2013. szeptember 9., hétfő

Fogaras-Tullisa-Retyezát-Godján túra 2013. július 22. tizenegyedik nap

Korábban: Fogaras-Tullisa-Retyezát-Godján túra tizedik nap


Fogaras-Tulisa-Retyezát-Godján 2013.07.22.tizenegyedik nap nagyobb térképen való megjelenítése

Tegnapi lelkesedés jutalma a háromnegyed hetes kelés. Még így is elsők vagyunk. Némi fejtörést okoz, hogy milyen táskát vigyünk magunkkal kirándulni. Vászon szatyor, dekás csomagolyó és egy tornazsák van nálunk. Vagy ezek, vagy nagyzsák. A hegyi-mentők valószínűleg fogták a fejüket mikor meglátták a szakadt melegítőbe, sportcipőbe öltözött, reklám szatyrokkal-fényképezőkkel feldíszített csapatunkat. Külön kiemelném pomponos cérnasapkám. 
Azt persze nem sejthették, hogy nem egy csapat eltévedt vásárló indul útnak.
A reggeli napfényben tehenek legelnek a tó felső végében. Feri minden vágya, hogy megsimogassa őket, de nem jár sikerrel, menekülnek előle. A tehénlányok sem buknak rá :) Lábaink már megszokták a pótsúlyt és most szinte repülünk. Átrágjuk magunkat a Bukura Custurei-n és felcaplatunk a Papusára. Közben hátra-hátra tekintünk, mert a Bukura-tó és völgye egyre többet mutat meg magából. Szép a rálátás a Retyezátra.

Verőfényes reggel a Bukura tónál (fotó: Pap Gábor)

Tengerszem a Bukura-völgyben ( fotó: Őrsi Bálint)

Bukura-tó a Custura Bucureiről (fotó: Pap Gábor)

A Retyezát főgerince (fotó: Pap Gábor)

Peleaga csúcsa háttérben a Retyezát csúccsal (fotó: Pap Gábor)

A főcsúcs előtt kicsit elbámészkodunk a déli oldalon meredező sziklaszirtek látványán. Ezek a Peleaga agyarai. Távolról nézve vadnak tűnik miattuk a hegy, de ez csak álca, könnyen járható.
Feri kivételével mindenki először jár erre, készítünk is csoportképet emlékbe, aztán nem húzzuk az időt, a neheze hátravan. 
Megint kezd felhősödni az ég, a koreográfia a korábban tapasztaltakhoz hasonlatos.
A kissé morzsalékos lejtőről jó a rálátás a Peleaga agyaraira és végre a nap is háttal van, csak nehezen férnek bele a képbe. Lent a völgyben tilosban alvók bontják a sátrukat, egyéb mozgás nemigen van.

Peleaga agyarai (fotó: Pap Gábor)

Peleaga agyarai (fotó: Pap Gábor)

Papusára a korábbiakhoz hasonlóan egyszerű a feljutás. Szétnézünk a csúcsról és megállapítjuk, hogy a hétvégi túrán kemény lesz innen megtenni az oda-vissza kitérőt a Custurára. 
Az említett csúcson már jártunk, a kis-Papusáról meg nem látnánk új dolgot, így kelet felé vesszük az irány a Zárt kapuk és a jelenleg kissé felhős tetejű Varful Marea felé.

Varful Mare (fotó: Pap Gábor)

Egy tábla figyelmeztet, hogy a piroson nehézkes lesz a haladás. 
Eleinte könnyű az ereszkedés, aztán egy meredek falnál drótos biztosításra lelünk. A lemászás Verának kissé problémás, nem tud akkorát lépni, mint mi.

Biztosított szakasz a Papusa alatt (fotó: Pap Gábor)

Vera és Bálint ereszkedik (fotó: Pap Gábor)

Átmenetileg megnyugszik a táj, kiszélesedik a gerinc, de már látjuk sorsunkat.

Valea Rea ( fotó: Őrsi Bálint)

Gleccservölgy kőfolyásokkal ( fotó: Őrsi Bálint)

Nem véletlenül kaphatta a zárt kapuk a nevét. Nem látszik az út merre megy, de volt már ilyen a Fogarasban. Biztosítás nélküli szakaszon verekedjük át magunkat. Közel sem olyan nehéz, mint a Negoj környéke, csak a szatyrok miatt körülményes. A nyereg végében festői helyen ebédelünk, alattunk tengerszem zöldellő szigettel.

Tau Tapului (fotó: Pap Gábor)

Sziget (fotó: Pap Gábor)

Zárt kapuk (fotó: Pap Gábor)

Ebéd a Zárt kapuk után ( fotó: Őrsi Bálint)

Hamarosan kiérünk egy kisebb csúcsra. Ez a Varful Mar(-)e? Nem, az még kicsit arrébb van és nincs jelzés. Ide is kissé körülményes az út szatyrokkal. Feri morgolódik is, de a kilátás kárpótol. Ez a központi rész keleti vége, innen minden magasabb csúcsot látni.

Kilátás a Varful Mare felől a központi tömbre (fotó: Pap Gábor)

Gales-tó a környező csúcsokkal (fotó: Pap Gábor)

Sokat gondolunk a teljesítménytúra résztvevőire, nem lesz egyszerű ide felcsettegniük, pedig nem is sejtjük milyen ócska morzsalékos a piros háromszög. És van pofája még el is tűnni a kőfolyáson. Irányban vágunk át a Gales-tó felső végébe. Innen már újra van rendes jelzés és út is. Eseménytelen az út a Zanoga-nyeregig.
Kedves kis hely ez a Valea Rea völgye, kisebb-nagyobb tengerszemek kéklenek, a láthatárt pedig a Papusa és a Peleaga csúcsa uralja.

Kőfolyáson (fotó: Pap Gábor)

Tengerszemek a Gales-tó felett ( fotó: Őrsi Bálint)

Vidd magaddal a szemeted! ( fotó: Őrsi Bálint)

Más lehetőség nem lévén újra nekiveselkedünk a Papusának ellenkező irányból. Egy párral találkozunk a csúcson. A lány a felől érdeklődik, hogy vissza lehet-e jutni más jelen is a Bukurához, nem csak a sárga kereszten. Térkép nélkül nem túl elegáns dolog útnak indulni. Tájékoztatásért cserébe csoportképet kérünk.

Úton a rongyos sereg ( fotó: Őrsi Bálint)

A sárga kereszten lecsattogunk a tóhoz és sietünk, hogy még azelőtt lemosakodjunk a patakban, mielőtt lebukna a gerinc mögé a nap, mert akkor elég hűvös lesz. Nagy lelkesedéssel indulok a vízhez, aztán arra leszek figyelmes, hogy csupasz csöcsök lengedeznek a szélben. Hoppá, akkor ez a női részleg! Valamivel messzebb rátalálok Tincára és egy szimpatikus kőre. Hideg a víz, de szélárnyékban vagyok és süt a nap. Kellemes érzés tisztának lenni. A sztrapacska felteszi a koronát a napra.


Linkek: