2011. november 11., péntek

"Bicaj" túra 2011. július 12. hétfő 6. nap

"Bicaj" túra 5. nap


Bicaj és Mustafa


Bicaj túra 6. nap Morina-Radomira nagyobb térképen való megjelenítése


Csempészek nélkül ébredünk.
6. nap Ébredés a csempészbiztos helyen (Fotó: Pap Gábor)
Megpróbáljuk megkeresni a régi utat, de az már gyakorlatilag nem létezik,  ahol az autópálya nyomvonalát keresztezte, ott egyszerűen elbontották. Lehetne találni valamiféle utat a települések között, de igazán nincs értelme, nem is készültünk fel rá. Az autópálya forgalma mérsékelt, van leállósáv féleség, azon megyünk. A hidaknál még csak fél útpálya van kész, a másik épülőben van, ezek kissé kritikus részek.
6. nap Hétfő reggeli autópálya (Fotó: Őrsi Bálint)

6. nap Épülő völgyhíd (Fotó: Őrsi Bálint)
Birkapásztor gyerekek kővel dobálnak minket. Ezek meghülyültek? A kanyargós régi útra pillantva jól látszik, hogy minden arra alkalmas ponton bunkerek épültek annak idején. Kukës közelében letérünk az autópályáról, és egy régi hídon a rézbánya mellett átkelve mellékutakon folytatjuk.
6. nap Viadukt Kukës határában, háttérben a Gjallica vonulata (Fotó: Pap Gábor)
A reptérre vezető útig nincs is aszfalt, viszont Bicaj felé széles kiváló minőségű az út.
A reptér kerítésén belül valaki egyenruhában kaszál. Nangë-nál véget ér az aszfalt, gondoljuk Peshkopi-ig tartósan. Bevásárlunk a boltban a következő napra is, majd a tulaj áthív minket a kávézóba.
Túránk névadójának, Bicajnak nincs helységnévtáblája, Bálint a polgármesteri hivatalban szerez pecsétet, aztán elgurulunk a szomszéd Mustafába, megnézni a névtelen szurdokot. A faluban egyből gyerekek vesznek körül minket, ártalmatlannak tűnnek nyugodtan hagyjuk hátra a bringákat. Mezítláb megyünk a szurdokon végig, a kölkök kéretlenül is idegenvezetnek, idővel pénzt is akarnak, de azt azért nem adunk. Megmutatják a szurdok felső végén a vízkivezetést, és mesterséges vízesést is, ami malmot hajthatott. Visszatérünk a bringákhoz, és elosztunk köztük egy macskanyelvet, amit még Bálint nagyszülei adtak. Elbúcsúzunk, megyünk tovább.
6. nap Szurdoklátogatás a lopós gyerekekkel (Fotó: Pap Gábor)

6. nap Vízesés a szurdokban (Fotó: Pap Gábor)

6. nap Vigyázat, ez nem igazi vízesés! Ember alkotta, valaha malmot működtetett. (Fotó: Pap Gábor)

Bicaj határában megállunk naptejezni, ekkor derül ki, hogy ezt-azt elcsentek a gyerekek. Nekem a naptejem, és a gumitömlőm bánta, Bálintnak a telefonját is lenyúlták (nekem minden értékesebb a hátizsákomban van). A telefon kiveri a biztosítékot, visszamegyünk a polgármesteri hivatalba rendőrét. Az ifjúsági referens valamit tud angolul, segít. Három óra kényszerpihenő következik. Kukës-ből jön a rendőr egy öreg mergával, aztán elmegy Bálinttal rendet tenni, addig én az árnyékban próbálok ébren maradni néhány fiatal társaságában, akik nyelvtudás hiányában is beszélgetni szeretnének. Azért az elgondolkodtató, hogy csak vigyorognak, mikor megtudják, nem vagyok facebookon. Bálint visszatér a rendőrrel, de csak részsikert ért el. A telefon kártya nélkül meglett, ahogy a belső is a pumpával. A kártya a pénzzel nagyon kellene, másképp nem tudunk reggel kelni, de azt eltörték és kidobták a kis patkányok. A referens megígéri, hogy postázza a kártyát, ha előkerül.
Hosszú veszteglés után újra nyeregbe pattanunk. A következő három kilométeren kemény emelkedőt kapunk, szakad rólunk a víz.
6. nap Visszatekintés Kukës felé (Fotó: Pap Gábor)
A következő kocsmánál meg is állunk üdítőzni, mikor az egyik sofőr kézzel-lábbal elmagyarázza, hogy egyikünk menjen vele vissza, mert megvan a kártya. Nem akarjuk, hogy a referens fizesse a buszköltséget, egyébként is nagy szíve volt, mikor várakozni kellett gondoskodott, hogy se szomjasak, se éhesek ne legyünk, jó lesz postán is.
Igyekezni kell, ha Radomirë-ba világosba akarunk érni. Meglepetésünkre szélesítik az utat, és helyenként aszfaltos is, Ez mindenképp javít helyzetünkön. Hátunk mögött viharfelhők tornyosulnak, de az eső elkerül minket. A gyerekek igen vadak. Sehol máshol nem fordult elő, hogy megdobálnak kővel, futnak mellettünk adjál pénzt kiabálva, vagy dobálnak utánunk fadarabokat. Ez sokat ront a hangulaton, még most is szívesen megverném némelyiket.

6. nap Valahol Resk határában (Fotó: Pap Gábor)

6. nap A völgyben Lapa (Fotó: Pap Gábor)
Jókora emelkedők és lejtők után alkonyatkor pillantjuk meg a falut, háta mögött a Korabbal. Csak fél kilencre érünk a bolt elé.
6. nap Alkonyat Radomirë határában (Fotó: Pap Gábor)
Próbálunk valamilyen szállást szerezni (ilyen körülmények között nem sátrazunk). Veszünk dinnyét, és kapunk ajándék energiaitalt, közben megint gyerekek vesznek körül, akik közül az egyik kilopja az üdítőt a csomagtartómról. Megragadom a gallérját, majd egy felnőttől jókora nyaklevest kap. Én is szívesen adtam volna. Szerencsésen megoldódik a szálláskeresés, egy angolul jól beszélő fiatal nagybátyjánál kapunk helyet. Elmondása szerint Magyarok is laktak már itt tavaly. Kiadós vacsorát kapunk, lezuhanyozunk(!) és lefekszünk aludni a birkaszőrökre. Kapunk egy órát az öregtől, nekünk Bálint telefonja volt eddig az ébresztő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése