2011. november 28., hétfő

"Bicaj" túra 12. nap 07.17. vasárnap


Szigorúan ellenőrzött szurdokok


"Bicaj" túra 12. nap Kulmaku-hágó-Pagri nagyobb térképen való megjelenítése

Reggelire megesszük az este megfőzött, de végül el nem fogyasztott taskos levest. A kenyér ölég savanyú, ideje megszabadulni tőle. Megpróbálunk fizetni a szállásért, de élénk ellenállásba ütközünk. Marad a búcsúzás.

12. nap Kegyhely a szobában (Fotó: Őrsi Bálint)

12. nap Bektashiak háza (Fotó: Pap Gábor)
Elindulunk lefelé, eleinte emelkedőn. Elmellőzzük a forrásvíz palackozó üzemet, és a bektashiak furcsa szállodáját, aztán Ötszáz méter szintet vesztünk a faluig. Az út gyalázatos, amúgy térképen nem szerepel, de a táj kárpótol mindenért. A nyugati oldalt a Tomor uralja, alattunk a Devoll-völgye, és ameddig a szem ellát megcsúszott domboldalak, erózió sebezte táj. Ezek ma egész nap elkísérnek minket. Megállunk a faluban frissíteni, aztán nekiállunk bedarálni a következő hágóig kiutalt 400 méter szintet. Nem könnyű, a rossz úton gyakran megcsúszik a kerék, nehéz még az egyenest is tartani.

12. nap Devoll-völgy (Fotó: Pap Gábor)

12. nap Sebzett hegyek II. (Fotó: Pap Gábor)
Két márványbánya is van az út mentén, de teherautó forgalom nincs vasárnap lévén. Felérve a hágóba újabb hosszú, fárasztó lejtő következik, kilencszáz méter szintet vesztünk a Pirogosh-szurdok bejáratáig.
Már vártuk ezt a pillanatot. GE-n olyan volt a látvány, mintha kettéhasadt volna a hegy. Élőben is legalább olyan megkapó, bár gyanítom, hogy a levegőből lenne az igazi. Délidőben érkezünk, kemények a fények, ezért inkább fekete-fehérek a képek.

12. nap Pirogosh szurdok (Fotó: Pap Gábor)
A szurdok alsó végénél áll, ha jól emlékszem 16. századi szamárhátú  híd (Kasabashi híd). Gyerekek fürdenek ott, így inkább máshol próbáljuk lerakni a bringákat. Az útról láttunk egy fehér házat, körülötte méhest, gondoljuk szerencsét próbálunk. A bekötő út végén lévő kapun tábla van, katonai terület belépni tilos. Egy egyenruhás távolról élénken integet, hogy tűnjünk el. Kissé visszamegyünk az úton, majd a hegy felőli oldalon felcibáljuk a bringákat a partoldalon, elrejtjük, és összezárjuk őket. Ide a gyerekek csak nem jönnek. Egy vízmosáson át közelítjük meg a folyót észrevétlenül.
Valószínűtlenül kék, de kissé opálos víz fogad, és lemezes szerkezetű sziklák. Szép a látvány, de a netes képek alapján tudjuk, hogy ez még csak a kezdet.

12. nap Sziklafal a szurdok felé (Fotó: Őrsi Bálint)
12. nap Látványos a sziklák lemezes szerkezete (Fotó: Pap Gábor)
Cipőben lépkedünk, nem félve attól, hogy vizes lesz, ilyen melegben hamar megszárad majd. Szűkül a völgy, egyre magasabbak a falak, magasan a folyó felett egy kis fahídra leszünk figyelmesek, alatta sindarabok. Kisvasút Albániában? A következő kanyarban egy híd keresztezi a folyót, jobbról-balról bunker féleségek sorakoznak. Láttunk ilyen képet a GE-n, de nem tudtuk mire vélni, azt hittük valami bánya. A könyv alapján összeáll a kép. Berat megye katonailag igen fontos. Enver Hoxha idejében Çorovoda volt kijelölve fővárosnak háború esetére. A megyében sok katonai objektum van, ez is közülük való. Bálint nem bírja ki, fölmászik szétnézni, vasutat fényképezni. Látszólag elhagyatott a hely, csak a síneken látszik a rendszeres használat nyoma.

12. nap Titkos katonai raktár a szurdok bejáratánál. Nem örültek nekünk (Fotó: Pap Gábor)

12. nap Kocsi és fordítókorong (Fotó: Őrsi Bálint)
Közvetlenül a raktáraknál annyira összeszűkül a szurdok, hogy száraz lábbal továbbhaladni lehetetlen. Némi vacillálás után kisgatyára vetkőzve gázolunk tovább. Helyenként mellig ér a hideg víz, a falak között pedig nem tudom kitárni kezeimet.

12. nap A szurdok bejárata (Fotó: Pap Gábor)

12. nap Helyenként olyan szűk volt, hogy a karomat nem tudtam kitárni (Fotó: Pap Gábor)
A fényképezőgép még magasra emelt kezembe van, aztán jön egy olyan szakasz, ahol már úszni kellene. Egy szikapárkányra lepakolunk, és megyünk tovább. Alig 20 méter úszás után térdig ér csak a víz. Még teszünk pár lépést, mikor Bálint megbök, hogy nézzek le balra. Tőlem alig 30 centire egy sárga-fekete gyűrűket viselő kb. 60 centis kígyó tekeredett össze a sziklafalon. A kígyók a halálom, hülyét kapok tőlük. Nem kérdés, hogy visszafordulunk (Bálintnak sem), választani csak a rögtön és az azonnal közül lehet. A víz nem áttetsző, mi van, ha van itt több is? Rettenetes sebességgel közlekedünk ki a szűkület végéig. Felöltözünk, és látjuk, hogy egy félmeztelen terepgatyás-bakancsos ember horgászik nekünk háttal. Ez az őr lesz. Na szép. Bálint előbb indul, köszön illendőképp. A katona igencsak megijed. Mondja Bálint, hogy turist, kanyon, de  mindez nem érdekli, integet, hogy tüstént hordjuk el magunkat. Puskája van, egy darabig még követ is minket. Nem vagyunk nyugodtak. A vízmosáson közelítjük meg a bringákat, figyelve arra, senki se láthasson, még kémnek néznek minket. 
Legurulunk a hídhoz, ahol a gyerekek fürödnek, de elég félősek.

12. nap Szamárhátú híd (Fotó: Pap Gábor)
Körbejárjuk a viharvert műtárgyat, és gurulunk tovább Çorovodaba. A városban valami meleg étel után nézünk. Szieszta időben a burekes zárva, fastfood fantázianevű intézményben pedig nincs kedvünk hamburgert enni, azt bárhol lehet. Lejjebb két étterem van, azt választjuk, amelyikhez nem tartozik szálloda. Ez amolyan kifőzde szabványos Náncsi nénivel felszerelve. A választék szűk, de nekünk jó. Babfőzeléket kérünk fasírozottal, és joghurtot. Az ár elfogadható (600Ft/fő), az íz is. Képet nem fogok mellé mellékelni, mert ami készült, azon tragikusan nézek ki. Egy hónapos szakáll már durva. Az Osum mentén folytatjuk utunkat. 400 méter szint vár ránk, ebből mindjárt az elején kiutalnak egy jó adagot, fel kell mászni a látványos 50-100 m mély szurdok tetejére. Jó hír viszont, hogy aszfaltos az út. Ez mindenképp meglepő, mert bár egyértelmű lenne az átkötés Përmet felé, de autótérkép nem jelöli az utat, csak GE-n látszott, hogy létezik. Néhol kimegyünk a szurdok szélére fényképezni.

12. nap Osum szurdok (Fotó: Pap Gábor)
Nem lehet elégszer elmondani, milyen látványos ez a lemezes szerkezetű kőzet. Ha jól tudom egyébként raftingolni is lehet itt, egyszer kipróbálnám. Meglehetősen érdekes, kézzel festett útjelző táblák sorakoznak az út szélén, de legalább vannak.

12. nap Kézzel festett közúti jelzőtábla (Fotó: Őrsi Bálint)
Egy hídon keresztezzük a folyót, innen elég gyenge minőségű az út. Hamarosan elérjük a szurdok felső végét. Az Osum széles hordalékkúpot alakított itt ki magának. Találkozunk egy lengyel terepjárós társasággal, aztán elhagyjuk a folyó völgyét. Kemény taposás következik a hágóba. Testközelből tapasztalhatjuk meg az eddig távolból látott víz, és mállás okozta eróziót. Ezer sebből vérzik a táj, a látvány lenyűgöző. A rombolás is lehet szép?

12. nap Hotovës-Dangëlli Nemzeti Park (Fotó: Pap Gábor)

12. nap A rombolás is lehet szép? (Fotó: Pap Gábor)

12. nap Vonulatok (Fotó: Őrsi Bálint)
Egyszerűen érthetetlen, hogy itt is élnek emberek, igaz ilyen szegény falvakat a Shebenik-Jabllanice Nemzeti Park óta nem láttunk. Csak egy órával előbb kellett volna érkeznünk, hogy sokkal látványosabb képek készüljenek, így sajnos a leglátványosabb pontok már részben, vagy egészben árnyékban vannak. A hágóba fél nyolc táján érünk.

12. nap Palatetős ház a hágóban (Fotó: Őrsi Bálint)

12. nap Alkonyodik. Háttérben a Nemërçkë-hegység gerince (Fotó: Pap Gábor)
Gyors ereszkedésbe kezdünk, addig tervezünk megyünk, míg folyó, vagy forrás mellé nem érünk. Úgy egy óra múlva a tüskés bozótosban egy alkalmas helyre lelünk, közel a patakhoz.