tűnt a döntés Bálinté. Aztán szó szerint egyik napról a másikra megváltozott minden. Munkahelyem bizonytalanná vált, lakásomban megindult a felújítás. Sok pénzem nem maradt túrázni. Bálint azért tervezgetett mindenfélét. Annyi biztos volt, hogy az Alacsony-Tátra gerinctúrára benevezünk. Hab a tortán, hogy a Görög Államvasutak az idei évtől nem indít és nem fogad nemzetközi vonatokat bizonytalan ideig. Mi az Olimposz megmászását követően Thesszalonikiből vonattal jöttünk volna haza. Fenekestől borult a terv.
Újratervezésnél volt itt mindenféle ötlet egy hét szákos túra, gerinctúra, egy hét bringázás ötlettől kezdve, de mindegyik változatban túl sok idő telt volna utazással.
Miután Görögországból vagy repülővel jut haza az ember, vagy nagy kerülővel (ami szintén a túra hasznos részéből vesz el), Bálint utánanézett, hogy hova és mennyiért megy fapados repülő. A W*zz airnek volt Korfuról járata tűrhető áron, de minél közelebb vagyunk az induláshoz, annál drágább szokott lenni a jegy, és még egy teljesen új útvonal is kellett. A körül-belüli útvonal tervezés gyorsan ment, e szerint időnk javát Albániába töltjük (a Thesszalonikis verzióban ez alig 3 nap lett volna), és átruccanva Görögországba megnézzük a nem túl nagy, de annál látványosabb Tymfi-hegységet a Vikos-szurdokkal. Ez jól hangzott, de így le kellett mondani az Alacsony-Tátráról.
Kinizsin együtt sétáltunk Bálinttal, volt idő morfondírozni. Valahol a Hosszú-hegynél vettem egy mély levegőt, és azt mondtam ott egye meg a fene, menjünk, kipréselem azt a pénzt valahogyan.
Elkezdődött a részletes tervezés. Elpasszoltuk az Alacsony-Tátra nevezésünket, megvettem a repülőjegyeket, Bálint bringát és táskát keresett.
Több kérdés is fölmerült a határátlépésekkel, és az albán-macedón országcsúcs megközelítésével kapcsolatban. Az internet, és a konzulokkal történő egyeztetések nagyjából tisztázták a dolgokat. Ez utóbbit mindenkinek javaslom, aki bizonytalan, de inkább telefonon tegye, mert az e-mailekre változó sebességgel reagálnak. Számunkra egy sor dolog tisztázódott:
- Koszovói határátlépőnk nem működik (pedig GE-n még kép is volt róla), más utat kell választanunk
- Az aknáktól nem kell tartanunk, főleg az Albán határ felé telepítettek ilyeneket, ami van, az körbe van kerítve
- Koszovóból Macedónia felé a már tavaly kinézett Ŝaar-fennsíki határátlépő sem működik. Vagy nagy kerülővel megyünk Macedóniába, vagy kihagyjuk, és Albániából másszuk meg a közös országcsúcsot, egy egzotikusnak tűnő úton. Igen, de megérkezett a határra az autópálya, és nincs más út Kukёsig. Átengednek kerékpárokkal?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése