2013. augusztus 13., kedd

Rax-Scneeberg maraton 2013. augusztus 10.


2013. augusztus 10. Rax-Schneeberg maraton nagyobb térképen való megjelenítése

Az időjárás éppen eltalálta a céltábla szélét. De csak éppen. Péntek késő délután dörgés közepette sétálok ki az állomásra. Mire összejön a csapat már szépen zuhog. A kocsiból gyönyörködünk a villámokban, és nyugtázzuk, hogy nem vagyunk kint. 
A vihar hűen elkísér minket Kaiserbrunn ingyenes kempingjéig. Csehek, szlovákok, lengyelek, magyarok és még ki tudja milyen náció zsúfolódott össze az apró placcon. A vízmű dombja kivételével mindenütt víz áll. A sátorverés reménytelen. Némi hezitálás után kocsiban kísérletezünk ülve alvással, több-kevesebb sikerrel. Az éjjel folyamán Feri megunva a zsúfoltságot egy wc csészén folytatja az alvást. 
4 előtt kelünk, hosszú lesz a nap. Reggeli után átgurulnk a rajtba és a szokásos molyolás után fél hat előtt kelünk útra. Eleinte lámpa kell a meredek falú mély szurdokban, a Weichtalklammban. Faljuk a szinteket. Igazán hangulatos a hely, kedvem lenne fényképezni, de kevés a fény. Az idő egyébként szomorkás. Sunyin áztatós eső hullik. Lehet fölöslegesen cipelem a gépet? Több helyen lánccal, dróttal, lépésekkel könnyítették az előrejutást. Mire a Turmstein alatti házhoz érünk az első kör szintjének majd’ felét letudjuk. 
Bár nem ellenőrző pont, de emlékbe bélyegzünk magunknak. Folytatás előtt felveszünk pár ruhadarabot. Mindent belep a köd. A fahatár felett megérkezik a szél. A csúcs felé közeledve egyre vadabb. Klosterwaappenen bolond idő van. Gyurinak emlékezetes marad első kétezres csúcsa, de nem a látvány miatt. Az most nincs. A szél kedvére taszigál, balról élesen csapva az esőt. Fischerhüttéig alig 800 méter az út, de teljesen átfagyunk. 
Bent kellemes az idő, rántotta szag terjeng a levegőben. Az ebédlőből kinéznek hátha fizető vendég érkezett ebben a pocsék időben, de egy pillanat alatt felmérik, hogy ez nem az a társaság. Egész testünkben remegve felveszünk minden táskánkban lévő rongyot. 
Nem jó érzés otthagyni a ház melegét, de azzal nyugtatjuk magunkat, hogy gyorsan letérünk a gerincről. Igaz szeles oldalon maradunk, de csak tán’ csillapodik valamelyest. Így is lett, sőt. Mire a meredek részhez érünk, kezd felszakadozni a felhőzet. Negyed óra alatt kitisztul az ég, kellemes napsütésben ereszkedünk a drótokkal biztosított szakaszon. Fogarasi túra után érdekes érzés ilyen jól kiépített és karbantartott úton haladni. Szembetűnő a különbség.
Edelwisshütténél pecsételünk, kihasználjuk a mosdót és megyünk is tovább. Szalad az idő, mi csak totyogunk.

Kilátás a Schneeberg oldalából (fotó: Pap Gábor)

Kőfolyáson át a sziklafal oldalában (fotó: Pap Gábor)

Szirtek (fotó: Pap Gábor)

Edelwisshütte (fotó: Pap Gábor)

Lendületesen gyalogolunk a könnyű szakaszon, sziklafalak árnyékában. Igazán látványos a vidék. Egy tábla új kerítés miatti turista út terelésre hívja fel figyelmünket A kerülő példásan jelzett, és murvával feltöltött az egyébként göcsörtös terep. A jelzettség nem éri el a hazai színvonalat, de az irányítótáblák ez tulajdonképpen fölöslegessé is teszik. Az egyik réten átvágva tehenekkel találkozunk. Feri ezúttal is próbálkozik simogatással, de csak részsikereket ér el.

Schwarzkogel (fotó: Pap Gábor)

Feri olvasni tanítja a tinót (fotó: Pap Gábor)

Visszaérünk a Turmsteinhez, s mivel szép az idő Bálinttal és Verával megnézzük a csúcsra vezető rövid láncos szakaszt. Vera egy kissé rázós részen visszafordul, ketten érünk fel a kereszttel jelzett szép kilátást adó tetőre. A reggeli szurdok szélén haladó úton térünk vissza a parkolóba.

Kienthalerhütte háttérben a Turmsteinnel (fotó: Pap Gábor)

Bálint a szeren (fotó: Pap Gábor)

Kilátás a Turmsteinről (fotó: Pap Gábor)

Fél óra szünet után nekivágunk a Raxnak. Rövid aszfaltos szakasz után megkezdjük meredek kiemelkedésünket a Wachthuttelkammon. Függőleges sziklafalak között létrákkal, drótkötéllel biztosított úton mászunk fölfelé. Kiérve a Höllental sziklafala fölé kényelmes meredekségűre vált az út. Időnként szép kilátás nyílik a völgyre, később a Scneebergre is.

Schwarza völgyi út (fotó: Pap Gábor)

Kaptatás fölfelé (fotó: Pap Gábor)

Kilátás a Schneeberg oldalára (fotó: Pap Gábor)

Höllental (fotó: Pap Gábor)

Höllental (fotó: Pap Gábor)

Következő pontunk az Ottohaus egy fennsíkszerű, meredek leszakadásokkal határolt plató szélén áll. Példásan kitisztított törpefenyvesben vezet tovább az út a leszakadás mentén. Megállapítjuk, hogy a Rax bár alacsonyabb a Scneebergnél, de sokkal változatosabb. Igazi mászó és klettersteig paradicsom. Érintve a Preinerwand keresztjét majd a Neue seehüttét 200 méter szinttel kiemelkedünk a következő platóra, a Habsburghüttéhez.

Königschuss wand (fotó: Pap Gábor)

Lechnermauer (fotó: Pap Gábor)

Habsburghaus (fotó: Pap Gábor)

Látvány Habsburghaus közelében (fotó: Pap Gábor)

Annyi bivak és turistaháznál jártunk, amennyinél otthon egy év alatt sem. Ilyen ellátottság mellett könnyűszerrel bejárható egy hegység. Az árak pénztárcámhoz viszonyítva vaskosak, de én annyit kereshetek, amennyit egy helyi szotyira költ havonta. Elhagyjuk a házat, fölsétálunk az utolsó csúcsra. A nap már lefelé hajlik, szedjük a lábunkat, hogy világosban leérjünk. Egy kevésbé járt meredek úton baktatunk lefelé. Szemben a Scneeberg búcsúztatja a fényt.

Ereszkedés a Schwarza völgyébe (fotó: Pap Gábor)

Schneeberg alkonyatkor (fotó: Pap Gábor)
A parkolóban átvesszük a díjazást, megköszönjük a remek útvonalú túrát, és mielőtt visszatérnénk a kempingbe lezuhanyzunk a közeli fogadóban. Vacsora után eldőlünk mint egy zsák. Alig 4 óra múlva ébresztő, oda kell érni Mödlingbe...
Folyt. köv.

Linkek: