Fogaras-Tulisa-Retyezát-Godján 2013.07.23.tizenkettedik nap nagyobb térképen való megjelenítése
Most már talán nem leptük meg annyira a hegyimentőket, mint tegnap. Feri nem adja föl, lelkesen próbálkozik simogatással. Egy alkalommal hátranézek, látom, hogy háttal áll neki az egyik jószág, Ő épp egy maroknyi füvet vág felé, a szálak bucskáznak a levegőben, miközben ordítja: “Akkor **** meg a füvedet!!!”
Hogy ez így volt, vagy utólag színeztük ki, atz kinek-kinek fantáziájára bízom. Minden esetre egy kevésbé formás tehén azért hagyja magát. A fűben kérődzve nagyon hasonlított egy nyugdíj előtt álló napközis tanítónénire.
 |
| Úton a gerincre (fotó: Pap Gábor) |
 |
| Tanítónénire hajazó boci ( fotó: Őrsi Bálint) |
Állatsimogató után felnézünk a Bukura I-re. Kissé kaptatós a terep, de a kilátás talán innen a legjobb. Feri panaszkodik a térdére, úgyhogy a Retyezát-nyeregben szétválunk. Ő leballag a Stanisoara-völgyben, mi megmásszuk a csúcsot, majd a Lolaia csúcsok alatt találkozunk a jelzés becsatlakozásnál.
 |
| Bukura-völgy tavakkal ( fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| Szikláról sziklára a gerincen (fotó: Pap Gábor) |
 |
| Retyezát-nyereg (fotó: Pap Gábor) |
10 év után újra itt vagyok, elteszek pár követ emlékbe (a többieknek is), készül pár kép, aztán megnézzük van-e térerő. Akad, úgyhogy megnyugodhatnak az otthoniak, nem vesztünk el. A sárga sáv még mindig ramaty állapotba van, és itt nem csak a jelzettséget kell érteni. A Loláiáknál már jobban járható, a sziklán ugrálás nem okoz gondot. Menet közben hülye szóviccekkel szórakoztatjuk magunkat, meg pár képpel a völgyről. Kemények a fények, de nagyon szépen mutatja magát az egykori gleccservölgy. Már látszanak Pietrele házai, rendezett képet mutat.
Meglepetésünkre jelzésfestőkkel találkozunk a kék kereszt kiágazásánál. A hazaihoz szabványos jelekhez képest igénytelenek és elnagyoltak a jelek, de legalább vannak. Összeszedjük a kövön alvó Ferit és együtt ballagunk a házakhoz. Fenjük a fogunkat az ebédlő kínálatára. Kell a változatosság a tészta-rizs monokultúra mellett.
 |
| Retyezát csúcs ( fotó: Őrsi Bálint) |
 |
| Vera a "mérsékelten" meredek sárga jelzésen a Retyezát oldalában (fotó: Pap Gábor) |
 |
| Stanisoara-völgy (fotó: Pap Gábor) |
Közelről már nem fest olyan jól Pietrele, mint a Lolaiákról. Viseltes házak, ember magasságú gaz, rendetlenség. A régi büfé korábban leégett, a jelenlegi kettőkor nyit. Az addig hátralévő fél órát hozott kajám pusztításával töltöm. Kellenek töltekezős napok is. A bejárat mellé kirakott árlapból megállapítjuk, hogy hús helyett rántottsajtos menüt érdemes rendelni (az árak miatt). Betérve még rákérdezünk, néhány homályos pontra. Kiderül, hogy a polenta az puliszkát jelent, úgyhogy én azt eszek leves helyett. Szerintem jobban jártam, kiadós és energiadús étel, bár nem mindenki szereti. A második fogás vége már nehezen megy le. Tinca követi egyedül példámat.
Ételtől eltelve nehékesen sétálunk fel a kék sávon a Bukura-nyeregbe. A tábor felé Feri még megsimogatna pár tehenet, de megint csak hoppon marad. Én szerencsésebb vagyok, elkészítem a legjobb képemet a Bukura tóról.
 |
| Bukura-tó délutáni fényekben (fotó: Pap Gábor) |
Kihasználva a napsütést fürdünk és mosunk a patakban. Este felé felerősödik a szél, a szélfogó kőrakás ellenére is komolyan rángatja a sátrat. Nem is jön könnyen álom szemeimre miatta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése