2013. augusztus 19., hétfő

Fogaras-Tullisa-Retyezát-Godján túra 2013. július 15. negyedik nap



Fogaras-Tulisa-Retyezát-Godján 2013.07.15. negyedik nap nagyobb térképen való megjelenítése


Reggel jól esik a melengető napfény, fáztam éjjel. Sejthető, hogy ma is hamar kezd felhősödni. Ahogy felmelegszik a síkságon a levegő, úgy fölszáll sáncszerű gerinc mentén, lehűl és kicsapódik a pára. Egy darabig gyűlik a gerinc környékén, majd gondol egyet, átbukik és amilyen hirtelen a semmiből megjelent, olyan hirtelen foszlik szerteszét. Kihasználom a napsütést és készítek pár képet a katlan oldalában bőven nyíló rózsaszín virágokról. Nevét nem tudom, botanikai ismeretem szegényes. Leírások szerint május-júniusban nyílik a legtöbb virág. A fűben most is mindenfelé szerényebb és hivalkodóbb színes foltocska hirdeti magát.

Reggel az Urlea-tónál (fotó: Pap Gábor)

Virágok között (fotó: Pap Gábor)

Virágok és sziklák (fotó: Pap Gábor)

Tinca kérésére kitérőt teszünk az Urlea csúcsára, ha már az első 2500-as csúcsokat kihagyta a jelzés. A kilátás remek, teljes a körpanoráma. Feri kímélendő megviselt gyomrát bölcsen kihagyja a csúcsot és a következő nyeregben vár ránk türelmesen. Neki egyébként a Szombatfalvi csúcstól ismerőssé válik a terep, egy korábbi Moldován teljesítménytúráról. Ígéri, hogy majd lesz forrás kifolyóval. Jó lenne, vízkészletünk fogytán.

Urlea-oldal (fotó: Pap Gábor)

Pihenő a hegyoldalban (fotó: Pap Gábor)

Zárt-katlan (fotó: Nyakas Gábor)

Ereszkedés az Urleáról, háttérben a Banda-katlan (fotó: Pap Gábor) 
Szombatfalvi-völgy (fotó: Őrsi Bálint)
Leszáll a köd. Kis-Nyergi menedéknél alig látni. Az épület jó állapotú, de dohos a levegője. Mikor pár percre kitisztul a láthatár fényképezünk. Igyekezni kell, alig pár pillanaton múlik egy jó kép. Ehhez jön még, hogy minden erőmmel takarékoskodni kell az akkumulátoraimmal. Hogy végig kitartanak-e kétséges. A szakadék-gerincnél felhajtották a birkákat a meredek hegyoldalba. Irigylem ezeket a jószágokat. Olyan könnyedén mozognak a nehéz terepen is, ahogy én soha sem fogok. Egyenlőre csak kisebb nehézségek állják utunkat, de közeledik a központi rész. Fent a gerincélen pásztor múlatja az időt kutyáival.

Keleti-tó (fotó: Pap Gábor)

Kicsit elcsúszott a birkák sminkje (fotó: Őrsi Bálint)
Ebédidőben érjük el, a Vist-nyergi menedéket. Foglalt. Esőre áll az idő, inkább megyünk tovább. Majd eszünk később. Iható vizünk elfogyott és működő forrás sem akadt, tűrni kell. Szemben a Moldován tömbje magasodik, csak épp a köd miatt semmi sem látszik belőle. 
Nagy-Vist oldala az első kellemetlenebb, kapaszkodást-mászást igénylő emelkedő. Megfontoltan haladok, idegeimnek még be kell melegedni. Holnap már minden sokkal könnyebb lesz. Feri olyan szomjas, hogy meghúz egy földön heverő vizes palackot.
A csúcson tejköd fogad, de mire mindenki megérkezik és elrendezzük a zsákok sorsát (nélkülük tesszük meg az országcsúcsra vezető rövid kitérőt) kezd felszakadozni. Pár perccel később már jók a látási viszonyok. A feljutás egyáltalán nem nehéz, de némi bátorság elengedhetetlen. A csúcs egy hosszú oldalgerinc elején fekszik, ahol a főgerinctől bő tíz kilométerre is 2000 méteres csúcsok magasodnak. Ezt is érdemes lenne egyszer bejárni. Készül pár kép, viszünk emlékbe követ és indulunk a zsákokhoz. Most már elmondhatjuk, hogy jártunk a Moldován.



Moldován a Nagy-Vistről (fotó: Nyakas Gábor)

Moldován (fotó: Pap Gábor)

Bálinték a Nagy-Vist oldalában (fotó: Nyakas Gábor)

Csoportkép a román országcsúcson (fotó: Őrsi Bálint)

Annyira nincs forrás, hogy jobb híján a nálunk lévő Urlea-tavi vízbe rakunk fertőtlenítőt. Egy óra kell neki vírusirtáshoz, kettő az amőbákhoz.. Feri egy óra után meghúzza. Elég klórízű az amőba. 
Már csak pár kilométer a Gyurgyevói tengerszem, de igyekezni kell, mert egyre hangosabban dörög az ég. Mire elérjük a tavat, már bármelyik pillanatban lecsaphat. Sietősen keresünk helyet. A romos menedék fém váza közelében nem tűnik jó ötletnek sátrazni, így a tó hátsó végében ütünk tanyát. 10 perc kellett volna, hogy megússzuk az esőt, de nincs szerencsénk. 
Bent sem alakulnak jól a dolgok, a sátor középső része alatt víz folyik át, így a táskákat az egyik harmadba halmozzuk, középen hagyjuk folyni a vizet (ne ázzunk be alulról) magunk pedig a harmadik harmadban zsúfolódunk össze és kezdünk főzni. Bálinték hasonlóan jártak. Eleinte gondot okoz a vízhiány, de az eső, és Feri mindent megold. A vihar nem különösebben heves, tavaly ennél sokkal ijesztőbbek voltak, viszont kétszer úgy vág be a villám, hogy először egy hegesztéshez hasonló hangot hallunk, majd egy időben villámlik és dörög. Egy óra elteltével enyhül az idő és átvált változó intenzitású esőbe. Megszűnik a vízátfolyás, lassan normalizálódik a helyzet. Eszünk levest, sztrapacskát, így már minden sokkal szebbnek tűnik. 
Lefekvés előtt még veszem a bátorságot és szivaccsal teljesen lemosdok a tóban. Hónyelvek lógnak a vízbe, de nem annyira hideg. Most már nagyon komfortosan érzem magam. Éjjelre alaposan felöltözünk, ne kelljen dideregni.

Linkek:
További képek
Folytatás: Fogaras-Tullisa-Retyezát-Godján túra ötödik nap