Szkander bég reggelre reggel már nem alkalmatlankodott. Szerencsére.
 |
| 17. nap Reggeli látkép a sátorhelyről (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 17. nap Pakolás (Fotó: Őrsi Bálint) |
A hegy aljáig még élvezzük az aszfaltot, aztán köves úton szerpentinezünk. A meredekség nem nagy, az út is járható, de nem ringatjuk magunkat álomba, ma még fogjuk tolni a bringákat eleget. Fushëbardhë-ig köves út visz.
 |
| 17. nap Meglepően normális még az út (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 17. nap Fushë-Bardhë (Fotó: Pap Gábor) |
A falu kellemes völgyben fekszik a hegyek árnyékában, csak sajnos meglehetősen szemetes. A település szélén néhány elhagyott vasbeton építmény áll, valaha tán’ bányához tartozott. Elindulunk balra az oldalvölgyben a lerágott réten át. Az éles kövek miatt nem érdemes erőltetni a tekerést, csak tönkremennének a gumik. A rét végén felfedezünk egy nagyon gyenge utat, és egy megbontott hegyoldalt. Lehet ez volt a bánya. Csendesen toljuk fölfelé a bringákat a melegben. Hamarosan a nyomsáv ösvényre szűkül. Érdekes látni, hogy ezt a talán nem is olyan régen épített utat milyen gyorsan foglalja vissza magának a természet.
 |
| 17. nap A miheztartás végett jelzem, hogy ez út (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 17. nap Nyugodtan tolja a bringát az ember, ha tudja, hogy ez lesz (Fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| 17. nap Pillantás a völgyre (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 17. nap Talán a bánya útja lehetett valaha (Fotó: Pap Gábor) |
Közeledik a hágó, de még előtte találkozunk néhány gyógynövényt gyűjtő falusival. Olyan növényt szednek, mint aminek a főzetével a Bektashiak kínáltak minket. A hágóban meglepetésünkre emlékmű van, egy kecskenyájjal. A kecskék ahányan csak tudtak behúzódtak az emlékmű árnyékába. Váltunk pár szót a pásztorral, míg isznak a kecskék, közben befut egy másik kecskenyáj, aminek a pásztora nem kutyával, hanem néhány jól irányzott kődobással terel. Majdnem összeverekszik a két csapat, de a pásztorok kiabálással, és kövekkel helyreteszik a kakaskodókat.
 |
| 17. nap Kecskenyáj a hágóban, emlékművel (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 17. nap Kecskék az árnyékban (Fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| 17. nap Indul a nyáj, mielőtt összebalhézna a másikkal (Fotó: Pap Gábor) |
Időben vagyunk, négykor indul csak a komp, de az út lefelé rosszabb. Egy lapályon elbizonytalanodunk, hogy jó helyen járunk-e, de követjük az ismeretlen rendeltetésű vezetéket (szerencsénkre), és hamarosan kibukkanunk Vergo felett. kiégett füvű, helyenként leégett hegyoldalakra nyílik kilátás, nem borzasztó, inkább különleges.
 |
| 17. nap Mérsékelten járható út (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 17. nap Kilátás a völgy felé (Fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| 17. nap Lassan vége a kecskeösvénynek (Fotó: Pap Gábor) |
A falura terv szerint délben érkezünk. Feltűnik egy új út is, de nem sikerül a faluból levergődni hozzá. Találkozunk egy összekötözött lábú csacsival, aki hátborzongató hangon Iázik, szerintem nem is élőlény, inkább az Ufók által idetelepített drón.
 |
| 17. nap Vergo (Fotó: Pap Gábor) |
Egy darabig a régi úton gurulunk egy érdekes olajfa ligeten át, majd pár kilométer után becsatlakozunk az új útba. Tábla szerint ez a tegnapi építkezés 3. üteme. A kettes ütemnek híre-hamva sincs, pedig így sokat nem ér az egész, csak nekünk jó, gyorsabban haladunk, kivéve az emelkedőket.
 |
| 17. nap Hegyek (Fotó: Pap Gábor) |
Kettőre érünk a nyüzsgő és modern tengerparti városba, Sarandë-ba. Először megvesszük a kompjegyeket, majd ebédelünk, végül megpróbálunk bevásárolni. Ez utóbbi nem is olyan könnyű, főleg, ha szorít az idő, de végül minden sikerül, még egy kis szuvenír is lesz otthonra. A maradék lekeket Bálint nektarinná konvertálja, vagy két kilóra, úgy szállunk föl a kis piros puttyogóra, hajós pecséttel útlevelünkben. Hely hiányában a hajó elejére ülünk ki, a földre, és barackot majszolva élvezzük a tájat, ritkán haladunk úgy, hogy nem kell tenni érte semmit.
 |
| 17. nap Búcsú Albániától (Fotó: Pap Gábor) |
 |
| 17. nap Jobbra az már Korfu (Fotó: Pap Gábor) |
Kerkirán a böhönc tengerjáró luxushajók között kompunk eltörpül. A beléptetés kissé körülményes. Várakozás közben kiderül, hogy ereszt a hátsó kerekem. Pont a végén kell ilyet csinálnia.
 |
| 17. nap Böhönc a kikötőben (Fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| 17. nap Kerkira kikötője (Fotó: Pap Gábor) |
Kb. fél órát tart, mire beléphetünk, igyekezni kell, ha világosban akarunk partot érni. A vad robogósoktól kaotikus városban nehezen találjuk meg a Liapades felé vezető utat. Gyorsan haladunk, de a falut csak alkonyatra érjük el. Keressük az eldugott kis öblöt, de nem találjuk, végül minden próbálkozás kudarcba fullad, és egy olajfa ligetben töltjük az estét.
 |
| 17. nap Naplemente a tengerpart közelében. Végül egy olajfaligetben aludtunk (Fotó: Pap Gábor) |
Kár, már jó lett volna fürödni. Estére nagy evészetet csapunk, és három év után megbontunk egy üveg albán bort. Nem erős, mégis megárt. Mély álomba zuhanunk a csillagos ég alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése