Vikos-szurdok körbefényképezése
Az esti röfögés ellenére nyugalmasan telt az éjszaka.
 |
| 14. nap Reggel a sátorhelyen (Fotó: Pap Gábor) |
Hamar legurulunk Aristibe, és leparkolunk az árnyas főtéren. Próbálunk élelmiszrt beszerezni. Nagy Balázs féle túraleírás szerint csak kicsi fűszerboltok vannak. Találunk valami hasonlót, de az zárva van. Az étterem úgy tűnik nyitva, de árlap nincs kint, és turistás a hely, inkább kivárunk.
A mai terv az, hogy a Tomornál nyert időt a Vikos szurdok legjobb fotóshelyeinek felkeresésére fordítjuk. Mindkét végét megjárjuk, így a faluba még visszatérünk, csomagot kár lenne vinni. Egy helybéli nyárikonyhájába tasszük be azokat, és nekivágunk az első emelkedőnek.
 |
| 14. nap Aristi (Fotó: Őrsi Bálint) |
Mindjárt egy sunyi tekintetű pásztorkutyával találkozunk a falu szélén, de nem kell félni, míg a pásztor a közelben van. Izzasztó az emelkedő a korán jött melegben, de a jó minőségű út megkönnyíti dolgunkat. Az első hágó után átmeneti lejtő hoz megkönnyebbülést, egy termékeny medencébe érünk. Gyorsan haladunk, csak nagytestű kutyák ne lennének az elágazásban.
A közlekedési táblák szinte érthetetlenek, néha azért van angol felirat is. Újabb hosszú kaptató jön, de most már az Oxia kilátóig. Vitsában az egyik étterem már kirakta napi ajánlatát nem túl bíztató árakkal. Monodendriben a felső központban állunk meg. Egész jó térkép van a Gamiláról, meg is veszi Bálint. Tényleg vannak kis fűszerboltok. Borsos áron veszünk két zacskós croissant (két olyró). Nem szeretünk pazarolni, de semmiből nem lehet tekerni. Nagy Balázs leírásával ellentétben a házak többsége már felújított, vagy új építésű, környezetbe illő. Úgy látszik a turisták már felfedezték maguknak a vidéket. Oxia kilátóig már nincs nagy merénylet hátra, a kőerdőn keresztül érünk a fennsík szélére.
 |
| 14. nap Kőerdő II. (Fotó: Pap Gábor) |
Érdekes lenne a fennsíkon is kalandozni egyet, ha több időnk lenne, bizonyára megtennénk.
Az út egy buszfordulóval ér véget. Lezárjuk a bringákat a szalagkorláthoz, és lesétálunk az alig száz méterre lévő kilátóba. A látvány önmagáért beszél. Javaslom mindenkinek, hogy GE-ben is nézze meg.
 |
| 14. nap Vikos-szurdok az Oxia kilátóból (Fotó: Pap Gábor) |
Leülünk gyönyörködni, közben befut egy busznyi különböző nemzetiségű turista. Vadul elkezdenek fényképezni: anya és a szurdok, apa és a szurdok, pucsító barátnő és a szurdok stb. Sokáig nem maradnak. Nem is érdemes, pár négyzetméteres kilátóhely kő mellvéddel, máshova nem lehet menni. Mi egy kicsit alaposabban szemügyre vesszük azért a tájat, innen belátni holnapi túránk egy szakaszát. Méregetjük a Megos Lakkost, Nagy Balázs nem sok jót ígér.
Elindulunk vissza. Fönt a parkolóban találkozunk egy magyar családdal, beszélgetünk pár percet, aztán újra becélozzuk Monodendri alsó terét, ahonnan az apátság könnyen megközelíthető.
 |
| 14. nap Gurulás vissza Monodendribe (Fotó: Őrsi Bálint) |
Hangulatos kis terecske fogad minket, étteremmel. Az szurdok szélére épült apátság alig pár perc. Igazából nem maga a kolostor, sokkal inkább a kilátás, a remetelakok, és a hozzájuk vezető, a szurdok falába vágott út az érdekes. A kirándulók valamiért kihagyják a legérdekesebb részeket.
 |
| 14. nap Az apátság bejárata (Fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| 14. nap A remetelakok felé vezető út (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 14. nap Sziklafalak (Fotó: Őrsi Bálint) |
Visszatérve a kolostorhoz, az idegenvezető épp tájékoztatót tart, ami láthatóan nem érdekli az embereket, előadás után mindjárt kérdezik is, hogy merre van a szuvenír bolt. Visszatérve a terecskére még bandukolunk egy kört a házak között. A főbb utak szépen rendben vannak a házakkal együtt. Akadnak még sötét foltok, de összességében örömteli, hogy mégsem néptelenednek el ezek a falvak. Érdekes, hogy az emeletes kőházak, szűk kövezett utcácskákkal, magas kőkerítésekkel milyen városias hangulatot teremtenek, pedig alig 500-an lakhatják Monodendrit.
 |
| 14. nap Monodendri (Fotó: Pap Gábor) |
Az egyik büfésnél érdeklődünk van-e valahol bolt, de nem tud róla, a kenyeres is csak reggelente jár. Arról már lecsúsztunk. Az étteremben veszünk fél kilót, majd szűken beosztjuk.
Indulunk vissza Aristibe, közben azon morfondírozunk, hogy a végén kénytelenek leszünk arany áron enni valahol. Éhen mégsem halhatunk. Gyorsan legurulunk a kis medencébe -most kutyák nicsenek- aztán úgy döntünk benézünk Kato Pedinába, ebbe az út által kikerül kis faluba, hátha szerencsével járunk. Teljesen kihalt minden, lerakjuk a bringákat, elindulunk gyalog Már épp fordulnánk vissza, mikor a főtéren egy étterembe botlunk. Ez sem lehet drágább a korábbiaknál, hát beülünk. Rendelünk fejenként három rablóhúst, salátát, joghurtot, hideg vizet. Míg készül az étel, egyszerűen elalszok, olyan nyomott a levegő. A felszolgált mennyiség, és minőség megfelelő, az ár pedig meglepően baráti. Ketten együtt 12 eurót fizetünk. Elégedetten tekerünk Vikosba, közben beállítjuk az idei sebességrekordot 72 km/h-val. Ment volna több is, de egy autó, és egy közeledő kanyar meggyőzött a lassítás szükségességéről. Az útról látjuk szomorú jövőnket, szembe velünk a mikropapingoi szerpentin. Nem lenne olyan fájdalmas a látvány ha ezt a szintet nem vesztenénk el előtte.
 |
| 14. nap Szerpentin Papingo felé (Fotó: Pap Gábor) |
Ezek a görög hegyi falvak egytől-egyik bájosak. Vikos sem kivétel ez alól. Leparkolunk a főtéren, bevásárlunk a mozgó gyümölcsárustól, majd kiülünk a kilátóba. Alacsonyabban van mint az Oxia, de ez másképp látványos. A sziklafalak nagysága innen jobban érzékelhető.
 |
| 14. nap Kilátó a szurdok szélén (Fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| 14. nap Vikos-szurdok Vikosból (Fotó: Pap Gábor) |
Aristibe visszatérve első dolgunk a csomagok felvétle. Senki nincs a házba, de a nyárikonyha nyitva. Egy köszönőlevelet hagyunk hátra. Végre kinyitott a bolt is, így holnap sem kell éheznünk.
Leszáguldunk a völgybe, ahol kellemes a klíma. Átgurulunk a hídon, és nekiveselkedünk a szerpentinnek. Gyűrjük becsülettel. Jó kilátás nyílik innen is a szurdokra, de nem állhatunk meg minden kanyarban fényképezni. Megalo Papingo előtt megyünk csak ki egy térkép által jelzett helyre.
 |
| 14. nap Megalo Papingó a sziklafal alatt (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 14. nap Megunhatatlan a fal látványa (Fotó: Pap Gábor) |
Elvileg Mikropapingo alatt egy völgyben indul az O3-as turistaösvény fölfelé, de nem találjuk. Nem tudjuk mi Görögországban a hivatalos álláspont vadkempinggel kapcsolatban, de a Nemzeti Park táblán tiltást láttunk, tehát nem kellene nagyon mutogatni magunkat a faluban. Elég feltűnő, ha két kerékpáros megy fölfelé késő délután egy turistajelzésen. Pedig más választásunk nincs, a falun át megy az új jelzés Csendben osonunk ki a faluból, egészen a kápolnáig. Nagy Balázs szerint kényszerből jó hely, szerintünk tökéletes, van víz, kevés sík terület. Mi kell még? A kápolna egyébként érdekes építmény, egyáltalán nem hasonlít az itthon megszokottra, nem írom le formáját, a képek beszédesebbek.
 |
| 14. nap Áyos Pendelimon kápolna. A szentélyben bivakolunk (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 14. nap A kápolna alatt források vannak (Fotó: Őrsi Bálint) |
Épp elkezdenénk a fürdést, mikor egy apa jelenik meg a fiával. Még jó, hogy nincs fölállítva a sátor. Kicsit elidőznek, aztán mennek. Remélhetőleg nem hoznak fejünkre bajt, azért egyenlőre nem verünk tábort, sőt, végül az estét a kápolna teteje alatt töltjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése