2011. november 30., szerda

"Bicaj" túra 13. nap 07.18. hétfő

"Bicaj" túra 12. nap

A nem is oly távoli viszontlátásra?


"Bicaj" túra 13. nap Pagri-Aristi nagyobb térképen való megjelenítése

Ez az utolsó napunk Albániában. Vagy nem. Ki tudja, majd a Gamila után kiderül. Kivételesen reggeli nélkül indulunk. Egy óra ide Përmet, ott majd eszünk örök sláger bureket. Otthon nézegetve a GE-t sokszor elképzeltem, hogy milyen lesz majd tekerni a Nemërçkë-gerinc alatt. Hát nem semmi az a 2000 méter fölé törő széles hát. Elsőre olyan, mint egy jól lakott dombhát, jól álcázza magát.

13. nap Nemërçkë-gerinc (Fotó: Pap Gábor)

13. nap Vjosë (Fotó: Pap Gábor)
Elérve a főutat aszfaltra váltunk, hol jobbra, hol rosszabbra. Gyorsan elérjük a hatalmas sziklájáról nevezetes várost. Átmegyünk a Vjosë hídján, és a belvárosban egy burekes mellé leparkoljuk a bringákat. Lecsúszik öt egységnyi élelmiszer. Én már négynél rendbe voltam, de Bálint még evett volna. Az ízek között megjelenik a cukkinis is. A szomszéd háztartásigép bolt angolul beszélő tulajdonosa gondjaira bízzuk a bringákat, mi pedig nyakunkba vesszük a várost. Első a hagyomány. Megyünk a postára képeslapot feladni. Kétféle van, az egyik Tiranába készül, a másik az Albán-Alpokban. A környékről még véletlenül sincs. Maradunk a gagyi Alpokos képnél, végül is nem ez számít. Bálintnak némi segítséggel igazán szívhez szóló levelet sikerül írnia nagyszüleinek. Ha jól emlékszem olyan 60 Ft volt a lapfeladás ára. Nem voltunk meggyőződve, hogy valaha viszontlátjuk, de nem egész egy hét alatt megérkezett. Bálint megpróbálkozik az ingyen nettel, de nem működik. 
Szétnézünk az apró óvárosban, és megcélozzuk a Përmeti-sziklát. Benézünk az útba eső boltokba tusfürdőért és naptejért. Az egyikben veszünk egy Szír gyártmányú tusfürdőnek látszó sampont, de naptej csak gagyi van.

13. nap Templomtorony az óvárosban (Fotó: Őrsi Bálint)

13. nap Kilátás a hegyekre kőpalatetős házzal (Fotó: Pap Gábor)


A szikla a város nevezetessége, de nem fordítanak rá túl nagy figyelmet, pedig állítólag erről a sziklától vetette magát a mélybe a névadó Perm, az ókori hős, hogy az ellenség kezére ne kerüljön. Némi keresgélés után a gaztenger közepén megtaláljuk a felvezető lépcsőt. Fent nemsokkal korábban leégett növényzet üszkös látványa, és néhány középkori falmaradvány fogad. Elszomorító, mert nem állna sokból rendben tartani, a városka többi része rendezett.

13. nap Përmeti szikla (Fotó: Pap Gábor)

13. nap Város a szikláról (Fotó: Pap Gábor)


Lemászunk, és végigjárunk pár gyógyszertárat, mire az utolsó retró hangulatuban egy elég elég erőset találunk.
Boltban veszünk fügés glikót, ezt a tényleg albán terméket. A könyv alapján nem más, mint tömény cukorszirupban elrakott füge, narancs, zöld dió, vagy szilva. Az ízét majd meglátjuk. A Vjosë mentén haladunk fölfelé a görög határra. Hullámzik az út, de jó minőségű. A folyó változó mélységgel vájta be magát a lemezes kőzetbe. Időnként megállunk fényképezni a kék vizet, és a hegyeket, közben feltűnik a Maja e Papingut, ezer méteres sziklafala. Ez alatt van egy névtelen vízesés, amit meg fogunk nézni.

13. nap Látványos híd a Vjosë felett (Fotó: Pap Gábor)

13. nap Sziklafal a Maja e Papingut alatt (Fotó: Pap Gábor)
Átkelve a függőhídon, a faluban keresünk egy házat, ahova beadhatjuk a bringákat. Egy idős házaspárt találunk. Még barackkal, sörrel, vízzel is ellátnak minket. Eleinte úton megyünk fölfelé, aztán egy vadcsapáson bekeveredünk a tüskés bozótosba. Keserves az előrejutás, inkább visszatérünk az útra, majd felkapaszkodunk a kőfolyáson.

13. nap Google Earth-ön véletlenül fedeztünk fel itt egy névtelen vízesést (Fotó: Pap Gábor)

13. nap Nálunk világszám lenne, a vízesés, itt tán neve sincs (Fotó: Pap Gábor)
Igazán látványos a vízesés, és kellemes hűvös van a közelében. Látszik, hogy járnak ide, van némi szemét, és a vizet is mindjárt egy csatornába terelik. Bálint fürdik a hideg vízben, én csak mosdok. Valahol föl lehet jutni a vízesés tetejére, mert egy slagcső érkezik le onnan. Megmozgatja fantáziámat ez a Nemërçkë-gerinc, érdekes lenne végigjárni egyszer, de szinte biztos, hogy nem olyan könnyen járható, mint ahogy kinéz. Amennyiben egyáltalán felszerelés nélkül mászható. Az úton pusztuló házak között térünk vissza a faluba.

13. nap düledező épület (Fotó: Őrsi Bálint)
A háznál sehol seni, Összepakolunk, és kicsit tanácstalanok vagyunk mi legyen, mikor a néni felébredve a sziesztából kijön. Még megvendégelne minket, de köszönettel hárítunk.
Útra kelünk a határ felé, a hegy látványa még sokáig elkísér, de mi eleinte a kacskaringós útra koncentrálunk. Eszembe jut András-Bandrás barátom hogy élvezné ezt motorral. A hágó után már látszik a Gamila tömbje, és a Vikos-szurdok.

13. nap Közeledik a határ, háttérben már a Tymfi-hegység, holnapi célpontunk (Fotó: Pap Gábor)
Az út szélessé, egyenessé, és lejtősre vált. Gyors etap következik. A határ közeledte a bunkerek számának gyarapodásából jól lemérhető. Bálint megkérdezi, hogy ugye én sem nyomtattam görög ábécét. Nem. Milyen jó is az, hogy egyikünk sem ismeri, csak azokat a betüket, amiket matek és fizika órákon használtunk...
A három híd nevű átkelőnél átlépünk Görögországba. Az Albán határőr pecsét helyett először a söréért nyúl. Az gyakrabban kerül kézbe. Késő délután van, mi pedig nekikezdünk a nap utolsó kemény és hosszú emelkedőjének a 20-as útig. Szemtelen legyek keringenek körülöttünk, nem hagynak koncentrálni. A déli láthatárt már teljesen a Gamila foglalja el. Alkonyat előtt elérjük a főutat, és letérünk egy átkötő földútra, ami nem is olyan sokára aszfaltosra vált. Forgalom nincs, viszont van egy jó rét szép kilátással a hegységre.

13. nap kilátás a sátorhelyről. Fantasztikus a Vikos-szurdok sziklafala (Fotó: Pap Gábor)
Maradunk. Fürödni nem tudunk víz hiányában, így marad a popsi és egyéb törlőkendő gyorssegélynek. A hegyen megcsillan egy fény, talán az Astraka-menedékház lesz az. Az irány stimmel. Lefekvés előtt még valamilyen állat ólálkodik a sátor körül, de bajt nem okoz.



További képek
Përmet a Wikipedián
Nemërçkë-hegységről a Wikipedián
"Bicaj" túra 14. nap