2013. június 25., kedd

Kazinczy 200 2013.

I. szakasz


Kazinczy 200/1 nagyobb térképen való megjelenítése

Már reggel indokolatlanul nagy a meleg. Izgulok is, mi lesz majd, de azért ¾-es nadrágot veszek térdzoknival, merthogy susnya is lesz. Magashegyre menet kicsit erősnek tűnik a tempó, de majd csillapodnak a kedélyek. Nagyjából a tavalyi idő szerint haladunk. Rengeteget iszok, ahol van tiszta víz, ott mosdok is. Ivás miatt megy a sópótlás. Van valami szellő, de meleg, nem frissít. Az erdőben kicsit jobb a helyzet.
András lemarad, Rudival, Barta Lacival, Tincával, és Speróval laza csoportban haladunk. Lejtőn és síkon mi vagyunk gyorsabbak, de emelkedőkön rendre beérnek minket. Pulzusmérőm nincs, Speró viszont a saját határát rendszerint átlépi, valószínű én is. Ajjaj! Mikóházáig hosszúnak tűnik a víz nélküli szakasz, a zsákban vitt anyag éppen kitart. Szahara sapka napon remek a tarkómnak, de erdőbe érve azonnal le kell venni, majd szétfő alatta a fejem.
Ha a Kinizsin Kesztölc a katlan bejárata, akkor itt Mikóháza a sütő ajtaja. Ma sem tették takarékra a lángot... 
A sok víz kezd lötyögni bennem a sópótlás és a kenyér evés ellenére. Külsőleg is öntjük ahol érjük, de a cipő kivételével pillanatok alatt megszáradunk. 
Felsőregmecről kifelé megkapom az első sárga lapot: Gyöngeség. Annyit megtanultam, hogy tervek ide büszkeség oda, keményen vissza kell venni. Leszakadok a társaságról, és ráállok egy fenntarthatóbb tempóra. A teljes reaktorleolvadást elkerülöm, de a grafitrudakat tövig betolták. Kicsit gondolkodom, hogy legyen-e hányingerem, de inkább elkezdek görcsölni. 
Zsírosbányánál a tér jelentős részét kitöltő rovarok ellenére pár percre leülök, hogy legalább kicsit ki tudjon folyni a savas vér lábamból. Izót is iszok, most már nem lötyög a has, mehet újra folyadék. Ez és a visszafogottabb haladás idővel talán a görcsölést is múltidőbe teszi. Tempómra jellemző, hogy egy lepke pár combomat választja szerelmi ottlétük helyszínéül.
Kajata után most is csodásan fest az ellenfényben Füzér és a Milic-csoport, csak épp annyira gatya vagyok, hogy nem tudom elképzelni magam, ahogy harmadik és negyedik alkalommal is elindulok innen. Törődjünk a jelennel, a többi az álmodozóké! 
Füzér előtt beér András. Jó állapotban van, sokkal okosabb volt mint én, lám itt az eredmény.

II. szakasz


Kazinczy 200/2 nagyobb térképen való megjelenítése

 Együtt frissítünk és indulunk tovább. Pontnyitások miatt úgy egy órával vagyunk tavalyi időnk előtt, de rohamosan csökken a távolság. Fölveszem a botokat. A nadrágot meghagyom, ki tudja mi lesz éjjel. Lábam elég ázott, de a kompressziós zoknikat csak kicsavarom, sok lesz a susnya, kell a védelem. Pusztafalu határában hagyom elmenni Andrást, nekem ez most sok. Tolvaj-hegy tetejére megkapom második sárga lapomat. A sziklákhoz egy kétlábú lepény érkezik. Szakad rólam a víz kezdek megint gyengülni, és görcsölni. A vérnyomásomat is elhagytam a hegy aljában. Nyolc óra magasságában érek Milicre. Indokolt volt a térdzokni
Le kellene lefeküdni húsz percre, de elodázom Eszkárosig. Ott van frissítés, de addig csak szédelgek. Az Eszkárosi-szikláról felejthetetlen kilátás nyílik Bodó-rét felé és a Drahosi rét is megkapó a lemenő nap utolsó sugarainál. Nagy-Harbóról már lámpával botorkálok le. 
A ponton első dolgom elfeküdni. Beér Álmos, ő sincs hegybontó erőben. Felvetem, hogy menjünk együtt, de inkább föladja. Induláskor fut be Ráspoly. Nem várom meg, úgyis utolér, onnan meg mehetünk együtt. Ha bírom. 
Kicsit könnyebb szakasz jön Szurok-hegy után. Igaz Kéked és Pányok között nagy a fű, de még nem harmatos és nincsenek alattomos gödrök, ellentétben Telkibányáig. Idén sem ússzuk meg a bukdácsolást. A ponton ér be Dani, ahol épp bőszen neugranormonozom kidörzsölődésem. Pont jókor érkezett, egyedül nagyon unalmas lenne Hollóházáig a piros. Elfásulás ellen néhány vaddisznó lejt a bokrok között. Előadásukat tapssal és kurjantatással díjazzuk.
Porcelángyárnál hajnalodik. Majd leesek az aszfaltról kocogás közben az álmosságtól. A talpam állapota aggasztóbb. Rosszabb, mint 2009-ben ilyenkor. Ez fájni fog...

III. Szakasz


Kazinczy 200/3 nagyobb térképen való megjelenítése

Füzéren egy órát molyolunk. Lábszellőztetés, új zokni, krémezés, kaja végül egy kávé. Sokat javul a hangulatom, ha a célig nem is, de harmadik szakasz végéig már ellátok. 
Beszélgetve, belekocogva indulunk tovább. Most az erdőben fülledtebb a levegő. Mala Marovka bájosan fest, majd megkönnyebbülve tapasztaljuk, hogy a fák még árnyékot vetnek az erdészeti útra, így gyorsan leügetünk Szaláncra.
Kofolázás közben csemegézünk a kricsmi élelmiszer készletéből, mérgezzük a levegőt lábunkkal és megvitatunk pár vízügyi kérdést Nád Bélával. Sántikálva állunk tovább. Hogy is volt? Idei Kinizsin a Gete tetején hallottam ahogy az egyik bicegő a másikat biztatja: "Ne aggódj, indulás után majd csökken a fájdalom és beáll egy elfogadható szintre".  Akkor arra gondoltam, milyen kínos lesz nekik a hátra lévő 55. Nekünk most van hátra 85...
A várban megkezdődött a felújítás, kicsivel alatta kapjuk a pecsétet. Mielőtt elhagynánk a falut, Danit felszerelem dobozos pupilla tágítóval.
Kalsa felé még nincs tragikus meleg, de a boltnál kötelező az ásványvizes frissítés. A sárga sáv egyébként sem kényeztet halálra. 
Találkozunk Kulcsár Attila és Brigi csapatával. Izránál együtt habzsoljuk a fejedelmi ellátást. Határig élénk a gyalogos forgalom, de senki nem jön a hét árok felé. Mi elkérjük az ostort az élettől. Hét és félig számolva érünk a Nagy-Hársas alá. Egyenletes tempóban fájdalom nélkül caplatunk föl. A java most jön a Dávid-ortásig. Ázott talppal nem is kívántunk egyebet köveknél. De mégis, vihart! Már dörög is. A forrást elhagyva rákezd a jég. Mire kritikusra fordulna a helyzet épp szembejön a pontőri kisbusz. Bekérezkedünk, majd megyünk a kollégáért. Fejtől derékig szemeteszsákban áll a fa alatt. 
Negyed óra kényszerszünet, majd visszavisznek minket a felvétel helyénél távolabb. Mi kiszálltunk volna, de nem volt megállás. Bába-hegyen lerázzuk a vizet a fűről. Megcsodáljuk a kilátást és reméljük, hogy az égen elhelyezett további viharfelhők csupán illusztrációk. Pusztafalu határába kisüt a nap mi pedig felkenődünk a pára falra. Vaskapu kaptatóján enyhül a szorítás, esőnek nyoma sincs. Csendesen csattogunk Füzérig, a várba viszont már nehézkes a feljutás. Kell a nagygenerál az utolsó negyed előtt.

IV. szakasz


Kazinczy 200/4 nagyobb térképen való megjelenítése

Füzéren egy órát férceljük magunkat aztán két roki hagyja el a központot. Futni? Még mit nem!
Komlóson reményt kelt bennünk a kerékpárút, de az derékszögű jobb kanyarjával kést döf belénk. Marad a tavalyinál mérsékeltebb susnya és a hivatalos menekülő út a Nyíri-patak hídja után. Egy csíkos malaccal és  röfögéssel búcsúzunk a vasúttól. Bózsván ér az alkonyat némi dörgés kíséretében.
Már inkább csak áramlunk, mint gyaloglunk. Dani kezd álmosodni és ezen a két huta sem segít. Megváltás az eszkálai emelkedő, felélénkít. Engem. Dani koffeinnel kezeli magát, hátha összefüggőbben tud beszélni tőle. Zsidó-rét felé folytatjuk a hutáknál megkezdett gumicukros kezelést.
Hotykára lefelé ezerszer elátkozzuk a megtépázott utat, de valószínű a falu is kerekeken gurul tőlünk elfele.
Már nem merem levenni a cipőt úgyis tudom mi lapul benne. Kezd világosodni az ég alja. Mindenféle fajta rovar dühödt erővel esik nekünk. Ennyi nem tenyészhet itt, talán hordják ide őket! Még a pisilést is kétszer meggondoljuk. Kiváló a szalagozás, semmi eltévedés. 
Tengerszem vöröslik a hajnali fényben, de érdeklődésünket leginkább a szúnyog riasztó kelti föl. Egy időre enyhül a terror. 
Innen már, csak kis türelm kell. Jó lenne minél hamarabb bent lenni. Egy zuhanyzót egy széket és felpolcolt lábakat vizionálok. Bányi-nyeregnél felcsillan Dani szeme, meglehet az a 46 óra. Akkor eriggyünk. Utolsó erőfeszítés, Nagy-Nyugibogyó nyereg, megvan! Még 6 perc tartalékot is képeztünk.

Bellül nem maradt semmi, csak elégedett üresség és a vágy: jövőre felkészültebben!

Köszönet a szervezőknek!

Linkek:
[Martye] pszeudo beszámolója
CS70 beszámolója