4 nap 4 hegység első nap nagyobb térképen való megjelenítése
Azon ritka alkalmak egyike ez, mikor rohanás nélkül érem el a vonatot. Még az iránytűt sem felejtettem ki! Bálintről ez nem mondható el, alalposan kicentizi az Ister indulását. Kisebb meglepetést okozok áramvonalasított fejemmel. Még nekem is szoknom kell a látványt. Elhelyezkedünk kényelmes fekvőkocsinkban, aztán utána nézünk a jeggyel járó ingyen teának. Ráfizetéssel sem lehet másra konvertálni, de legalább gyümölcs alapú, nem élénkítő fajta. Reggel korán kell kelni, más dolgunk nincs, így már Békéscsabánál fekszünk alszunk. Aradnál további két kabintársat kapunk, két lány személyében.
Menetred szerint negatív átszállási időnk van Brassóban, úgy minusz egy perc, de Bálint biztosít róla, hogy menni fog a dolog. A közelmúltben egy órával meghosszabbították a járat romániai menetidejét a sok késés miatt, így mostanában gyakorta ér be menetrendi idő előtt egy-egy állomásra. Most is ez történik, még 1-2 fényképre is telik átszállás közben.
 |
| Brassó az Isterrel (fotó: Pap Gábor) |
Bodzafordulóig, a végállomásig utazunk a régi Franciaországból beszerzett motorkocsin. Meglepően nagy a tömeg, kalauz bácsinál az ajtóban jegyet váltunk és helyet foglalunk. Egész jó sebességgel zakatolunk, ahhoz képest, hogy ez egy mellékvonalnak számít. Út közben azért látszik, hogy valaha nem annak szánták, látszik hogy a második vágánynak ki van építve a földmű, illetve elég komoly műtárgyak vannak a vonalon. Bodzafordulón véget ér az utazás, leszállunk a csípős hidegbe. Elbattyog néhány helybeli rekettyéssel a hátán, talán söprű lesz abból, ki tudja. A tárolóvágányokon mindenfelé régi SNCF-es motorkocsik állnak.
 |
| Bodzaforduló: exfrancia motorvonat (fotó: Pap Gábor) |
 |
| Tárolóvágányon (fotó: Pap Gábor) |
Kiballagunk az állomás elé, de se taxi, se más jármű. Elgyalogolunk a központba, hogy fogjunk magunknak valamit. Innen még kb. 20 km a túra kiindulópontja.
Meglátunk egy taxit, lecövekelünk mellette, hátha jön a gazdája, mert egyéb mozgás nincs. Úgy öt perc múlva meglátunk egy rendőrt, aki egy öreg Golfban kezd matatni. Bálint megkérdi, hogy elvinne-e minket. El. Rendőrt még nem stoppoltunk :) Lendületesen vezet a srác, a ritmust a helyi Bug Mafia rap formáció zenéje szolgáltatja.
Baile Siriu előtt szállunk ki, ott ahol a piros jelzés rátér az útra. Késő őszi színek uralják a tájat és csodásan szikrázik a nap. Hamarosan letérünk a köves útra és megkezdjük az első hegységünk Bodzai-havasok átszelését. Első tömb a Szilon-havas (Siriu). Erős kaptatóval nyitunk. A fagyott sárban macinyomokat találunk, jobb lesz vigyázni. Az első pihenőt valahol 1300 méteren tarjuk egy nagyobb tisztáson.
 |
| Visszatekintés a völgybe (fotó: Pap Gábor) |
 |
| Ballagunk (fotó: Pap Gábor) |
 |
| Szusszanás a réten (fotó: Pap Gábor) |
Rövid ideig fenyvesben folytatjuk. Jó a jelzettség, egész biztosan járt a vidék, ez a forrás környéki szeméthalomból is látszik. Hamarosan fölvágunk a gerincre, hogy meglátogassuk a legmagasabb csúcsot. A Bocarneára meredek út vezet. Lépteinket áfonyás akadályozza, de a kilátás pazar. Nyugat felé a szomszédos Malia tömbje, mögötte kissé jobbra a Csukás-hegység sziklás csúcsai uralják a láthatárt. Az ősz végi sárgás-barnás színek, és a kissé párás levegő misztikus hangulatot kölcsönöz a tájnak.
 |
| Kilátás a Bocarnea-ról a Csukás felé (fotó: Pap Gábor) |
 |
| Malia (fotó: Pap Gábor) |
Leereszkedünk a szekérúthoz. Úgy döntünk teszünk egy kitérőt a közeli tóhoz, ha pedig elég gyorsak vagyunk, akkor a Maliát is megmásszuk. Találkozunk egy vadászforma emberrel, aki hajnal óta járja a hegyet. Szép képei vannak a völgyekben hömpölygő hajnali páráról. Hamarosan egy kiszáradt rómederhez érünk. Ez volna az? Már majdnem csalódunk, mikor a hegy takarásából feltűnik az igazi. Leereszkedünk és körbenézük.
 |
| Halmok (fotó: Pap Gábor) |
 |
| Vadász bácsi (fotó: Pap Gábor) |
 |
| Vulturilol-tó a Malia tömbjéről (fotó: Pap Gábor) |
Egy gyerekcsoport is éppen akkor érkezik a hegyről. Arra megyünk, amerről jöttek, toronyiránt. Fél óra alatt fölkepesztünk a gerincre. Néhány alkalmas szikla tövébe letámasztjuk a táskákat és elsétálunk a csúcsra, majd visszatérve megebédelünk. Jól esik a meleg tea.
 |
| Malia (fotó: Pap Gábor) |
 |
| Ösvény (fotó: Pap Gábor) |
 |
| Ebéd (fotó: Pap Gábor) |
Három tájban indulunk tovább. Egy térkép által jelzett pásztorszállásig kellene eljutni, ha lehet még világosban. Javunkra szól, hogy innen már végig jelzett úton haladunk, kevés szinttel. Átvágunk a legelőn, majd egy fenyves hullámos szakaszon, majd újra havasi legelőre érünk. Szép kilátás nyílik a Szilon-havas legmagasabb csúcsaira a délutáni fényekben. Tataru Mare csúcsa alatt találkozunk két geodéziai GPS-el sétáló emberrel. Váltunk pár mondatot, medve szerintük csak az erdőben van.
 |
| Esztena (fotó: Pap Gábor) |
 |
| Visszatekintés a Malia csúcsára (fotó: Pap Gábor) |
 |
| Tataru Mare (fotó: Pap Gábor) |
Alkonyatra elérjük az esztenát, mely már megadta magát az idő vas fogának és összedőlt. A romos tető alatt van annyi hely, hogy táskástól derékaljastól elférünk. Átfésüljük a terepet szögeket keresve. Nem vagyok tisztában mennyire aktívak ilyenkor a medvék (gondolom már nem nagyon) és merre járnak (talán inkább az erdőben, mint havasi réten, már nincs élelem), ezért az alábbi óvintézkedéseket tesszük: Tüzet rakunk, minden szagos dolgot nejlonba csomagolunk, kiürült edényeket azonnal takarítjuk, csomagoljuk, szagos, kajával szennyezett hulladékot elégetjük.
 |
| Ebben az esztenában már nem alszunk (fotó: Pap Gábor) |
 |
| Esti tűz (fotó: Pap Gábor) |
A fahatár lejebb kezdődik, de tüzelőnek itt a ház romjai.
Amint a nap lebukik hideg lesz, de közel sincs a fagyponthoz. Csodálatosan fényesek a csillagok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése