2011. december 6., kedd

"Bicaj" túra 16. nap 07.21. csütörtök


Merre tovább?


"Bicaj" túra 16. nap Mikro Papingo-Kardhiq nagyobb térképen való megjelenítése

Hatra húzzuk az ébresztőt. A csajok még alszanak. Megtehetik, napi tervük az Astraka menedékház alig 6 km innen. Kíváncsi lennék rá sikerült-e elérni céljukat, azt az eldugott kis falut. Jelzésük keresztezi a Megos Lakkost, de mi azon a helyen se jelzést, se ösvényt nem láttunk.
Mikropapingoban találkozunk egy görög bringás sráccal. Jót beszélgetünk vele, aztán leszáguldunk Aristibe. A hidegfront(?) nyomán tiszta a légkör, szépek a fények, de a szél erős és hűvös.

16. nap Kilátás Papingora (Fotó: Őrsi Bálint)

16. nap Mikro Papingo reggel (Fotó: Pap Gábor)
Aristi választópont. El kell dönteni, hogy utunk visszavezet-e Albániába, vagy vadregényes utakon maradunk Görögországba. Előző hosszabb, van benne bizonytalan forgalmú főút, és igyekezni kell a kompra, de van benne világörökség részét képező város, és kecskeösvényes átkötés. Utóbbi rövidebb, végig vidéki utakon halad, de az élelmezés bizonytalan. Nem tudunk dönteni mi legyen. Marad a pénzfeldobás, ami a görög útnak kedvez. Elindulunk a fotós napról ismerős emelkedőn. Csomagokkal nem sokkal nehezebb, mint a nélkül, csak a két kutyás affér nem hiányzott. Leérünk a Kalpaki elágazóba, mikor Bálint mondja, hogy mégis inkább legyen Albánia, ha kérheti. Kérheti. 
Hamar leereszkedünk Kalpakiba. Meglátjuk az első és utolsó komolyabb méretű élelmiszerüzletet Görögországban. Nem kell semmi. A határ 25 kilóméterét a szembeszél teszi nehézzé. A két ország határa elég jól érzékelhető. Nem, nem a határállomásra gondolok, hanem a táj jellegére. Görögoszágban zöldellő erdő, a túloldalon elsárgult füves legelők, és felperzselt domboldalak. Valahogy mégsem lesújtó a látvány.

16. nap Görög táj. Már eldőlt, hogy visszatérünk Albániába (Fotó: Pap Gábor)

16. nap Albán hegyek a hátárról. A füst, és a barnás-fekete szín a kép középső harmadában bozóttűz miatt van (Fotó: Pap Gábor)
Főúton megyünk Gjirokastërig. Az út kiváló, még kilóméterjelző táblák is vannak, de a szembeszél miatt csak sátorosünnepek alkalmával lépjük át a 20 km/h-t. Azért valahogy csak beérünk a kő városába (világörökség része).

16. nap Ennek a képnek hangulata van! (Fotó: Őrsi Bálint)

16. nap Régi híd Gjirokastër határában (Fotó: Őrsi Bálint)
A várba vezető emelkedő már sehogy sem esik jól. Nem számít, mert mindjárt töltögetjük bendőnket. A büfést megkérdezzük, hogy hova lehetne támasztani a bringákat, míg mi oda vagyunk. Ő elvisz minket a rokona hentesüzletéhez. A kecskék ma kecskékkel alszanak. Nyakunkba vesszük a várost. Először fölsétálunk a várba. Érdekes objektum, a hegytetőt teljesen elfoglalja, de az egyik fele várfallal egybeépített épületkomplexum. Itt van a már ismerős bektashi rendnek egy kolostora, az árkádok alatt pedig világháborús ágyúkiállítás, és egy fegyvermúzeum. A szabad része érve középkori ágyúcsövek, és egy kényszerleszállást végrehajtott amerikai kémrepülő fogad minket. Még az Óratorony érdemel említést, meg a kilátás.

16. nap Gjirokastër (Fotó: Pap Gábor)

16. nap Szigorú várfalak az útról (Fotó: Pap Gábor)

16. nap A fellegvár belseje I. (Fotó: Pap Gábor)

16. nap Óratorony (Fotó: Pap Gábor)

16. nap Kilátás kelet felé (Fotó: Pap Gábor)
Út közben találkozunk egy kék pólós szőke lánnyal, aki a miatt maradt csak meg bennem, mert tükörreflexes N*konja van. Sétálunk egyet a hagyományos albán építészeti stílusban megépített házak, és villák között. Felkeressük Enver Hoxha szülőházát is. Épp azon mesterkedünk, hogy beleférjen a képbe, mikor odalép az említett szőke lány. Kiderül, hogy Pécsen tanul, és Pec-ett (Koszovó, tavaly jártunk ott) él. Biztos a beszélgetésünk üthette meg a fülét.

16. nap Vár az óvárosból (Fotó: Őrsi Bálint)

16. nap Enver Hoxha szülőháza (Fotó: Pap Gábor)
Visszaszerezzük a bringákat, és várunk kicsit a közeli cukrászdánál, hátha kinyit, de nem. Megyünk az új város felé bevásárolni. Na, ott már van cukrászda, itthoni szemmel is igényes. Bevállalunk fejenként 1 szelet tortát, és két szelet sütit. Finomak, de olyan brutálisan tömények, hogy egy szelet sütit el kell rakatnunk. Csinos kis virágos papírdobozba kerülnek a szeletek. Mosolyogva pókozzuk fel a bringára.
Mire elhagyjuk a várost, már valamelyest alábbhagy a szél. Jöhet a kecskeösvény leágazója, ami legnagyobb meglepetésünkre aszfaltos! Tábla szerint, ez a hegy túloldalán fekvő településre vivő út első üteme. Veszélyben lenne a kecskeösvény? Szemmel láthatólag nem solan használják az utat, tehát még építés alatt állhat, vagy nem vezet sehova. Ezt már csak holnap tudjuk meg, mert erősen sötétedik, mi pedig némi vacilálás után a legelő szélén bokrok takarásában ütünk tanyát. Egy közeli öntözőcsatornába még fürdeni is tudunk.Lefekvés előtt megállapítjuk, hogy Skanderbég egy büszke kemény szkipetár...


16. nap Emlékmű a réten (Fotó: Őrsi Bálint)

16. nap Vacsora. A Balfi üveg beltartalmáról annyit mondanék, hogy Szkander bég egy büszke szkipetár (Fotó: Őrsi Bálint)