Negyed órás csúszással ébredünk, ami az indulásra fél órára duzzad (5:30). Van aki már útra kelt, hamarosan utol is érjük őket. Kis zsákkal persze könnyű. Egészen jó a jelzettség, az ösvény is mutatja az utat.
 |
| 15. nap Templom Mikro Papingoban. A bringákat itt hagytuk a fákhoz kötve (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 15. nap A legkisebb falvaknak is városias hangulata van (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 15. nap Üde gyep, hátul az Astraka csúcsa. Mielőtt még valaki meggyanúsítana, nem piszkáltam a színeket :) (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 15. nap Kúrna-forrás (Fotó: Pap Gábor) |
Mire felérünk az Astraka menedékházhoz, felkel a nap is. Erős a szél, eddig ezt nem éreztük. Betérünk a házba pecsétért, de itt olyan nincs. Megkérdezzük az időjárást, a pultos szerint szép napos lesz. Kint még lefényképezném a házat az Astraka tömbjével, de egy hirtelen haragú kutya utamat állja. Nem, igazából nem is ijedtem meg, különben is csak a hasamig ért.
 |
| 15. nap Astraka menedékház (Fotó: Őrsi Bálint) |
Egy órával hamarabb értünk föl a kalauzidőnél, így vesszük magunknak a bátorságot, és beiktatjuk a programba a Drakolimnit is. Először le kell ereszkedni egy kőfeliratokkal díszített időszakos tómederbe, át a lapályon a lovak között, majd egy kisebb emelkedőn föl a hegység északkeleti leszakadásának közelébe.
 |
| 15. nap Ereszkedés a kőfolyáson, az Astraka menedékház után (Fotó: Pap Gábor) |
Érdekes, hogy ebben a tóban bőven van víz, míg az előző sokkal mélyebben lévő száraz.
 |
| 15. nap Drakolimni (Fotó: Pap Gábor) |
Fényképezzük, és fürkésszük az eget, hogy mi vár ránk. Baljós felhők jelennek meg az égen, ebből még bármi lehet, végül eső nincs, csak homályos, szűrt napsütés, mint porvihar idején. Visszatérünk a menedékház alatti tóhoz, és folytatjuk utunkat a Gamilára.
 |
| 15. nap Astraka (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 15. nap Üzenetek a tófenéken (Fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| 15. nap Időszakos tó az Astraka alatt (Fotó: Pap Gábor) |
A jelzettség itt már sokkal gyengébb. Látványos fennsík féleségre érünk, a lemezes karsztos kőzet leírhatatlan formákat ölt. Hol hatalmas kőtömbökön lépkedünk, melyek pikkelyszerűen aprózódnak, hol mélyen barázdált karrmezőn, hol pedig kőfolyáson. Nem találjuk a főcsúcs felé vezető jelzést, de a kőemberek, és Nagy Balázs leírása alapján lehet tájékozódni.
 |
| 15. nap Lemezes szerkezetű mészkő (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 15. nap A hágótól jobbra van a Gamila (Fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| 15. nap Karrmező (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 15. nap Kőfolyás szélén vezet az út a csúcsra (Fotó: Pap Gábor) |
A már említett leszakadás szélén sorakoznak a legmagasabb csúcsok, közvetlen közelről csodálhatjuk meg a szédítő mélységet. Leülünk, és élvezzük kicsit a látványt, majd, ha már itt vagyunk, átsétálunk a közeli Gamila II-re is. Talán innen a legjobb a rálátás a sziklafalra. Azon morfondírozunk, hol ereszkedhet le az O3 turistaút.
 |
| 15. nap Kőember a Gamila I-en (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 15. nap Csúcsfotó (Fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| 15. nap Keleti leszakadás a Gamila I-ről. Hidegfront betörés miatt furcsa fények voltak, ezért fekete-fehér sok kép (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 15. nap Csúcsok a Gamila II-ről (Fotó: Pap Gábor) |
Visszatérünk a fennsíkra, kerülve a tehéncsordával való túl közeli kapcsolatot. Jöhet a mai nap Achilles sarka, a Megos Lakkos. Az irány egyértelmű a leírás alapján, a pásztortanyáknál ígért kutyafalka ezúttal elmarad. Balázs nem ígér sok jót, út nem lesz, de ha jól tudom, ő nagy zsákkal jött erre. Kicsivel talán mi is átvergődünk valahogy. Eleinte csak 1-1 nagyobb térlépcső okoz gondot, egyébként a mederben viszonylagosan lehet haladni szikláról sziklára, ugrálva. Ilyenkor a lejtés sem túl nagy. Az egyik lépcsőnél egy döglött tehénbe botlunk, illetve először inkább a szagába. Szóval ők is tudnak hibázni.
 |
| 15. nap Tájkép a pásztorszállásoknál (Fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| 15. nap Kisebb-nagyobb lépcsők nehezítették a dolgunkat. Ez itt egy nagyobb (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 15. nap Jól járható szakasz (Fotó: Őrsi Bálint) |
Ebédelünk egy csőkekszet, aztán megyünk tovább. Megint fogytán a viz, nem volt forrás út közben. A völgy egyre inkább összeszűkül, egyre nehezebb a járás, a kövek mellett a növények is egyre jobban akadályoznak. Egy kanyar után aztán kezdődik az igazi fekete leves. Lépcső lépcső hátán, hol van víz a mederben, hol nincs. Már érezzük a bokákat, és a tenyereket. Váratlanul megjelenik a piros pötty jelzés egy áthatolhatatlannak tűnő lépcsőnél. Követjük egy darabig, az oldalba de nyomtalanul eltűnik. 20 percen át keresgélünk, a lejáratot. Bálint utólag bevallja, félt tőle, hogy vissza kell fordulni. Nekem ez eszembe se jutott, csak azt láttam magam előtt, hogy itt valahogy le kell jutni. Rettentően várjuk a szurdok végét, már minden kanyar végén ott sejtjük, de rendre csalódunk.
 |
| 15. nap Ehhez hasonló lépcsők miatt hat óra alatt jutottunk előre 10 km-et (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 15. nap Ki és miért tette ide ezt a jelet? (Fotó: Őrsi Bálint) |
Vizünk elfogyott, szánk tapló száraz. Bálint már olyan vizet keres, ami folyik, abból inna, én kitartok. Még egyszer föltűnik egy állított piros rombusz jel, de folytatás nincs. Tanulság: görög jelzésben soha ne bízz! Még egy jó óra a Vikos-szurdok.
 |
| 15. nap Vikos-szurdok fenekén (Fotó: Pap Gábor) |
Két órás csúszással érünk a torkolatban lévő Klima-forráshoz, ami a vizét a Megos Lakkosból egy slagon át kapja. Jó, hogy eddig nem ittunk. Hét óra, és itt a szurdokban korábban sötétedik. Iszunk egy nagyot, és szedjük a lábunkat, hogy minél tovább jussunk világosban. Vagány kőtornyok őrködnek a szurdok felett, de már alig van fény, egyet azért lefényképezek.
 |
| 15. nap Szirtek (Fotó: Pap Gábor) |
Elkezdünk kimászni. A lámpaoltás Vikos falu magasságában ér minket. Legalább nem a szurdokban. Valamiért igen jó lett a jelzettség a Vikos-szurdoktóltól. Rájövünk, hogy a hétvégi terepfutó verseny jelzései ezek. 40km-en 2500 szint becsületes. Tíz után érünk vissza a bringákhoz. A folyó helyett újra a kápolnához megyünk aludni, de a korláton törülközők lengedeznek már. Nem baj, a fa alatt megalszunk majd. Lábujjhegyen megyünk tisztálkodni, nehogy felébresszük az alvókat. Már épp mosom le magam, mikor fények jelennek meg a kanyarban. Nafene. Ezek meg kik? Magam elé kapom jelképes törülközőm. Kell is, a száradó törülközők tulajdonosai tértek vissza a faluból, akik történetesen lányok. Na szép, megint én meztelenkedek, Bálint persze már kész. Miután elrendeztem magam még beszélgetünk velük. Megosztozunk a helyen, övék a kápolna, miénk a fa környéke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése