2011. december 4., vasárnap

"Bicaj" túra 15. nap 07.20. szerda


Görög jelzésben soha ne bízz!


"Bicaj" túra 15. nap Gamila túra nagyobb térképen való megjelenítése

Negyed órás csúszással ébredünk, ami az indulásra fél órára duzzad (5:30). Van aki már útra kelt, hamarosan utol is érjük őket. Kis zsákkal persze könnyű. Egészen jó a jelzettség, az ösvény is mutatja az utat.
15. nap Templom Mikro Papingoban. A bringákat itt hagytuk a fákhoz kötve (Fotó: Pap Gábor)

15. nap A legkisebb falvaknak is városias hangulata van (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Üde gyep, hátul az Astraka csúcsa. Mielőtt még valaki meggyanúsítana, nem piszkáltam a színeket :) (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Kúrna-forrás (Fotó: Pap Gábor)
Mire felérünk az Astraka menedékházhoz, felkel a nap is. Erős a szél, eddig ezt nem éreztük. Betérünk a házba pecsétért, de itt olyan nincs. Megkérdezzük az időjárást, a pultos szerint szép napos lesz. Kint még lefényképezném a házat az Astraka tömbjével, de egy hirtelen haragú kutya utamat állja. Nem, igazából nem is ijedtem meg, különben is csak a hasamig ért.

15. nap Astraka menedékház (Fotó: Őrsi Bálint)
Egy órával hamarabb értünk föl a kalauzidőnél, így vesszük magunknak a bátorságot, és beiktatjuk a programba a Drakolimnit is. Először le kell ereszkedni egy kőfeliratokkal díszített időszakos tómederbe, át a lapályon a lovak között, majd egy kisebb emelkedőn föl a hegység északkeleti leszakadásának közelébe.

15. nap Ereszkedés a kőfolyáson, az Astraka menedékház után (Fotó: Pap Gábor)
Érdekes, hogy ebben a tóban bőven van víz, míg az előző sokkal mélyebben lévő száraz.

15. nap Drakolimni (Fotó: Pap Gábor)
Fényképezzük, és fürkésszük az eget, hogy mi vár ránk. Baljós felhők jelennek meg az égen, ebből még bármi lehet, végül eső nincs, csak homályos, szűrt napsütés, mint porvihar idején. Visszatérünk a menedékház alatti tóhoz, és folytatjuk utunkat a Gamilára.

15. nap Astraka (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Üzenetek a tófenéken (Fotó: Őrsi Bálint)

15. nap Időszakos tó az Astraka alatt (Fotó: Pap Gábor)
A jelzettség itt már sokkal gyengébb. Látványos fennsík féleségre érünk, a lemezes karsztos kőzet leírhatatlan formákat ölt. Hol hatalmas kőtömbökön lépkedünk, melyek pikkelyszerűen aprózódnak, hol mélyen barázdált karrmezőn, hol pedig kőfolyáson. Nem találjuk a főcsúcs felé vezető jelzést, de a kőemberek, és Nagy Balázs leírása alapján lehet tájékozódni.

15. nap Lemezes szerkezetű mészkő (Fotó: Pap Gábor)

15. nap A hágótól jobbra van a Gamila (Fotó: Őrsi Bálint)

15. nap Karrmező (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Kőfolyás szélén vezet az út a csúcsra (Fotó: Pap Gábor)
A már említett leszakadás szélén sorakoznak a legmagasabb csúcsok, közvetlen közelről csodálhatjuk meg a szédítő mélységet. Leülünk, és élvezzük kicsit a látványt, majd, ha már itt vagyunk, átsétálunk a közeli Gamila II-re is. Talán innen a legjobb a rálátás a sziklafalra. Azon morfondírozunk, hol ereszkedhet le az O3 turistaút.

15. nap Kőember a Gamila I-en (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Csúcsfotó (Fotó: Őrsi Bálint)

15. nap Keleti leszakadás a Gamila I-ről. Hidegfront betörés miatt furcsa fények voltak, ezért fekete-fehér sok kép (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Csúcsok a Gamila II-ről (Fotó: Pap Gábor)
Visszatérünk a fennsíkra, kerülve a tehéncsordával való túl közeli kapcsolatot. Jöhet a mai nap Achilles sarka, a Megos Lakkos. Az irány egyértelmű a leírás alapján, a pásztortanyáknál ígért kutyafalka ezúttal elmarad. Balázs nem ígér sok jót, út nem lesz, de ha jól tudom, ő nagy zsákkal jött erre. Kicsivel talán mi is átvergődünk valahogy. Eleinte csak 1-1 nagyobb térlépcső okoz gondot, egyébként a mederben viszonylagosan lehet haladni szikláról sziklára, ugrálva. Ilyenkor a lejtés sem túl nagy. Az egyik lépcsőnél egy döglött tehénbe botlunk, illetve először inkább a szagába. Szóval ők is tudnak hibázni.

15. nap Tájkép a pásztorszállásoknál (Fotó: Őrsi Bálint)

15. nap Kisebb-nagyobb lépcsők nehezítették a dolgunkat. Ez itt egy nagyobb (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Jól járható szakasz (Fotó: Őrsi Bálint)
Ebédelünk egy csőkekszet, aztán megyünk tovább. Megint fogytán a viz, nem volt forrás út közben. A völgy egyre inkább összeszűkül, egyre nehezebb a járás, a kövek mellett a növények is egyre jobban akadályoznak. Egy kanyar után aztán kezdődik az igazi fekete leves. Lépcső lépcső hátán, hol van víz a mederben, hol nincs. Már érezzük a bokákat, és a tenyereket. Váratlanul megjelenik a piros pötty jelzés egy áthatolhatatlannak tűnő lépcsőnél. Követjük egy darabig, az oldalba de nyomtalanul eltűnik. 20 percen át keresgélünk, a lejáratot. Bálint utólag bevallja, félt tőle, hogy vissza kell fordulni. Nekem ez eszembe se jutott, csak azt láttam magam előtt, hogy itt valahogy le kell jutni. Rettentően várjuk a szurdok végét, már minden kanyar végén ott sejtjük, de rendre csalódunk.

15. nap Ehhez hasonló lépcsők miatt hat óra alatt jutottunk előre 10 km-et (Fotó: Pap Gábor)

15. nap Ki és miért tette ide ezt a jelet? (Fotó: Őrsi Bálint)
Vizünk elfogyott, szánk tapló száraz. Bálint már olyan vizet keres, ami folyik, abból inna, én kitartok. Még egyszer föltűnik egy állított piros rombusz jel, de folytatás nincs. Tanulság: görög jelzésben soha ne bízz! Még egy jó óra a Vikos-szurdok.

15. nap Vikos-szurdok fenekén (Fotó: Pap Gábor)
Két órás csúszással érünk a torkolatban lévő Klima-forráshoz, ami a vizét a Megos Lakkosból egy slagon át kapja. Jó, hogy eddig nem ittunk. Hét óra, és itt a szurdokban korábban sötétedik. Iszunk egy nagyot, és szedjük a lábunkat, hogy minél tovább jussunk világosban. Vagány kőtornyok őrködnek a szurdok felett, de már alig van fény, egyet azért lefényképezek.

15. nap Szirtek (Fotó: Pap Gábor)
Elkezdünk kimászni. A lámpaoltás Vikos falu magasságában ér minket. Legalább nem a szurdokban. Valamiért igen jó lett a jelzettség a Vikos-szurdoktóltól. Rájövünk, hogy a hétvégi terepfutó verseny jelzései ezek. 40km-en 2500 szint becsületes. Tíz után érünk vissza a bringákhoz. A folyó helyett újra a kápolnához megyünk aludni, de a korláton törülközők lengedeznek már. Nem baj, a fa alatt megalszunk majd. Lábujjhegyen megyünk tisztálkodni, nehogy felébresszük az alvókat. Már épp mosom le magam, mikor fények jelennek meg a kanyarban. Nafene. Ezek meg kik? Magam elé kapom jelképes törülközőm. Kell is, a száradó törülközők tulajdonosai tértek vissza a faluból, akik történetesen lányok. Na szép, megint én meztelenkedek, Bálint persze már kész. Miután elrendeztem magam még beszélgetünk velük. Megosztozunk a helyen, övék a kápolna, miénk a fa környéke.

Tymfi-hegységről a Wikipedián